Nem vagyok bűnöző
Milliárdokért stadion. Nem is egy. Nem is kettő. A végét még nem látjuk. De bemenni nem tudunk csak úgy, ha olyan ellenőrzéseken esünk át mint a NASA-nál. Fényképes kártya, kamerák a stadionban és van ahol ott a “tenyérszkenner”. Meg a káosz…
Megvannak a stadionok melyek konganak az ürességtől. Húsz ezres létesítményekben néhány ezren lézengenek. Talán nem meglepő. Ezért fizettünk mi is milliárdokat, hogy nézzük azt a “semmit” amit azelőtt milliárdok nélkül. Rendezzünk olimpiát és akár foci EB-t is, de egy szerencsétlen beteg bácsi megműti magát a kórházban mert nincs ki foglalkozzon a problémájával. Nincs ápoló, nincs orvos, nincs rend. Csak a stadionokban, mert ott lehet rend, ahol nincs is szinte senki.
Építsetek stadionokat amíg az emberek nyomorognak, építsétek csak amíg a gyerekek éheznek. Legyen még több stadion, de jövő héten már nincs ki ellássa a betegeket. Erre nincs megoldás. A stadionba kell kamera, kártya és még “vénaszkenner” is. Lassan a Fehér-házba könnyebben jutok be mint a Magyarország-Románia meccsre. Ja, oda már sehogy sem. Egy Real Madrid meccsre ha arra van kedvem bemegyek. A hazámban csak akkor ha van kártyám, ha kivárom a több órás káosz végét, ha nincs kártyám akkor… Akkor egy valóságos El Camino mire elérem a célom. És persze nem. Tízmilliárdok stadionokra melyben végig figyel a kamera, mert potenciális veszélyforrás vagyok.
Kell a rend. De ne a stadionokban kezdjük, hanem az utcán, a kórházakban, az iskolában, az Országházban…
Ja, ha már Parlament…
Én nem vagyok bűnöző…