Elment Merkel. Ha még maradt volna néhány napot nem járt volna jól azokkal a bizonyos… De elment. Mi meg folytattuk tovább amit abbahagytunk, csak most már nyíltan “legeciztünk” mindenkit. Ha még nem égettük volna le magunkat eléggé. Ez is megvolt.

Merkel látogatása kapcsán sok minden eszembe jutott. Legfőképp az, hogy “kérem, ne menjen el…” Milyen jó is lenne. Utópia. De álmodozni lehet ugye. Az értékek, gondolkodás, elvek. Minden más és pozitív értelemben szokatlan. Férfiként mondom, hogy milyen jó lenne több országban (ahol szükséges, főleg nálunk) egy hasonló értékrendekkel megáldott vezető. Na de az a bizonyos éhes disznó… Na de nem politizálok. A “gecizés” amit nyilván nem véleményeznék. De egy biztos: Csodálatos ez a magyar nyelv, hogy a nemzetközi sajtó nem tudta szó szerint lefordítani. Jó, a németek próbálkoztak. Sikertelenül. A “Wichser” ugye mást jelent…

Meg persze ne felejtsük el, hogy míg itt ezek “körbegecizik” egymást addig mi már rég elmentünk Otthonról vagy az úszómedence nélküli kis garzonlakásainkban, ami van, hogy nincs, de éldegélünk. Vagy nem.

Jobb, ha itt be is fejezem… Mert egyszer hazamennék.

Suldigung.