Beszélgetőpartnerem Pali, aki saját maga is megtapasztalta a németországi munkavállalás illetve pontosabban fogalmazva német céggel, egy német építőipari vállalkozással dolgozni Németországban "kalandot".

Pali, mi az amit megosztanál velünk a kezdetekről, amikor Németországba érkeztél?
Először haddd mondjak magamról egy pár mondatot, mielőtt belevágunk ebbe a komoly témába. Jelen pillanatban itt élek Németországban, Berlinben, és egy irodát vezetek ahol próbálok honfitársaimnak, magyaroknak segítséget nyújtani munka szempontjából és irodai háttérszolgáltatást biztosítani a számukra. De még mielőtt ide eljutnánk előtte hadd mondjam el hogy én 3 évvel ezelőtt, 2011-ben jöttem ki Németországba dolgozni, kétkezi munkásként kezdtem, gipszkartonozással foglalkoztam és a tapasztalataimat szeretném elmondani illetve megosztani mindenkivel.

Gyorsan hadd kérdezzek közben: egy magyar cég által kerültél ki az első melódra, esetleg egy ismerős által, aki hívott?
Akkor még menjünk előrébb: egyáltalán miért akartam én kijönni Németországba, vagy mi volt a célja, hogy itt dolgozzak? Abba a hibába csúsztam bele én is, amibe a legtöbb magyar honfitársunk, ez a bizonyos svájci frank alapú hitel, gondolom ez mindenki számára ismerős történet. Nem mennék bele nagyon a részletekben, de duplájára emelkedett a törlesztő részletem és egyszerűen úgy éreztem hogy itt Magyarországon nem tudok annyi pénzt keresni vállalkozóként hogy én ezt az összeget tudjam biztosítani a bank felé.

Ezek szerint Te már otthon is vállalkoztál?
Igen, én otthon is vállalkoztam, Magyarországon. Eredetileg bútorasztalosként dolgoztam, illetve alkalmazottaim is voltak. Ez egy kis cég volt, egy kis bemutatóteremmel ami elég jól működött is, természetesen közbeszólt a családi állapot is, ami megváltozott. Elváltam, ez még nehezebbé tette az életemet és közbe bejött a gazdasági válság ami Magyarországon volt érezhető leginkább – ezt mondhatom nyugodtan, ugyanis amióta itt élek Németországban , itt nem érzem azokat a nehézségeket amit otthon Magyarországon lehetett érezni. Ott rá volt fogva minden arra, hogy ez a gazdasági válság és ennek következtében növekedtek meg a terheink. Illetve akkor én még hozzáteszem azt is, hogy mi volt még Magyarországon a probléma: az, hogy ugye nem rendelkezünk euróval és a bankok ránk kényszerítették – ez persze csúnya szó, hogy ránk kényszerítették, de nyilván amikor az ember felvette ezt a svájci frank alapú hitelt, a visszafizetési feltételek kedvezőbbek voltak, mint a forint alapú hitelek esetében, és ezért mindenki belevágott ebbe a svájci frank alapúba. Amikor viszont a forint elkezdett gyengülni, ez által nyilván nőttek a visszafizetések összegei. Úgyhogy nyilván ez vitte el a legtöbb embert olyan irányba, hogy lépnie kellett. Én is azt éreztem, hogy a vállalkozásom egyre nehézkesebb, tehát nyilván a megrendeléseim is egyre csökkentek és azt éreztem, hogy nem tudom tovább finanszírozni a céget. Ezért kellett lépnem. Nekem szerencsém volt, a kérdésre visszatérve, hogy hogy kerültem ki Németországba, - egy barátom óvodás kori barátról beszélek - , nálam dolgozott alkalmazottként, és ő már egy évvel ezelőtt kijött Németországba, én felhívtam, és gyakorlatilag egy telefonhívásomra már az volt a válasza, hogy igen, jöhetek, pont kellene neki egy társ és betársulhatnék hozzá. Ez nekem így indult el, 5 nap, kevesebb mint egy hét alatt döntöttem arról, hogy igen, meglépem, mert éreztem azt, hogy itt Magyarországon tovább nem tudom biztosítani a családomnak se a megélhetést, és ugye a hitel fizetését sem.

Az 5 nap gondolkodás előtt amúgy meddig érlelődött benned a gondolat?
Nyilván ez egy hosszabb folyamat volt, hiszen az ember amikor egy elég jó egzisztenciából indul, a családomnak mindent – persze a minden alatt azért nyilván milliókról nem beszélhetek - de mindent ami szükséges a jóléthez azt elő tudtam teremteni, és az ember érezte már folyamatában, kb. 5-6-7 hónap leforgása alatt, hogy bizony a bevételek a vállalkozásból egyre inkább apadnak, és nem tudom a családomat sem eltartani a végén. Ezért mondtam, hogy kb. fél év volt ez a gondolkodás, hiszen folyamatosan ezen gondolkodtam, hogy tudnám a családom számára biztosítani azt a szintet amit korábban tudtam. Most már utólag nem mondom, hogy sajnos, de így döntöttem akkor, hogy inkább távol a családtól, gyerekektől, szüleimtől annak reményében, hogy igen, ez jobb lesz.

Ez alatt a 6-7 hónap alatt amúgy megfordult a lehetőségek között Németország, vagy gyakorlatilag csak ennek a biztos lehetőségnek köszönhetően, ebben az utolsó 5 napban?
Igazából a Németország gyakorlatilag ebben az 5 napban történt meg a fejemben, de közben folyamatosan gondolkodtam külföldben.

Mik merültek fel?
Amit ugye hallottam, az Anglia. Angliába mentek ki nagyon sokan magyarok, köztük kétkezi munkások, orvosok, és elég pozitív visszajelzéseket hallottam. Volt ismerősöm is aki kint volt és még jelen pillanatban is kint van. De pl. hallottam Skóciáról is az elmúlt időszakban. Akkor nekem Skócia még nem volt tervbe véve, inkább Anglia.

Beszéltél is amúgy valamilyen nyelvet? Gondolom akkor inkább az angolt..
Nem, nem. Ugye ez is egy probléma amivel szeretném a magyarokat segíteni, hogy a nyelv az nagyon fontos. Én a saját bőrömön tapasztaltam ezt. Én egy olyan német tudással jöttem ki Németországba, hogy konyhanyelven beszéltem a németet.

Ezt hogy szedted össze? Valami tanfolyamon vagy saját magad?
Nem, ez egy érdekes történet. Van egy német rokon vonalunk itt Németországban és ők a rendszeres Magyarországra látogatásuk alatt mindig mondták, hogy tanuljam a németet mert majd egyszer biztos kijövök Németországba mert itt sokkal jobb, stb. Szóval egy minimális nyelvtudást tőlük vettem át. Így indultam el Németországba és szerencsém volt, annak ellenére hogy nem beszéltem jól a nyelvet én bátor voltam és amit tudtam azt elmondtam, kimagyaráztam, elmagyaráztam. Nyilván az eleje nehéz volt, de miután az ember bedolgozza magát egy helyre és elfogadják, ami azért itt Németországban egy nagyon nagy dolog, hogy az embert elfogadják külföldiként, onnan már egyre egyszerűbb volt. Még ha a német nyelv nem is ment tökéletesen, a munkám alapján elfogadtak és nyilván a német partner is úgy állt hozzám, hogy ő is meg akarta érteni azt amit én mondtam neki.

Nem voltak nagyobb félreértések az elvégzendő munkát illetően?
Akkor menjük még jobban az elejére, a németországi utam legelejére. Volt ugye ez a barátom aki hívott maga mellé dolgozni. Mi alvállalkozók voltunk egy magyar származású illetőnél, mondanom se kell mint ahogy a legtöbb magyar hallotta is, ha kijössz Németországba, akkor próbálj meg direktbe németekhez szerződni, mert a magyarok becsapnak. Na most ezt én is tapasztaltam. Az első munkaadónk magyar volt és nem volt 100%-ig korrekt velünk, úgyhogy 4 hónap után sikerült átmennünk a német fővállkozóhoz direktbe.

Tehát kizártátok a magyar vállalkozót?
Igen, kizártuk. Nem lett volna ő felesleges, hiszen az elején ő nagy segítség volt számunkra ahogy mondtam is, német nyelvtudás hiányában voltunk, úgyhogy azért jó dolog volt, hogy volt közöttünk egy magyar aki leszervezte ezeket a munkákat. Az már egy másik kérdés, hogy nem volt korrekt a kifizetésekkel. Ha ő tartja magát a megállapodáshoz és rendesen fizetett volna nekünk, akkor lehet hogy a mai napig nála dolgozom mint az alvállalkozója.

Erre szokták mondani, hogy ha seggbe rúgnak is előrébb vagy…
Igen, és itt pontosan ez történt, így előrébb is jutottunk mind a ketten, így végül is pozitív volt a történet.
Azt viszont hozzá kell tenni, hogy sokan már ettől hazakényszerülnek.

Gondolom azért neked volt tartalékolva tőkéd, legalább egy bizonyos átmeneti időszakot át tudtál vészelni. Nagyon sokan már fordultak is vissza, ha pl. nem volt a meghirdetett héten fizetés, vagy csak feleannyi volt amennyiről szó volt. Egy-két hét és már haza is kellett cuccolniuk mert annyira ki voltak hegyezve anyagilag. Gondolom Te annak köszönhetően nem, hogy te tartalékoltál, így át tudtad lépni az egészet. Vagy hogy is történt? Egyik nap még a magyarnak dolgoztatok, másnap meg már a németnek?
Így történt, igen…

Akkor mondhatjuk azt, hogy szerencsétek volt?
Igen, szerencsém volt, azzal is, hogy ezt a kis német tudásomat értékelte a német partner és azt mondta, hogy jó, rendben van. Látta ő is a problémákat a magyar munkaadónkkal kapcsolatban, viszont meg volt velünk elégedve és ő is egyből rábólintott arra, hogy menjünk át hozzá direktbe. Tehát szerencsénk volt, mert gyakorlatilag két hét alatt történt ez a váltás úgyhogy nagyon nem is kellett erre tartalékolni. Szerencse…De én is aláírom amit mondtál, hogy a legtöbb magyarnál az a probléma, hogy ahol az első helyen nem történik meg mindjárt a kifizetés, ő kénytelen onnan rögtön hazamenni és onnantól kezdve be is fejezte a német vállalkozását.

Megmondom őszintén, én arra gondoltam, hogy fel voltál tőkésítve és így egy bizonyos átmeneti ideje volt a dolognak a kifizetés körüli problémák miatt és amíg elkezdtetek a német féllel együtt dolgozni. Nyilván ha ez ilyen gyorsan ment akkor az egyértelműen szerencse, sajnos nem mindenki ilyen szerencsés.
Azért hadd tegyem hozzá, hogy a szerencse mellett még mi volt plusz tényező: az első az, hogy én nagyon nehéz körülmények között kezdtem a munkát itt Németországban. Itt tudni kell azt, hogy pl. a szállásra nagyon sok pénzt fizet ki az ember. Itt lehet számolni 15-21-25 de akár 30 eurot is egy panzióban naponta. Mi megpróbáltuk megspórolni ezt a pénzt, és a barátom kitalálta, hogy mivel nekem volt egy kis Fiat Ducato típusú autóm amit berendeztünk egy hálókocsis lakóbusszá és egy évig ebben a buszban éltem másodmagammal.

Az kemény…
Úgyhogy azért óriási nagy lemondásokkal járt ez a dolog, mert az még rendben van, hogy éjszaka tudtál hol aludni, télen nem fagytunk meg – mert gondolom ez lett volna a következő kérdés, hogy télen hogy oldottuk meg a szállás problémát. Ugyanígy, annyi volt a különbség, hogy szerencsénk volt, mert az építkezéseken ahol dolgoztunk ott használhattunk áramot, használhattunk vizet, így a fűtést árammal meg tudtuk oldani, a fürdés az meg vagy benzinkútra mentünk el és ott sikerült másfél-két euroért lezuhanyoznunk, vagy az építkezés területén nyáron megoldottuk esténként a fürdést a szabad ég alatt. És ez egy évig így telt.

Nem kötözködni akarok, de egy évig nem fért bele a költségvetésbe, hogy béreljetek valamit?
Nem. Nem fért bele, megmondom miért. Azért nem fért bele, mert itt nagyon sokan azt gondolják Magyarországon, hogy – és milyen jó, hogy itt most beszélgetünk ezekről a dolgokról - hogy magyar ember kijön ide dolgozni, és majd itt fog keresni 3-4 ezer eurot havonta. Na most ez egy óriási nagy tévhit. Itt nem lehet keresni 3-4 ezer eurot kétkezi munkával. Én a magam példáját tudom elmondani, én gipszkarton szerelőként vagyok kint még jelen pillanatban is, és ezzel nem tudsz megkeresni ennyi pénzt. Viszont támogatni kellett a családot, a hitelről nem beszélve – minden egyes nap 20-25 eurot tudtunk megspórolni, ami itt maradt a zsebünkben, úgyhogy erre szükség volt az első évben. Itt jön az, hogy a tőkét gyakorlatilag a további lépésekhez ebből tudtuk előteremteni. Tehát az, hogy én le tudtam telepedni itt Németországban ahhoz az kellett, hogy akkor én itt úgy éljek egy évig ahogy éltem. Attól függetlenül én büszke vagyok arra, hogy azt az egy évet így végigcsináltam, hiszen ha az ember eljut egy szintre és jó visszanézni, hiszen a további lépéseket az motiválja, hogy visszanézel és látod hogy honnan indultál. Én nagyon a mélyről indultam és biztos hogy ez segít a jövőmben.

Másik oldalról szokták azt is mondani, hogy semmi gond, ha irigyled amit elértem, csak lépj bele a lábnyomomba és csináld végig amit én végigcsináltam. Azért mindenesetre nekem ez meredek, mert ha azt mondod, hogy egy hónap vagy két hónap az oké, de egy év? Nem is tudom…
Egy év… Igen.

És az egy év után mit léptél, hogy léptél/léptetek előre? Mi volt a következő?
A következő lépés az volt, hogy újabb szerencse jött: a német felajánlotta, hogy szükség van még magyarokra, mert tudni kell azért, hogy a magyar szakemberek – és itt a szakemberekről beszélek – itt elismertek. Nyilván engem keresett meg, hogy szüksége van még munkásokra, emberekre és rajtam keresztül szeretné elérni, hogy toborozzak még embereket. És ez így indult el, hogy hívtam ki alvállkozókat, de nyilván úgy, hogy ebben már én is érdekelt voltam. Érdekeltté tett engem a német partner, így mindent megtettem azért, hogy azt a létszámot amire neki szüksége volt, feltöltsem. És innentől kezdve elindult egy vállalkozók-alvállalkozók közötti kapcsolat és ezt próbáltam én továbbfejleszteni, úgy, hogy eleinte magyar cégek jöttek ki, és úgy vállaltak munkát tőlem, de ezt itt kint Németországban az adóhatóság nem nagyon szeretni. Nincs erre törvény, de egy évnél tovább nem ajánlott ez, hogy valaki magyar céggel legyen kint. Gondoljuk végig miért: tegyük fel, hogy az illető keres egy évben 25 ezer eurot, de a 25 ezer euro utáni adót nem Németországban fizeti be, hanem Magyarországra. Nyilván az adóhatóságnak is az az érdeke, hogy ha te itt dolgozol Németországban és megkerested azt a 25 ezer eurot, akkor ezután az adót itt fizesd be és ne más országban.

De akkor ahogy mondtad, nincsenek rá rendelkezések?
Nincsenek rá rendelkezések, de ez a tapasztalat.

Mi történik egy év után?
Egy év után felkeresnek és akkor ez már hasonló mint Magyarországon: elkezdik keresni a problémát és ha ebben nem is találnak akkor keresnek másban. Tehát a legtisztább az, hogy ha német vállalkozóként jön ki a magyar dolgozni Németországba.

Ugye azt mondtad, hogy gyakorlatilag egy év után ugyanúgy állnak hozzá a német hatóságok, ellehetetlenítenek, nem?
Pontosan. Igaz, nem olyan durván, de azért…
Ez most olyan mint a nyuszikás vicc: ha füstszűrős cigit tudsz adni azért, vagy ha sapka van rajta azért… Vagy nem?
Igen pontosan. De nyilván ők azért tudják annak a lehetőségeit hogy hol fognak nálad hibát vagy problémát találni és fel is fogják kutatni ezeket a problémákat. Ami nem azt jelenti, hogy már mindjárt büntetni fognak. Én még büntetést nem kaptam soha magyar cég után, de azt tudom, hogy már vizsgálták a könyvelésemet és nyilván ami még nagyon fontos és biztos fogunk is még róla beszélni, az hogy ha valaki vállalkozóként van kint Németországban, mennyire fontos a háttere. Itt most a háttér alatt amit értek: legyen egy nagyon jó adótanácsadó aki mögötted áll, ilyen esetekben például, amikor az adóhatóság bekéri a könyvelésedet. Ilyenkor nem nekem kell mennem a háromszáz szavas német nyelvtudással hanem bemegy a német adótanácsadó és ő el fog mindent mondani pontosan a német hatóságoknak. Tehát ez is egy nagyon fontos dolog, hogy az ember itt kint megfelelően tudjon működni vállalkozóként.

De ez már ugye az a történet amikor német céged van?
Ez már nyilván német cégre igaz, de amúgy tudnék olyan példát is mondani, hogy német vállalkozóival is megtörtént olyan például, hogy az illető nulla német tudással kapta a német hatóságoktól a különféle felszólításokat de mivel nem reagált ezekre a levelekre, az adóhatóság komoly büntetéseket szabott ki rá, amire ő azt gondolta, hogy Németország milyen messze van Magyarországtól, az úgyse fog eljutni hozzá. De nem, a német adóhatóság felvette a magyar adóhatósággal a kapcsolatot és a követeléseiket a magyar adóhatóságon keresztül hajtotta be. Ez nem játék, elég komoly. Mindegy hogy magyar vagy német vagy, itt a német adóhatóság mindenkit megtalál. 10 évig visszanézhetnek bármit.

Összességében ajánlod, hogy magyar céggel kezdje el valaki kint a tevékenységet, vagy azt mondod, hogy ez inkább kerülendő és egyből egy német céget javasolsz?
Az én tapasztalatom az, hogy ha például próbamunkára jön ki az illető, arra tökéletes az, hogy egy magyar vállalkozói engedéllyel és egy eu-s adószámmal kijön ide Németországba, aláír egy próbaidős szerződést és azt magyar vállalkozóival végigdolgozza. Majd miután a német oldal azt mondja, hogy igen, szükségünk van rád…

Tehát kölcsönösen jól működött a dolog akkor próbaidő után egyből egy német cég?
Igen, nyilván a németnek is jobb.

Persze. Hogyan tovább? Az egy év utána, amikor nálatok megvolt a német cég. Azon túl, hogy elkezdtél másokat is bevonni alvállalkozóként, jól emlékszem?
Igen. Fontos dolog, ahhoz, hogy például nálam valaki dolgozzon, a papírjai rendben legyenek. Mit értek a papírok alatt? Legyen adószáma – német adószáma – ami elengedhetetlen. Nagyon sok magyar van tévhitben, hogy azt gondolják, most ilyen csúnya szavakat fogok mondani, az első ilyen csúnya szó a Gewerbe Anmeldung. Aki jártas az ilyen dolgokban azok fogják tudni, hogy ez mit jelent, de elmondom. Ez egy vállalkozói bejelentkező lap, amin a polgármesteri hivatal felé bejelentjük az illetőt, illetve lejelentjük a tevékenységünket, hogy én itt most például gipszkartonozói tevékenységet szeretnék folytatni Németországban. A magyaroknál ennél a szintnél elakad a folyamat.

Úgy érted, hogy meg se történik?
Ez még megtörténik, tehát a polgármesteri hivatalban leadják, de mivel hogy nincs könyvelője, nincs adótanácsadója, nem beszél németül, ő azt gondolja, hogy innentől kezdve ő már itt legálisan dolgozhat, bármit csinálhat. Ez egy óriási nagy tévhit.

Ez különben megegyezik egy egyéni vállalkozói státusszal?
Igen, de úgy egyéni, hogy ezzel a sima Gewerbe Anmeldung-gal lejelented az önkormányzat felé a polgármesteri hivatalban, hogy te ezt a tevékenységet szeretnéd folytatni. De ezzel még igazából maga a tevékenység nem folytatható addig, amíg az adóhatóság felé is le nem jelented ezt a tevékenységet. Ha valaki nem tud németül, célszerű adótanácsadót felkeresni, illetve egy megbízható könyvelőt is. Nem véletlenül mondom ezt a két dolgot külön, ugyanis ez egy újabb tévhit a magyaroknak, és persze mondanom sem kell, hogy én ugyanúgy beleestem ezekbe a problémákba. Tehát én azt gondoltam, hogy elmegyek itt Németországban egy könyvelőhöz, kifizetem neki a havi 60-70 eurot, és akkor nekem minden rendben van könyvelésileg. Ez megint csak egy tévhit, ugyanis az itteni könyvelő például adóbevallást nem végezhet. Az adóbevallást vagy te megírod saját magadnak, vagy elmész adótanácsadóhoz és az adótanácsadó az egyedüli illetékes ennek a megírásában. A legtöbb magyarnál ez is elmarad.

Tehát nem ad le év végén adóbevallást, illetve május vagy április hónapban, és ugye az adóhatóságnál ő képbe fog kerülni előbb vagy utóbb.
Igen, mivel vállalkozói igazolványt kiváltott, adószámot is kért, ugyanakkor annyit nem mondott, hogy bikmakk, 27 cent volt a bevételem a múlt évben. És akkor erre mit csinál a német adóhatóság? Megsaccolja. Ebbe a hibába, ebbe a problémába én is beleestem a 2011-es évben, mert én azt gondoltam amit elmondtam. Én fizettem egy könyvelőt, azt gondoltam, hogy minden rendben van. Most 2013-ban kiderült, hogy még sincs rendben, mert a 2011-es évben, sőt a 2012-es évben sem lett leadva adóbevallás. Na erre mit csinál a német adóhatóság? Saccol. És ez bármekkora összeg lehet.

Igen, erről már hallottam.
Nekem az adótanácsadó szerint még szerencsém volt ezzel a 11ezer euroval amit kiróttak rám, hogy fizessek be adóként. Úgyhogy akkor kaptam a fejemhez, hogy azért itt óriási problémák vannak meg félreértések. Azonnal felvettem a kapcsolatot egy adótanácsadóval, elhoztam az összes anyagomat a könyvelőtől és onnantól kezdve egy adótanácsadó intézi az adózással kapcsolatos ügyeimet, és hangsúlyozom, ezt mindenkinek ajánlom, hogy vegye komolyan. Egy adótanácsadóra mindenképpen szükség van a háttérben ahhoz hogy az ember nyugodtan tudjon élni Németországban.

Jussunk el arra a pontra amivel beharangoztam a beszélgetést, hogy bővítetted a céged szolgáltatásait és azóta már tanácsadással, irodai háttérszolgáltatással is rendelkezésérére állsz azoknak kik kint gondolom azóta építőipari szolgáltatók. Bár ennek nem lehet nagy jelentősége, gondolom mindenkinek rendelkezésére állsz, bármilyen vállalkozó, igaz?
Természetesen.

Szóval idáig hogy jutott el a történeted?
A történet úgy jutott el idáig, amiről eddig beszéltem ez is idevág, hogy akik kijöttek hozzám dolgozni alvállalkozóként, mindenkinél probléma volt. Vagy adószámuk nem volt – ez volt a legrosszabb – megkeresett például egy cég, ők szerettek volna nálam dolgozni, már kint vannak közel egy éve Németországban és kérdeztem, hogy szeretném akkor ha átküldenék az összes papírjukat. Freistellungbescheinigung, ez egy újabb csúnya szó, én úgy fordítottam le, hogy ez egy igazolás a német adóhatóságtól, amelyben igazolják, hogy te egy rendes adózó polgár vagy, igazából egy nullás igazolás és nagyon fontos ahhoz pl. az építőiparban, hogy ha el szeretnének helyezkedni, ezzel a papírral rendelkezzenek.

Akkor ez most igazolás vagy engedély?
Lényegében egy igazolás és engedély. Tehát ha valaki nem rendelkezik ezzel a papírral dolgozhat, vállalhat munkát, de a munkaadót kötelezik arra, hogy Bauabzugsteuert fizessen be utánuk. 15%-ot, ami azt jelenti 1000 euronál, hogy az 1000 euro 15%-át nem fizethetem tovább a munkavállalónak vagyis az alvállalkozónak, hanem ezt egyből az adóhatóságnak kell átutalnom. Igen ám, de ha valaki pl. nem rendelkezik az illető adószámmal, akkor én hova fogom elutalni ezt a 15%-ot?

Én ott már fonalat veszítettem, hogy rendelkezik-e az illető ezzel az engedély igazolással, akkor nem kell, vagy akkor kell a 15%-ot befizetni?
Bocsánat, igen ezt nem mondtam – tehát ha valaki nem rendelkezik vele, akkor kell átutalni.
Ha rendelkezik ezzel az illető, akkor meg semmi dolgod az adóhatósággal.
Akkor semmi dolgom, ez esetben amennyit keresett nálam, amennyi a számla értéke, azt az összeget fogom továbbutalni.

És ezt a papírt egy év után állítják ki?
Nem, ezt rögtön. Ha valaki most kezdi a vállalkozását Németországban. Az alap hangsúlyozom az adószám. Az adószámhoz lehet egyből megkérni ezt a Freistellungbescheinigungot, és akkor ez a két papír szükséges ahhoz, hogy az ember 100%-ig nyugodt lehet abban, hogy munkát vállalhat és nem lehet probléma az adóhatóság felől.
Illetve te is nyugodt lehetsz, mert tudod hogy nem kell 15%-ot az adóhatóságnak küldeni és fizetheted a 100%.ot.
Igen, illetve ez az ő érdeke is, az alvállalkozónak is érdeke, hogy ezekkel a papírokkal rendelkezzenek, mert ellenkező esetben minden alkalommal 15% levonandó minden általa kiállított számlából. És azért ezek nem kis összegek, ha belegondolunk, hogy havi szinten 2-3 ezer eurot tud termelni, akkor 5-600 euro amit gyakorlatilag az állam felé kell fizetni. És igazából semmi extra nincs benne, új vállalkozóként, ahogy megkapjuk az adószámot, ha hozzákérjük ezt a Freistellungbescheinigungot, automatikusan kiadják. Nem kell nagy dolgoknak megfelelni, hogy az ember megkapja ezt a nullás igazolást. Itt a probléma az, hogy sokan nincsenek ezzel tisztában, nem tudják ezeket a feltételeket, azt, hogy ezeket a papírokat elintézzék és egy idő után ez probléma. Visszatérve arra, hogy miért hoztam létre ezt a kis vállalkozást: azért hoztam létre, mert ezeket a problémákat akartam elkerülni.

Igen, gondolom 10 emberből aki jelentkezett 9 maximum ott tartott, hogy bejelentette, hogy vállalkozó és nem volt más papírja.
Igen, én úgy látom ezt, hogy ha kézbe veszem az ő ügyét, és tisztába rakok mindent, akkor én is nyugodt lehetek, ő is nyugodt lehet és a német adóhatóság is nyugodt lehet, hogy ezzel a céggel minden rendben van. Volt olyan alvállalkozóm, akik jelentkeztek munkára, hogy egy éve dolgoznak kint Németországban és nem rendelkeznek adószámmal sem. Természetesen ezzel a nullás igazolással sem, tehát úgy vállaltak munkát. Gyakorlatilag volt egy bejelentő lapjuk és semmi más. Igazából nem kell nagyon messzire menni, ez azt is jelentette, hogy ezek az emberek az elmúlt egy évet lényegében feketemunkásként dolgozták le. Nyilván erre nincs bizonyíték, meg nem is akarnám ezt a nagy nyilvánosságnak elmondani, de aki nem rendelkezik adószámmal, az nem vállalhatna munkát Németországban. Aki pedig ennek ellenére itt dolgozott már egy évet, az csak feketemunkásként dolgozhatott.

Értem. A következő kérdéssel eljutottunk odáig, hogy jelenleg te már olyan szinten bonyolítod ezt a tanácsadás-irodai háttérszolgáltatás dolgot, hogy szinte már csak ezzel foglalkozol, teljesen kivonultál az építőiparból?
Nem, egyelőre még benne vagyok az építőiparban is, de a terveim között az van és az az elsődleges, hogy minél előbb elhagyni ezt a területet és inkább ezt a háttérmunkát, háttérszolgáltatást csináljam, illetve szeretnék létrehozni egy érdekvédelmi szervezetet ami kifejezetten arról szól, mint például ez a beszélgetés is, hogy hogyan segítsük a magyar honfitársainkat, én ebben szeretnék élen járó lenni, mert ahogy hallottam és ahogy látom Németországban nem vagyunk elég összetartóak mi magyarok. Egy picit próbálnám segíteni akár ezzel az érdekvédelmi szervezettel, hogy aki tényleg úgy dönt, hogy elhagyja az otthonát, a szülővárosát, Magyarországot és azt mondja, hogy itt Németországban próbálja újra az életét, én ebben szeretnék neki segítséget nyújtani.

Itt valamilyen non-profit dologról beszélsz most?
Nyilván nem non-profit lesz a szervezet, de egy minimális tagságon fog alapulni és aki belép annak egy komoly előnyt fog nyújtani itt a németországi ténykedésében.

Akkor erről még nincsen semmi konkrétum, de én vagyok olyan jól informált, hogy tudok konkrétan olyan kezdeményezésedről ami kb. másfél hónap múlva Berlinben egy szeminárium formájában meg is valósul és tényleg kézzel fogható segítség lehet azoknak akik már kint vállalkoznak, dolgoznak, vagy csak tervezik és hamarosan dolgoznának kint Németországban. Erről mit tudnál elmondani, mit tudhatunk meg?
Igen, jól informált vagy. Egészen pontosan ez május 17-én Berlinben lesz ez a szeminárium és olyan előadókat hívtam meg akik tényleg nagyban hozzájárulhatnak ahhoz hogy segítsék az itt élőket vagy akik még csak tervezik, hogy itt Németországban kezdenék el a vállalkozásukat. De nem csak vállalkozóknak szólna ez a szeminárium, hanem azoknak is akik akár alkalmazotti státuszba jönnének. Nekik is egy komoly információs vonal lehet ez a szeminárium úgyhogy mindenképpen várok olyan hallgatókat is akik nem csak vállalkozók hanem mint munkavállalóként is jönnének.

Mivel náluk is vannak hiányosságok?
Igen, náluk is vannak hiányosságok, de nyilván egy munkavállalónak egészen más problémái lehetnek mint egy vállalkozónak. Itt elsősorban a szociális vonalat szeretnénk megnyitni az itt élő és dolgozó munkavállalóknak akik nem szereztek tudomást ezekről a szociális lehetőségekről.

Segélyekről, támogatásokról?
Támogatásokról van szó. A segélyt azt most hagyjuk. A segélyekről nekem mindig az jut eszembe, hogy aki elmegy egy segélyért az azt jelenti, hogy ő otthon ül, nem dolgozik – azt nem mondom hogy nem is akar tenni érte – de a segély szót én nem kapcsolnám a munkavállaláshoz.

Jó, maradjunk a támogatásnál.
Igen, akkor maradjunk a támogatásnál. Tehát a támogatás alatt például olyan lehetőséget értek, hogy ha valaki úgy dönt, hogy családdal együtt költözik ki Németországba, akkor itt családfenntartóként adott esetben milyen lehetőségei vannak, hogy a gyermekei után olyan segítséget kapjon a német hatóságoktól amit alapból nem biztos hogy fog tudni. Kellenek ezek a háttér információk és én úgy gondolom, hogy ez a szeminárium is lehetőség arra, hogy ezt a ‘hátsó’ információt kiközvetítsük irányukba is.

Egyet-kettőt azért említs meg, mert az pl. már egyértelmű, hogy nem a Kindergeldről beszélünk, ugye?
De, azt is akár ide lehet hozni, de nem kell nagyon messzire menni, hiszen itt az óvodai rendszer is merőben más mint az otthoni. Megmondom őszintén, én nem vagyok ennek a szakértője, ezért hívtunk szaktanácsadót, aki ebben fog konkrét válaszokat adni a feltett kérdésekre.

Persze, csak kedvcsinálónak gondoltam, hogy említs meg valamit.
Jöjjenek el, és akkor ott pontosan mindenki választ illetve információt fog kapni.
A szemináriumról beszéltünk, miről is lehetne még? Még visszaugorva egy kicsit, kapcsolódva a kezdetekhez. Mit csinálnál még másképp ha már rendelkezésedre állna az a tapasztalat ami most a rendelkezésedre áll, illetve ez alapján mit tudnál tanácsolni azoknak akik e nélkül indulnak el jelenleg? Főként itt az építőiparra gondolok.
Ami nagyon fontos szerintem, hogy még mielőtt kijönnek Németországba egy minimális német nyelvtudás az elengedhetetlen. Mondhatom az én példámat, nekem szerencsém is volt, valamilyen szinten tudtam beszélni, de sajnos a tapasztalatom az, hogy az emberek nagy többsége úgy jön ki hogy nulla tudással. És ez bizony csak arra fogja vinni, ami nem jó. Negatívként élik meg, hogy nem értik, nem tudják elolvasni mi van odaírva, ez nem jó.
Igen, erre én mindig azt szoktam mondani, hogy ott problémák lesznek. Viszont azt ki szeretném belőled csikarni, hogy mondj valamit, mégis mi az a nyelvtudás, amire azt mondod, hogy jöjjön ki. Valahogy írd körbe, mert szerintem amikor azt mondod hogy alap vagy alapfokú német nyelvtudás teljesen másra gondolnak az emberek.
Nyilván szakirányú legyen elsődlegesen. Én azt mondom hogy pl. Építőipari munkás vagyok, akkor az alap szavak, nyilván ami az építőiparhoz kapcsolható. Nyilván a bemutatkozástól kezdve, hiszen ha odamegyek egy német partnerhez az az első hogy bemutatkozom neki. Ha valaki már itt elakad, akkor ott már komoly munkamegbízásra nem számíthat. Elsődleges az, hogy a szakmájához kapcsolódó szakkifejezéseket és a konyhanyelvet elsajátítsa.
Itt a konyhanyelv ami nekem nem tiszta, azt írd körbe egy kicsit. Van egy minimális kommunikáció, ahhoz én egyből csatolok egy uniós nyelvszintet, ami ez az önértékelős nyelvszint, tudod A1, stb. Itt az A1 egy olyan szintű kommunikáció, hogy fel tudsz tenni kérdéseket és tudsz válaszolni alapvető kérdésekre mint pl. Napi dolgokat illetően, családi állapot, munka, ügyintézés, stb. Ez legyen egy 1000 szó, ha arról beszélünk konkrétan hogy ez hány szó ismeretét takarja és ehhez jön még én úgy gondolom amit felvázoltál, hogy csapjon mindenki hozzá még kb 500 szakmai szót a legkisebb munkaeszköztől elkezdve a legnagyobbig, több száz, a munkája során fellelhető szóig.
Én úgy gondolom, aki itt munkát szeretne vállalni annak elengedhetetlen a szakma nyelve. Ha idejön egy burkoló, egy gipszkartonozó, egy villanyszerelő, kerülhet mellé német kollega, ezek fontos dolgok, hogy az ember ezekkel az alap szavakkal rendelkezzen ami a munkájához kell.

Ez lenne a konyhanyelv?
Mondjuk akkor ezt konyhanyelvnek és ha már te az eu-so besorolásról beszéltél én azt mondom hogy egy A2-es szint, ami nem is olyan kivitelezhetetlen, hiszen két hónap alatt el lehet jutni egy A2-es szintre ha jól gondolom. Mondjuk azt hogy az ember mielőtt vállalja a németországi munkát egy két hónapos intenzív német nyelvtanfolyam az szerintem elengedhetetlen.

Én is így gondolom körülbelül, ha jó a szakmája vagy akármilyen szakmában keresett Németországban és egy erős alapfok ami A2 – nyilván jobb lenne egy B1, de legyen A2 – és ez a bizonyos konyhanyelv, mert hiába tud kommunikálni ha nem tudja hogy mi az hogy gipszkarton vagy spakli, akkor hiába tud bemutatkozni vagy hiába tudja megkérdezni, hogy mennyi az idő, hiába tud bármit is kérni.
Bocsánat, hogy szavadba vágok, de ide tartozik hogy tervezem egyelőre itt Berlinben annak a lehetőségét, hogy akik itt élnek vagy itt próbálnak új életet kezdeni, azoknak egy olyan segítségnyújtás német nyelvtanfolyam keretén belül, és olyan plusz extrát tudnánk mi nyújtani, hogy magyarról németre tanulás lehetősége. Ez alatt azt értem, hogy bár itt Berlinben számtalan nyelviskola létezik, de olyan hogy magyarról németre tanítás, olyan nincsen. Ez egy egyedüli dolog lenne itt, hogy egy olyan német nyelvtanfolyamot szeretnénk indítani, ahol magyar származású illetve magyar anyanyelvű némettanár lenne az oktató.

Gondolom azért, mert szerinted erre igény van, igaz?
Pontosan. Legalább is itt Berlinben. Azért tudni kell, - bár nem tudom, hogy 100%-osan biztosan tudom-e a magyar létszámot itt Berlinben, de ez körülbelül 15 ezer magyart jelent itt Berlinben és ennek a nagy része nem beszéli a nyelvet vagy gyengén.

Erről nekem még csak elképzelésem sincs, nem is gondoltam volna hogy valaki bele se kezdene a nyelvtanulásba azért, mert nem egy magyar anyanyelvű tanítja a nyelvet…Én már próbáltam tanulni külföldön és megmondom őszintén, hogy egy kicsit zavart is volna. De ha erre igény van… jó ötletnek tartom és kívánom hogy sikerüljön.

Én úgy gondolom, hogy ha az illető rendelkezik egy alap angollal vagy akár egy középfokkal, akkor azt mondom, hogy neki semmi probléma beülni egy berlini nyelvtanfolyamra, mert ugye a tanár angolul beszél, illetve angolról németre megy az oktatás. De aki nem rendelkezik angol nyelvtudással sem, és nulla a német tudása is, annak bizony nehezebb a német nyelv tanulása, ha mellette nem csak a németet, de az angolt is kellene értenie. Szerintem egy könnyebbség lenne ezeknek az embereknek akik nem beszélik egyik nyelvet sem.

Tényleg kívánom, hogy sikerüljön. Engem szokott érdekelni ez a magánjellegű kérdés: mondhatjuk, hogy már elhagytuk a vállalkozói síkot, de ezt szinte mindenkitől megkérdezem: mi az ami hiányzik amióta nem vagy Magyarországon és mi az ami abszolút nem hiányzik?
Hát ha most egy kicsit humoros szeretnék lenni, akkor az őrölt pirospaprika az hiányzik. Az itt sajnos nem létezik. Ami hiányzik – nyilván természetesen a család. A gyerekeim, a szüleim, velük félévente találkozom jó esetben. Nyilván őket említeném meg elsőnek. A hallgatóközönségnek szintén szeretném továbbítani hogy azért azt se felejtsék el mielőtt nekivágnak Németországnak, hogy ha esetleg ezt a kétlaki életet választják, hogy család nélkül Németországban, hogy azért ez egy komoly pszichés megterhelés is. Meséltem erről a közel egy éves furgonban való életemről, úgy gondolom hogy azért fejben nagyon ott kell lenni és nagyon el kell dönteni azt hogy én tényleg itt szeretném-e folytatni az életemet illetve mindent meg akarok-e tenni azért, hogy itt élhessek és itt dolgozhassak. Felhívnám a figyelmét mindenkinek, hogy még mielőtt tényleg nekivágnak Németországnak, vagy akárhová a világnak, azért ezt előtte mérlegeljék, hogy képesek-e arra, hogy hónapokig távol a családtól, szülőktől, gyerekektől, mert ez is egy komoly erőpróba.

Tehát hiányzott a család amikor kiérkeztél és amíg nem kerültél egyenesbe, vagyis most hiányzik, hiszen félévente tudsz a munkád mellett időt szakítani és hazautazni. Van-e valami más, valami kézzel fogható dolog ami nem családdal, barátokkal kapcsolatos?
Már említettem a pirospaprikát… És a gyulai kolbász. De elárulom azért ezeket ugyanúgy meg lehet vásárolni, még akár a gyulai kolbászt is el lehet venni a hűtőpultból itt Berlinben. Viszont pirospaprikát azt nem nagyon láttam.

De abból felpakolsz ha hazamész.
Igen, természetesen ha autóval megyek haza Magyarországra akkor természetesen ami a csomagtartóba befér és magyar akkor az minden benn van hátul.

Szóval mondhatjuk azt hogy van ami hiányzik és nagyon egyszerűen pótolható és van olyan ami hiányzik és nem is pótolható csak az által, hogy pl. felépíted azt az alapot amire már a család is követhet. De ezzel kalkuláljon mindenki, hogy az kemény egy-két év lehet.
Igen, Azért is meséltem el az én első évemet, hogy ne adja fel senki. Azért mert most éppen egy olyan időszakot fog ki akár itt Németországban akár máshol a világban, hogy úristen, ezt nem lehet kibírni. De ki lehet bírni. Fejben kell ezeket mind eldönteni, és bízni a jövőben. Itt rengeteg olyan pozitív élmény ért ami a nehézségeken mindig átsegített és átsegít a mai napig is. Kitartónak kell lenni és bízni kell önmagunkban, ez nagyon fontos és természetesen bíznunk kell az esetleges partnerünkben is akikkel vállaljuk a munkát és bíznunk kell a családunkban is akik remélhetőleg ott állnak mellettünk a nehéz napokban, a családi támaszra is szükség van. Nyilván nem csak az anyagi részét kell nézni, hogy hú de jó, a férjem kint van Németországban és havonta 400 ezret hazaküldött és most el tudok menni a kozmetikushoz, hanem azt a részét kell nézni, hogy maga a családnak a megsegítése abban, hogy esetleg egy jobb jövő reményében kitartok a férjem mellett és ha kell jövök utána. Ezek fontos dolgok. Enélkül nem is szabad elindulni, ha ez nincs meg, az előbb utóbb válással fog végződni, hiszen itt hónapokról beszélünk és ha a hónapok alatt az egyik fél nem tolerálja a távollétet az valószínűleg az olyan irányba fog elindulni, hogy annak válás is lehet a vége.

Nyilván lehetnek ennek komoly következményei. Még a szemináriummal és a tevékenységgel kapcsolatban bármilyen konkrét információt meg tudsz-e velünk osztani? Egy weblapcímet esetleg, vagy egy e-mail címet? Bárhol ahol fel tudják veled venni a kapcsolatot.
Természetesen van egy email címünk, amit kifejezetten a szemináriumra hoztunk létre, itt várjuk az esetleges jelentkezőket is. Az email cím: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Köszönöm, azt hiszem hogy igen jót beszélgettünk, köszönöm, hogy szakítottál ránk időt és remélem még találkozunk egy-két év múlva, hogy megtudjuk hová fejlődött a dolog, miként alakult a vállalkozásod és az életed.
Én is köszönöm a lehetőséget, hogy ezeket elmondhattam.