Miért igen és miért nem? Miért induljunk, el vagy miért maradjunk? Sok érv szól az „igen” mellett, de természetesen a „nem” mellett is! Először magamnak teszem fel a kérdéseket.

Sok mindent történt, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Ideje összegezni az eltelt időszakot és válaszolni a legfontosabb kérdésekre.

Mintha 10 év telt volna el, mióta meghoztad életed legkomolyabb és legkockázatosabb döntését. Megbántad? Ha igen, miért?

Nem, semmiképp. Talán másképp csinálnék néhány dolgot. Talán nem félnék annyira, de így utólag persze okosabb az ember. A kilátástalanság hozott ki. A düh is munkált bennem. Felelős, de nem higgadt döntést hoztam.

Miért voltál dühös?

Mert tisztességes, becsületes munkával (ahogy neveltek) nem tudtam előrelépni. Gondolnom kellett a jövőmre. Nem akartam elhagyni Magyarországot, a Hazámat és azokat, akik fontosak a számomra. Ahogy a Geszti Péter, „Hungarian in Europe” című dalában is szerepel: Elmentem „idegenbe idegennek”. Nem kellemes, de a pozitív dolgokat kell „megfogni”.

Ha nem kellemes mégis hogy viseled? Mi tart még kint, külföldön?

A céljaim és a családom biztonsága. Nem könnyű tény, de ha csak a nehézségekre gondolsz, akkor legyengülsz, és soha nem éred el azt, amit szeretnél. Pozitív gondolkodás, céltudatosság és a hit, talán ez a három legfontosabb tényező…

Mik a terveid? Meddig maradnál még kint? Tény, sokan kint ragadnak, de azért a visszatérők száma is elég nagy.

Ez jó kérdés. Egyelőre építem a jövőmet, gyűjtöm a tapasztalatokat. Nyilvánvalóan Magyarországon szeretnék tisztességesen, emberi módon élni és érvényesülni, de ez természetes. Jelenleg erre kevés esély van, de ha lesz, azonnal csomagolok.

Sok helyről hallani, olvasni, hogy több százezer magyar tervezi még a külföldi munkavállalást. Mit javasolsz azoknak, akik még nem döntöttek?

Hozzanak egy megfontolt döntést. Ne egy nap alatt döntsenek és ne is egy hét alatt. Fontos: Erős tőke nélkül nagyon nehéz kint megragadni. Tanuljanak nyelveket és legyenek céljaik, amikért küzdenek. Ezzel együtt a határaink megismerése a magunkba vetett hit megerősítése sem elhanyagolható. Ne nézz vissza, csak előre! Egyet jegyezzünk meg: A külföldi munkavállalás nem egyenesen arányos azzal, hogy soha ne térjünk haza. Sőt. A tapasztalatszerzés a legfontosabb, de ne feledkezzünk meg az anyagi oldalról sem. Építsük a jövőnket és minden szempontból megerősödve később haza lehet menni. Sokat gondolok egy versre…

Éspedig?

Adytól idéznék: „Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad.”