Sikeres munkakeresés

Ahogy ígértem itt a történet:
Van egy pár szakmám, pontosan kicsivel több mint 6 db. Ebből van egy libling ami a hobbim is. Gondoltam egy merészet, mert itthon már "öreg" vagyok a 25 éves igazgató uraknak és megcéloztam Németországot. Tettem ezt "megfelelő" magyaros hévvel és kivagyisággal. Szétküldözgettem a magyaros önéletrajzomat meg a referenciáimat.....az eredménye nulla azaz"0" lett. Kb 40 önéletrajzra mindössze egy kíváncsi kanadai német válaszolt. Ennek az eredménye lett, hogy megtudtam sem Én mint magyar sem a CV-m nem igazán érünk egy hajítófát sem. Ez úton is köszönöm neki
Nem tudván mitévő legyek itt az oldalon panaszkodtam amire jó Prosperus bátyánk elkérte az anyagom és helyre billentette, amolyan németessé tetette velem a jelentkezési anyagomat. (köszönöm Thomas!!!)Újabb küldési hullám...eredmény....pár darab válasz "köszönjük a pályázatát, nem Önt keressük...blablabla"
Na itt kissé lelombozódtam, vagy úgy három hónapig semmit nem mozdultam. Éltem a normál mókuskerékben, azaz mint a legtöbb kifelé vágyakozó ültem a babérjaimon és vártam a sült galambot.
Kb két hete tele szaladt ismét a cipőm egy pár hazai történéssel és elkeseredésemben elküldtem még két önéletrajzot, mondván hátha...mint a lottónál.
Nos a hátha úgy jött be, hogy az egyik önéletrajzra egy órán belül kaptam egy kedves hangú levelet, melyben érdeklődésüket fejezték ki irántam. Ezt mivel csak másnap néztem mailt majd egy nap késéssel olvastam (ha pályázol naponta kétszer olvass mailt!!!) Füstölt a billentyűzet úgy gépeltem a választ. Ismét válasz jött. Ebben meginvitáltak egy pár napos próbamunkára és tudakolták mikor tudok menni. naná, hogy sofort. Tudni kell, hogy elég ritka és speciális szakmám van. Gyakorlatilag mivel a cégről szinte semmit nem találtam a neten ugrottam a sötétbe. (ez is kell a sikerhez!)
Repjegy, DB foglalás neten, majd a hívó fél elküldi a szállás címét amit ők fizetnek.
Kicsi bőrönd, nagy lekesedés...uccu neki.
Magamról még annyit, hogy a szakmámban százból nagyjából a harmadik vagyok rangsorban. (ne kérdezzétek akkor miért nem itthon, mert csak...erre sincs már kereslet például) Szóval nagy lelkesedéssel és "magyaros szakmai gőggel" nekivágtam az útnak.
A cég tulaja írta, hogy hívjam és kijön elém a pályaudvarra(!!) Megérkeztem, leszállok a vonatról, naná, hogy ott várt, kezében egy behűtött ásványvízzel (!!!) Igyak, biztos kiszáradtam. Az embernek szerintem van egy pár milliárd forintnyi vagyona, még is egy egyszerűen öltözött szimpatikus közlékeny emberrel találkoztam (figyelem kedves újgazdag majmok!!!!)
Elvitt a szállodába, kicsit beszélgettünk, majd elköszönt. Másnap indult a munka..................
Na itt jön az a rész ami Gergő kedvence lesz
Bemutatnak a kollégáknak és azonnal bele a lecsóba. Kezembe nyomnak egy olyan cuccot amit itthon csak nagyon gazdag emberek engedhetnek meg maguknak és közlik ez a dolgom.
Na a térdeim itt kezdtek el összeütődni. A darab amit rám bíztak a legtöbb embernek két évi fizetésébe fájna. És ez volt a gyakorló darab. Kérdésemre a kollégák elmondták "scheisse nicht in die hose, das ist durchschnittlisch" Na , de akkor ami nem átlagos? Hát az lehet akár százezer eurós is.....basszus.
Itthon ugye megszoktuk, ha elbaltázol valamit fizetsz.........zabszem a hátsórészbe...tudás elszáll.....szakmai nagyképűségre már nem is emlékszem (mestervizsgám van)
Gyakorlatilag mint a leghülyébb ipari tanuló álltam a placcon és mivel az általuk alkalmazott munkafogások még csak nem is hasonlítottak a hazaihoz, már a menekülő pályán járt az agyam.
Erre jön a tulaj "mi a baj?" Mondom neki. Erre Ő " semmi gond, csináljam, ha megakadok szóljak segítenek. Megakadtam...szóltam....segítettek (megjegyzem itthon a főnököcskék ekkorra már leordították volna az égröl a felhőket) Gyakorlatilag a három próbanapomat mint egy ipari tanuló (mestervizsgám van) dolgoztam végig és úgy is éreztem magam.
A harmadik nap reggel már úgy éreztem nekem itt nincs pálya, de dolgoztam lelkiismeretesen, nem pofáztam, nem okoskodtam, nem akartam a hazai fost rájuk eröltetni és a lehető legtöbbet csináltam meg amit rám bíztak. Délben behívták a kollégáimat (mind német) és pár perc beszélgetés után Én következtem.
Kérdések: mi a véleményem a cégről, a munkáról, hogy látom a saját munkám és a helyemet a csapatban........
Na itt jön amire mindig mondom az igazmondás és az alázat meghozza a gyümölcsét (egy normális társadalomban). Elmondtam, hogy gyakorlatilag az itteni dolgok egy fényévre vannak a hazaitól, így gyakorlatilag a mesterlevelemmel törölhetem a s....t, tetszik a meló és a munkatársak és maradnék, ha lehet.
Kérdezte még, hogy mit gondolok mennyi bér lenne jó számomra. Mondom ezt rábízom, mert még sokat kell tanulnom a német munkaviszonyokkal kapcsolatban, így ha német lennék mondanám, de így elfogadom az ajánlatát, mivel tudom az " fer" lesz.
A főnök elmosolyodott és mondta, ha úgy gondolom az igyekezetemet figyelembe véve üdvözöl a csapatban és alapból felajánlja, hogy a sima szakemberek bérét adja, ha majd fél, egy év múlva minden megy a rendes úton kérdés nélkül át fog térni a mesterek díjazására.
Tehát MEGKAPTAM A MELÓT!!!!
Ami szerintem a sikerhez kell:
-szerénység, - igyekezet, -közlékenység, - ha úgy tetszik alázat a befogadó néppel szemben,- legalább kommunikációképes nyelvtudás, -türelem, -kitartás, -jó önéletrajz.
Három nap alatt annyit tanultam a németektől mint itthon egy teljes év alatt. Nem akarom ide hozni, de a hazai szakmai oktatás egy katasztrófa a munkánk meg csak barkácsolás. Természetesen az is hozzátartozik, hogy egy olyan vállalkozáshoz kerültem ami a német viszonylatban is az első húszban benne van és egy igen magas színvonalú szoláltatást nyújt.
Amiért itt a VIP tagok sokszor zsörtölődnek, sajnos igaz. Kimegyünk szakmai gőggel, nyelvtudás nélkül, igen magas elvárással aztán a vége vagy a hazajövetel, vagy a kinti tengés-lengés.
No meg mi a francnak mész el magyar, szerb, lengyel, török főnökhöz melózni németben? Aztán meg sírsz hogy átb@sztak. Miért gondolod, hogy nyelvtudás nélkül megérted a munkafeltételeket?
Miért gondolod, hogy a munkád, mert magyar vagy különb bármely más népénél? És miért gondolod azt, hogy azonnal egymilliót kell keresned és nagy bömössel járnod?
Nem gondoltam mikor elindultam, hogy három nap alatt ennyire meg fog változni a véleményem a kinti munkavállalási kérdésekben...de megtörtént!

Még egy kis utóirat: már az első nap az új kollégák szóltak menjek velük kajálni (IMBIS BUDE), második nap a tulaj is velünk jött (ugyan oda). Munka után elmentünk (az egész cég) horgászni, majd harmadik nap az irodisták is csatlakoztak az ebédhez. Mindenki mosolyog, biztat, segít...mi a francot kerestem eddig itthon? Ja és teljes a nyugalom, senki sem siet, senki sem stresszel

KFZ!
Nagyon élvezetes volt az írásod, akár írással is foglalkozhatnál
Gratulálok és további sok sikert!!

Jó lenne ha ez a topic nem csak az Én történetemet tartalmazná.....kedves mindenki, szerintem, ha időtök van írjatok.
Minden történet tanulsággal szolgálhat mások számára

Még egy kis utóirat: már az első nap az új kollégák szóltak menjek velük kajálni (IMBIS BUDE), második nap a tulaj is velünk jött (ugyan oda). Munka után elmentünk (az egész cég) horgászni, majd harmadik nap az irodisták is csatlakoztak az ebédhez. Mindenki mosolyog, biztat, segít...mi a francot kerestem eddig itthon? Ja és teljes a nyugalom, senki sem siet, senki sem stresszel

Bravo!!!
Meg jo hogy nem vartal addig mig betöltöd a 70-iket Vegre.
Es amikor en azt irom, barkinek is, hogy vagjal bele, ne filozz, ne szarakodjal, akkor
meg jönnek a lebaßo valaszok.
Bravo Stefan, büszke vagyok rad

prosperus írta: Es amikor en azt irom, barkinek is, hogy vagjal bele, ne filozz, ne szarakodjal, akkor
meg jönnek a lebaßo valaszok.

...nahát, zord külsőd egy érzékeny lelket takar?

Köszönöm a biztatást!