Megtudtuk a ponthatárokat, kit és hova vettek fel. Több százan nagy kivetítő előtt nézték, hogy na, most mi lesz. De mielőtt megtudták volna a tapasztaltabbak már tudták, hogy na most mi lesz. Az van, hogy nincs Télapó. Az van, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot és az van, hogy diplomával, vagy akár kettővel sem kezdesz semmit, de ha igen 120.000-ért (maximum) bárhol szívesen fogadnak

Egy diploma megszerzése komoly befektetés. Befektetés a szülőknek természetesen. A gyerek nem dolgozik, hanem az iskolapadot koptatja, félévente százezrekért, vagy akár többért is. Az egyetem vagy a főiskola végén megvan az eredmény (jobb esetben) és mérleget lehet vonni… Mennyiért is sikerült egy olyan papírt szerezni amivel az esetek 80%-ában (jóindulattal) kitörölhetem.

Na mármost… Ugye ott van a “tandíj”, a gyereknek pénz kell, mert csak ne haljon már éhen. Kell még zsebpénz, hogy néha, havonta legalább egyszer menjen már el kiengedni a gőzt. Számoljuk össze! Ha merjük, ha nem, akkor higgyük azt, hogy mégsem csillagászati az az összeg, amit kipengettünk a gyereknek, persze, ha csak egy van…

Tegyük fel két millió forintért van diplomája egy gyereknek (fiatalnak). Menjünk munkát keresni optimistán, emelt fővel… Rövidesen rájövünk ez még nehezebb lesz, mint lediplomázni, vagy ha végérvényesen leadtuk az igényeinket akkor már megelégszünk a maximum 120.000 forintos fizetéssel is, vagy éppen a sajtburgerek és Big Mac-ek kiadásával. Ha ebből is elegünk lett, mert igenis meg szeretnénk élni és nem 3 generációs lakásban élni ami 40 négyzetméteres és nem anyánktól kérünk pénzt felvágottra vagy fűtésszámlára, akkor jön a búcsúzás és a tragédia, amikor családok szakadnak szét.