Breaking news! A napokban megtudtam, hogy miért is indultam útnak és miért is hagytam magam mögött a Családomat, Barátaimat, kedves ismerőseimet, volt kollégákat és nem utolsó sorban a Hazámat.

Megtudtam, hogy miért tettem fel egy lapra 3-4 év munkáját, vállalva nem kis anyagi kockázatot. A válasz egyszerű: „Kalandvágyból”.

Mást nem tehetek, definiálom a „kalandvágy” fogalmát a magam helyzetére vetítve.

A Magyarországon munkában töltött több mint 5 év alatt nem tudtam anyagilag egyről a kettőre lépni. Ezzel nem vagyok egyedül. A Magyarországon töltött idő alatt nem tudtam albérletbe, külön lakásba költözni. Szüleim, a Családom támogatása nélkül nem lettem volna képes talpon maradni és megélni. Éhen halni persze tudtam volna… Ezúton is köszönöm Nekik! Azt is, hogy a külföldi utamat támogatták és mindenben számíthattam rájuk. Felsőfokú végzettséggel, nyelvtudással és szakmai tapasztalattal a hátam mögött (szintén sokan vagyunk) képtelen lettem volna egy lakást (albérletet) fenntartani, rezsit fizetni és nem utolsó sorban a napi kiadásokat fedezni. Ebben a helyzetben nem volt más választásom. Szeretem a Hazámat, nem akartam elhagyni, mert ott születtem, ott nőttem fel. Fel kellett ismernem a kilátástalan helyzetet és döntenem kellett, vagy elhagyom Magyarországot és meghozom életem legnehezebb döntését, vagy maradok és harcolok tovább tisztességesen, becsületesen, ahogy tanították és továbbra is eredménytelenül…

Harcoljak azért, hogy be tudjam fizetni a rezsimet, a lakbért és persze azért, hogy ne halljak éhen. Harcoljak tovább és 4-5 év múlva alapítsak Családot (ha merek) és tartsam, tartsuk el a gyerekünket (ne beszéljünk többes számban, örüljünk, ha egyet sikerül) és éljünk napról-napra. Dolgozzunk azért, hogy egy helyben topogjunk, és fent maradjunk. Dolgozzunk azért is, hogy tudjuk fizetni a még tizenvalahány évig aktuális svájci frank alapú hitelünket (ugye, sokan vagyunk ezzel így).

Sokan mondják így vagy úgy, hogy a könnyebb utat választották azok, akik külföldre mentek. Ha az a könnyebb út, hogy kint vagyunk egy idegen országban, szeretteinktől távol hónapokig, egy olyan országban, ahol mindig is „csak” egy külföldi leszel, egy bevándorló, egy idegen. Akkor lehet, hogy a könnyebb utat választottuk…

Na mindegy is. Kalandozzunk tovább.