Hogy miért Németország? A témát már megközelítettem anyagi és “bürokráciai” szempontból is, de nem mindegy, hogy egy számunkra idegen országban hogy érezzük magunkat.

Az egyik legfontosabb elem a fogadtatás, amikor tudjuk és érezzük, hogy kedvelnek minket és még talán örülnek is nekünk.

Németország ilyen. Tudtam korábban is, hogy mi, magyarok könnyebben meg tudjuk magunkat kedveltetni a németekkel, (persze tenni is kell érte, nem is keveset) de ezt testközelből is érezhettem. Kint tartózkodásom legelején segítséget, útbaigazítást kértem két idősebb Hölgytől, akik érezve a kevésbé magabiztos nyelvtudásomat megkérdezték, hogy honnan érkeztem. Mondtam, hogy magyar vagyok. Erre felcsillant a szemük. Érezhető volt rajtuk az őszinte öröm és csak annyit mondtak, hogy “Oh Ungarn… National Freundschaft.” Azaz nemzeti barátság. Nem felejtettek el minket. Persze az idősebb korosztály emlékszik igazán arra, hogy miért is “nemzeti barátság” a miénk.

Mivel a vendéglátás területén dolgozom, napi vagy heti rendszerességgel érzem, hogy minket igenis szeretnek. Ha a Hazámat Magyarországot emlegetem a legtöbb esetben sokkal barátságosabbak lesznek és érdeklődnek. Sokan egy magyar barátjukról beszélnek és arról milyen szép Budapest és a Duna. Előfordult, hogy magyarul köszöntek vagy köszönték meg a vendéglátást. Negatív hatás még nem ért. Pozitív annál inkább. Ez nem véletlen, ezért meg kellett dolgoznunk.

A magyar mint munkaerő az egyik legjobb Európában, de sokan sajnos csak kihasználják az adott ország komoly gazdasági hálóját.

Ezt a szeretetet és megbecsülést meg kell őrizzük, és nem szabad kihasználnunk.