Miért igen és miért nem? Miért induljunk, el vagy miért maradjunk? Sok érv szól az „igen” mellett, de természetesen a „nem” mellett is.

Első interjúalanyom Szabolcs, aki másképp gondolkodik, mint a mai fiatalok többsége. Nem tervezi a külföldi munkavállalást.

Felmerült bennem néhány kérdés, de azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül. Beszélgetésünk során megkaptam a válaszokat.

Kedves Szabolcs, miért nem gondolkodtál még soha azon, hogy kipróbáld Magad külföldön? Tapasztalatszerzés, új kultúra megismerése, egy kis „kaland”. Miért nem?

Nos igen, nem egyszerű kérdés. Csábító lehet a sok pénz. A meggazdagodás lehetősége, a jobb élet reménye. De… Nem minden áron. Vannak olyanok akik anyagi nehézségeik miatt belekényszerülnek a külföldi munkavállalásba, és olyanokat is ismerek akik csak puszta kalandvágyból nekiindultak a világnak… Lehet mind a két változatnak jó vége, illetve balul is elsülhet. Nem az indíttatástól függ szerintem. Nagyon sok múlik a szerencsén, illetve az ember kapcsolatain. De mindennek előtt nagyon nagy elszántságra van szükség, hogy valaki hátrahagyja a családját, a barátait , az otthonát ahol felnőtt, a HAZÁJÁT! (Még ha tudja, hogy csak egy időre is.) Nekem jelenleg boldog párkapcsolatom van, valamint egy olyan munkám, amit szeretek, és ahol szeretnek! A “vállamat” nem nyomja svájci frankos hitel sem… Nem azt mondom, hogy gazdag vagyok, mert csak egy pár éve dolgozó fiatal magyar srác vagyok. De nincsenek anyagi problémáim, se magánéleti gondjaim, amikre a megoldást esetleg külföldön keresném. Mindemellett, és ami talán a legfontosabb, nincs bennem kalandvágy. Nem vonzz a külföldi munka, bármennyit is lehet keresni.

Nem azt mondom, hogy nem alakulhat úgy az életem, amire nem mondanám azt, hogy: “Na gyerünk, induljunk!”

De jelen esetben ettől a ponttól nagyon messze állok! Hál’ Istennek!

Említetted, hogy nincs Benned „kalandvágy”. Sokan és sokszor használták már ezt a szót és talán nem véletlenül a külföldön dolgozó magyarok számára sértő volt. Mit gondolsz nagyrészt kényszer szüli ezeket a lépéseket vagy inkább a kalandvágy?

Is-is. Nyilván lehet mind a két esetre példát mondani. Így vagy úgy, de ha valaki külföldre kerül, és ott megtalálja a számításait, akkor miért ne mehetne? Lehet, hogy valaki rákényszerül és a külföldi munka megoldást jelent az anyagi problémáira. Ez esetben jól döntött, hogy belevágott. Ez nem az Ő szégyene, hanem inkább Magyarországé… Én nem akarok általánosítani, ezért csak az ismeretségi körömről nyilatkozom: a kivándorolt ismerőseim 70-80%-a a jobb élet reményében, és a pénz miatt távozott. Kevesebben vannak azok akiket annyira vonzott egy ország, egy másik kultúra megismerése, vagy a karrierjük kiteljesedése céljából a még nagyobb szakmai kihívás miatt döntöttek volna úgy, hogy belevágjanak.

Mely területen dolgozol? Mik a szakmai céljaid? Milyen előrelépési, fejlődési lehetőséget látsz a szakmádban, a munkahelyeden?

Az idegenforgalomban dolgozom. Tudom-tudom, idehaza ez az egyik legjobban alulfizetett terület, és egyben innen lehet az egyik legkönnyebben elindulni külföldre…De nem, akkor sem… Minden szakmában vannak előrelépési lehetőségek, nincs ez másképp itt sem. De, hogy őszinte legyek nem tudom magam elképzelni 5 év múlva ebben az ágazatban. Van már 2 szakmám, de lehet, belevágok majd megint valami újba. Még keresem azt, ami hosszú távú motivációt és lehetőséget biztosít számomra.

Általánosságban mit gondolsz a külföldön dolgozó Honfitársainkról? Sokan vádolják őket azzal, hogy könnyebb utat választják, sokan még keményebben fogalmaznak és idézem: „Hazátlanok”-nak nevezik őket. Mi a véleményed?

Azért ezt a szót erősnek érzem. Sőt… Én abszolút nem ítélem el Őket. Miért is tenném? Ha valaki a vágyai, a lehetőségei, vagy akár kényszerhelyzet miatt így döntött, az Ő dolga. Minden esetre az utóbbi 4-5 évben gyorsult fel a kivándorlás, számomra azért ez is jelent valamit… Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetét elnézve, örülhetnek a kivándoroltak rokonai, hiszen az Ő támogatásaik révén is rengeteg pénz áramlik vissza hozzájuk. E nélkül még itt sem tartana az ország. Ebből a szempontból például minden elismerésem azoké, akik így segítik a családjukat.

Említetted, hogy boldog párkapcsolatban élsz. Mi történne akkor, ha a párod eléd állna, és azt mondaná: Szabi, menjünk ki külföldre, próbáljuk meg együtt! Ebben az esetben mit válaszolnál?

Nem hiszem, hogy belevágnék. Tudom magamról, hogy ha egy olyan helyzetbe, környezetbe lennék belekényszerítve, ami számomra nyomasztó, frusztráló akkor ott sosem lennék igazán boldog. Az pedig tönkre tenne mindent. Az embernek ismernie kell a saját korlátait és ésszel kell meghoznia a fontos döntéseket. Az egyik kedvenc idézetem jutott eszembe: “Aki jól tud sakkozni, inkább feladja, mint az idejét pazarolja reménytelen dolgokra.”

Mi lehet a kiút ebből a helyzetből? Mikor állhat le vagy fordulhat vissza a kivándorlási folyamat?

Magyarországon olyan jövőképet, minőségi munkát, és hozzá illő fizetést kellene biztosítani a szakképzett munkaerőnek, ami felveheti a versenyt a nyugati országokéval. E nélkül ez a folyamat nem áll le, maximum lelassul. Egy idő után telítődik Nyugat-Európa, nem csak magyarokkal, hanem a balkáni országból érkező rengeteg “szerencsét próbálóval”. Illetve egyre több külföldi országban korlátozni szeretnék a külföldi munkavállalók számát, nyilván rájöttek, hogy a szabad munkaerő áramlás csak egy bizonyos szintig előnyös. De szerintem azért is fog lelassulni a folyamat, mert idővel azért a honvágy, a család és barátok közelsége jó részüket visszacsalhatja az országba. Nagyobb tőkével a zsebükben, különböző vállalkozásba is lesz lehetőségük belevágni egy pár külföldön töltött év után.