Kitelepülés Németországba
13 éve 5 hónapja #2191
Írta: Cosy
Cosy válaszolt a következő témában: Kitelepülés Németországba
Anguszka most olvastam el úgy istenigazából az elsö beírásodat és egy kicsit meglepödtem a kivándorlási tervetek miatt. Eddig azt hittem, hogy legalább a férjed beszél németül. 
Munka,lakás minden nélkül is állati nehéz egy ilyenbe belevágni, de nyelvtudás nélkül egy egész családnak kiköltözni a bizonytalanra, én személy szerint egyszerüen nem látom értelmét. Ha gyerek is van, föleg! A felnöttek azt csinálnak amit akarnak, de egy gyereket ilyennek kitenni nem szabad.
Miért nem próbálsz olyan országot megcélozni, ahol az angol az államnyelv? Azt legalább beszéled.
Nem szeretnélek lebeszélni, a Ti döntésetek,de mi az a munka, (föleg milyen!) amit nyelvtudás nélkül el lehet vállalni és mennyit fizet? Nem akarok kéretlenül észt osztani, hiszen én se csinálok mindent jól, magam is problémákkal küzdök, de egy biztos. Nyelvtudás nélkül soha nem mertem volna elhagyni Magyarországot. Nekem vérciki lenne, az anatóliai írástudatlanokkal egyszintre kerülni és folyton csak nixverstehenezni.
Nem akartalak megbántani, ha mégis sikerült bocsánat, lépj tovább, de ezt muszáj volt leírnom, ez a véleményem. Amiben tudok természetesen segítek neked, meg különben is, ahogy Helga egy másik topikban írta, szerencse is van a világon!
Munka,lakás minden nélkül is állati nehéz egy ilyenbe belevágni, de nyelvtudás nélkül egy egész családnak kiköltözni a bizonytalanra, én személy szerint egyszerüen nem látom értelmét. Ha gyerek is van, föleg! A felnöttek azt csinálnak amit akarnak, de egy gyereket ilyennek kitenni nem szabad.
Miért nem próbálsz olyan országot megcélozni, ahol az angol az államnyelv? Azt legalább beszéled.
Nem szeretnélek lebeszélni, a Ti döntésetek,de mi az a munka, (föleg milyen!) amit nyelvtudás nélkül el lehet vállalni és mennyit fizet? Nem akarok kéretlenül észt osztani, hiszen én se csinálok mindent jól, magam is problémákkal küzdök, de egy biztos. Nyelvtudás nélkül soha nem mertem volna elhagyni Magyarországot. Nekem vérciki lenne, az anatóliai írástudatlanokkal egyszintre kerülni és folyton csak nixverstehenezni.
Nem akartalak megbántani, ha mégis sikerült bocsánat, lépj tovább, de ezt muszáj volt leírnom, ez a véleményem. Amiben tudok természetesen segítek neked, meg különben is, ahogy Helga egy másik topikban írta, szerencse is van a világon!
Kérjük, hogy Belépés vagy , hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #2204
Írta: rimoldi
rimoldi válaszolt a következő témában: Kitelepülés Németországba
Szia Cosy!
Magyarországon minden évben egyre rosszabb a helyzet.
Aki itt él már x éve, annak fogalma sincs.
A férjemnek Mo-on volt egy vállalkozása 10 emberrel. Évről-évre kevesebb volt a munka, de a fizetést ugyanúgy oda kellett adni az embereknek. A végén az alkalmazottak többet kerestek, mint a férjem.
Aztán az állandó munkák is eltűntek.
Az egyik ismerősünk és a férjem kijöttek Augsburgba szétnézni. Az ismerős volt már kint előtte dolgozni egy pár hónapot.
Aztán a következő év januárjában (2009.) kijöttek közösen munkát keresni. A férjem egy szót sem beszélt németül. Otthoni tanulással próbálkoztunk, de reménytelen eset volt.
3 hónapig csak a papírokat intézték, lakást kerestek...
Aztán márciusban kiváltotta a vállalkozóit, mert másképp nem boldogult.
Azóta szerencsére folyamatosan van munkája. Akiknél dolgozott adják át az ismerőseiknek a telefonszámát.
Nagyon nehéz volt az az 5 hónap, amit külön kellett töltenünk. Ráadásul 2008. Karácsonyán született meg a kisfúnk és mi ott maradtunk ketten. A férjem azon volt, hogy mindannyian együtt legyünk mihamarabb.
Nem volt könnyű és most sem az, de megérte, mert együtt vagyunk.
Sokan azért hagyják el hazájukat, mert máshol a kevés is több, mint otthon.
Hát ennyi...
Magyarországon minden évben egyre rosszabb a helyzet.
Aki itt él már x éve, annak fogalma sincs.
A férjemnek Mo-on volt egy vállalkozása 10 emberrel. Évről-évre kevesebb volt a munka, de a fizetést ugyanúgy oda kellett adni az embereknek. A végén az alkalmazottak többet kerestek, mint a férjem.
Aztán az állandó munkák is eltűntek.
Az egyik ismerősünk és a férjem kijöttek Augsburgba szétnézni. Az ismerős volt már kint előtte dolgozni egy pár hónapot.
Aztán a következő év januárjában (2009.) kijöttek közösen munkát keresni. A férjem egy szót sem beszélt németül. Otthoni tanulással próbálkoztunk, de reménytelen eset volt.
3 hónapig csak a papírokat intézték, lakást kerestek...
Aztán márciusban kiváltotta a vállalkozóit, mert másképp nem boldogult.
Azóta szerencsére folyamatosan van munkája. Akiknél dolgozott adják át az ismerőseiknek a telefonszámát.
Nagyon nehéz volt az az 5 hónap, amit külön kellett töltenünk. Ráadásul 2008. Karácsonyán született meg a kisfúnk és mi ott maradtunk ketten. A férjem azon volt, hogy mindannyian együtt legyünk mihamarabb.
Nem volt könnyű és most sem az, de megérte, mert együtt vagyunk.
Sokan azért hagyják el hazájukat, mert máshol a kevés is több, mint otthon.
Hát ennyi...
Kérjük, hogy Belépés vagy , hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!