Néha bevallom élvezettel olvasom a kritikus irományait, amelyekben hol a némi, hol pedig a teljesen igazság is megtalálható. Van amivel egyet lehet érteni van amivel nem… Újra előkerült a Geszti-szerzemény. Hungarian in Europe. Még ebbe is bele lehet kötni…

Csak én nem értem? Geszti Péter egy, elsősorban figyelemfelkeltő dalt irt a kivándorló, hazájukat elhagyó magyarokról akik a kilátástalanság és a nélkülözés elől (vagy mögül) menekültek el. “Befigyel a para, mikor a bazár bezár. De mi kopog? A szemem. Igen a küszöbömön áll a kétség, vele a sötétség, és még a tesók: a szegénység, na meg az éhség.” Puzsér szerint: “Érthetetlen, hogy nem szorult annyi érzékenység Gesztibe, hogy ne vegye észre: a nyomor, a nélkülözés és a kiszolgáltatottság a fenti módon nem közvetíthető fogalmak.”

Gesztit lehet nagyképűnek titulálni és őszintén bárminek, de ez a dal egy FIGYELEMFELKELTÉS! Itt nem a klipp és nem az egyéb technikai megoldások a lényegesek és még nem is a Geszti nem feltétlenül arany vagy gyémánt torka. Geszti Péter itt nem milliós nézettséget várt, nem még nagyobb ismertséget hanem egy létező, és nem kis problémára akart rámutatni. Az otthoniak nem értik. Akik kint vannak hálásak. Én is.

Kedves Puzsér úr kérem Önt, ha ezen a módon egyáltalán nem közvetíthetőek ezek a fogalmak akkor kérem közvetítse a megfelelő módon! Van mit… Addig is ez -9,5…