Mindig igyekeztem úgy élni, hogy ne bánjak meg semmit. Mindig úgy, hogy tükörbe tudjak nézni. Felnőtt vagyok akinek vállalnia kell a felelősséget a tetteiért. Akkor még nem voltam se felnőtt se érett ahhoz, hogy felfogjam mit is jelentesz nekem.

Életem egyetlen olyan hibája melyet bárcsak megváltoztathatnék. Mi a kapcsolat a külföldi munka és a magánéletem csődje között? Egyszerű. Én úgy gondoltam, hogy külföldön szeretnék dolgozni és boldogulni és úgy gondoltam észérveket sorakoztattam fel. De Te egyet mondtál, ami ledöntött minden érvet. Ez a Boldogság… Én ezt nem akartam elfogadni, mert tudtam, hogy ha Boldog is vagyok az anyagi gondok egyszer megfertőzhetik a harmonikus mindennapokat. Tudtam, hogy hogyan is szeretném a gyermekemet, vagy több gyermekemet nevelni és többet megadni mint amire Otthon képes lehetnék. Egyre nem gondoltam: Rád. Akinél jobban még senki nem szeretett és akit még jobban soha nem szerettem. Csak már nincs esélyem helyrehozni azt a sok hibát amit elkövettem, azokat amiket felnőttebb fejjel már nem tennék és amikből egy életre megtanultam, hogyan is kell igazán szeretni. Amikor rájössz, hogy nem a pénz a fontos, hanem a Boldogság, mert az igaz szeretet mindent legyőz. Nem hittem akkor, ma már késő. Bárcsak újra…

Tudom, hogy mi a fontos az életben. Szeress és hagyd, hogy szeressenek. A pénz nem tesz Boldoggá, de a hiánya tehet boldogtalanná, ha nem tudok kezelni a mindennapi nem anyagi problémáidat. Velem voltál, mellettem voltál. Most itt vagyok és írok egy blogot Németországban. Te nem vagy itt, vagyis én nem vagyok ott(hon).

Remélem eljut Hozzád mindez.

Németországban megvan “mindenem”. Rendesek az emberek, türelmesek és segítőkészek.

Még Boldog is lehetnék…