Sokszor használjuk a mindennapokban az “ennél már nincs lejjebb” kifejezést. Egyre inkább nem értek ezzel egyet. Mert mindig van lejjebb…

Ezt hűen bizonyítja a magyar labdarúgó válogatottnak nevezett “gyülekezet” vagy csoportosulás. Véletlenül sem nevezném csapatnak, sportolóknak vagy futballistáknak. “A tiszteletet ki kell érdemelni”. Ugye ezt is szoktuk mondani…

Tegnap este a rettenthetetlen Észak-Írország volt a szedett-vetett, a főleg a magyar NBI-ben pallérozódó együttes ellenfele. Egy csodálatos stadionban örömfocit vártam és egy magabiztos győzelmet (nevezzük kettő nullának), de ugyanúgy, ahogy a magyar klubcsapataink, úgy a válogatott is szégyenteljes “produkcióval” rukkolt elő 22.000 néző előtt. Ugyanúgy ahogy egy családban sem a gyerek tehet arról, hogy neveletlen, úgy a játékosok sem tehetnek arról, hogy nem tudnak futni és technikailag közel állnak a nullához és persze arról sem, hogy ezért busásan meg vannak fizetve. Arról viszont tehetnek, hogy nem akarnak, arról tehetnek, hogy nem teszik oda a szívüket a pályára. Ezek mellé még jön egy intelligens módon beszélni alig tudó szövetségi kapitány, akit főleg stílusa miatt kommunikációs tréningre íratott be a Magyar Labdarúgó Szövetség. Azt hiszem sikerrel… Ha jól belehúz még a magyar középfokú nyelvvizsga is meglehet neki. Szurkolok! Mellé még jön a szakmai alkalmatlansága, de arról nem ő tehet, hogy kinevezték.

Hamarosan megyünk Romániába, Bukarestbe, ahol az utóbbi évtizedekben nem sok babér termett a magyaroknak, sőt, semmi. De mégiscsak a románok. Nem egy meccs a sok közül… De akiknek ezt át kellene érezni, azok nem érzik át, azok nem tesznek semmit. Mi kimennénk a pályára (ha tehetnénk) és legalább szívünket kivinnénk.

Egy dolog még felháborít. A mélyen tisztelt szövetségi kapitány szerint a “70-80. percre elfáradtunk.” Mibe??? Ja és persze “kondicionális problémák” vannak. Mit csinál a csapat edzésen? Gombfocizik? Költői kérdés. Talán nem is akarom tudni a választ.

Jöhetnek az egyre unalmasabb, az embereket hülyének néző közhelyes magyarázkodások és a parasztvakítás, hogy “még nincs vége”. De már régen vége van. Az Európa bajnoki selejtező 1. fordulójának is. Nekünk mindenképpen az…