A kezdeti nehézségek után

Nyuki írta: .... Szerintem a család együtt jöjjön, mert bizony szükség van néha a támogatásra...

Ezt hogyan érted? Mi amikor kijöttünk én előre jöttem kb fél évvel. Intéztem a dologokat, papirok, melóhelyek, iskolák, lakás, stb! Mivel egyedül voltam egy kis bérszobában, igy a kájám konzerv volt, a melóban rzdtam már a kezdetben 10-12 órát is dolgozni és mivel teljesen kötetlen voltam, mindenre vol időm! Ha a család (esetemben ké gyerek és a nejem) is itt van közel sem megy ilyen gyorsan és símán a dolog már csak anyagi okokból sem:
1./ Nagyobb lakás kell (egy kis szoba nem elég)
2./ Sokkal több kaja kell.
3./ Mosás főzés, közlekedés megoldása 4 személyre nagybb gond mint nekem egyedül.
4./ A Gyerekek (akkor még 10-12 évesek voltak, teljesen más ellátás kell mint egy pasinak egyedül.
stb.

Szerintem ez jobb megoldás volt, mint ha a család együtt, s egyszerre jön ki! Fél év múlva meg voltak az iskolai papirok ahova a kölyköket beirattam, meg volt mindekettő munkaszerződés (a nejemé is csak alá kellett irnia) s volt egy féllig berendezett bérlakás, amiben ugyan kezdetben matracon aludtunk, de nyár volt.....1990 augusztus vége. (Még most is van azokból a butorokból -egy étkező granitura- amit akkor vettünk kéz alatt, mert olyan jó minőségű volt. 23. éve vagyunk kint!)

DECOTEXT írta:

Nyuki írta: .... Szerintem a család együtt jöjjön, mert bizony szükség van néha a támogatásra...

Ezt hogyan érted? Mi amikor kijöttünk én előre jöttem kb fél évvel. Intéztem a dologokat, papirok, melóhelyek, iskolák, lakás, stb! Mivel egyedül voltam egy kis bérszobában, igy a kájám konzerv volt, a melóban rzdtam már a kezdetben 10-12 órát is dolgozni és mivel teljesen kötetlen voltam, mindenre vol időm! Ha a család (esetemben ké gyerek és a nejem) is itt van közel sem megy ilyen gyorsan és símán a dolog már csak anyagi okokból sem:
1./ Nagyobb lakás kell (egy kis szoba nem elég)
2./ Sokkal több kaja kell.
3./ Mosás főzés, közlekedés megoldása 4 személyre nagybb gond mint nekem egyedül.
4./ A Gyerekek (akkor még 10-12 évesek voltak, teljesen más ellátás kell mint egy pasinak egyedül.
stb.

Szerintem ez jobb megoldás volt, mint ha a család együtt, s egyszerre jön ki! Fél év múlva meg voltak az iskolai papirok ahova a kölyköket beirattam, meg volt mindekettő munkaszerződés (a nejemé is csak alá kellett irnia) s volt egy féllig berendezett bérlakás, amiben ugyan kezdetben matracon aludtunk, de nyár volt.....1990 augusztus vége. (Még most is van azokból a butorokból -egy étkező granitura- amit akkor vettünk kéz alatt, mert olyan jó minőségű volt. 23. éve vagyunk kint!)

Kivételesen szó szerint egyetértek DCT-vel. Meggyőződésem, s példák alátámasztják, hogy kevesebből és biztonságosabban lehet megúszni a kitelepülést, ha a kereső jön ki először egyedül, és a család akkor követi, ha már van hová.

Azzal is vitába szállnék, hogy nem lehet egy fizetésből megélni.
Itt már három család él, akik egy fizetésből élnek.
1 kereső 3 eltartott,
1 kereső két eltartott,
1 kereső 1 eltartott.
Mind a hárman megkapaszkodtak, és már tellt autóra miegymásra is.
Természetesen mindenkinek mások az igényei, de a kezdeti hónapokban természetesen lehet és néha kell is visszafogni a kiadásokat. Ha nektek voltak tartalékaitok, amit most felhasználtok, az jó dolog, de nem kell azt állítani, hogy másként nem lehet.
Egy példa:
ha az egyik házastárs nem dolgozik, akkor ugye nem kell egész napra beiratni a gyereket az oviba, akkor rögtön fele annyiba sem kerül, és azt is vissza lehet igényelni. Egy keresőd család esetén közel 100 %, hogy vissza is téritik. Ez rögtön 200 euró plusz havonta.

Átgondoltam, igazatok van abban, hogy igen, meg lehet élni. Mi is szerényen élünk, tartalékhoz csak akkor nyúlok, amikor pl. Magyarországra kell menni még néhány dolgot elintézni. Azt viszont ne felejtsétek el, ha valaki eldönti, hogy Németországban él majd, abban reménykedik, hogy ezerszer jobb lesz itt. Valóban jobb, de anyagilag is okosan át kell mindent gondolni... Ha azt mondod annak, aki ide készül, hogy gyere nyugodtan, nem baj ha nem dolgozol, apa fizujából vidáman megéltek majd, az lehet, hogy nagyon elbízza magát. Mindenki egy jobb élet reményében változtat, de az nem jön azonnal. Én is alig várom, hogy végre dolgozzak.
Most még nem dolgozom, viszont az én lányom azért egész napos az oviban, hogy akár azonnal tudjak kezdeni egy esetleges munkahelyen. Nem annyira könnyű beszoktatni egy németül nem tudó és nem értő gyereket... Mi ezen már túl vagyunk, jöhet a munka.
A kitelepülés lehet, hogy anyagilag biztosabb, ha a kereső jön először. Nem vagyunk egyformák... Én azt látom egészségesnek ha a család együtt van. Kaució nélküli, 65 m2-es lakást bérlünk, 650-ért garázzsal. A fiam érkezésünk másnapján már iskolát kezdett.
Mi nem a kapható támogatások miatt jöttünk...Kb. 100 elküldött bewerbung és jópár személyes keresgélés után az Arbeitsamt-ban jártam, hogy segítsenek munkát találni. Kihangsúlyoztam, hogy nem pénzt akarok, hanem munkát. Furcsán néztek rám.
Amíg tudunk, próbálunk önerőből boldogulni.
Köszönöm, hogy írtatok.

Kedves Nyuki,

tisztellek a hozáállásotokért, azt is teljesen megértem, hogy együtt szeretnétek lenni az első perctől. Az sem kétséges, hogy sokszor könnyebb, ha ott áll melletted a család. Csak azért írtam, amit írtam, mert sokaknak azon múlik, hogy meg tudják-e oldani, vagy sem, hogy a legnehezebb időszakban tudják-e minimalizállni a kiadásokat, s ezen keresztül a kockázatokat.
A támogatásokat pedig ne legyen lelkiismeret furdalásotok igénybe venni. Én sem ezekért jöttem ki, keményen meg is dolgozom a megélhetésért, de mivel itt jár a családi pótlék az egyetemista lányomnak, azt igénybe is veszem, és emiat nincs is semmiféle lelkiismeret furdalásom. Ha valaki tisztességesen dolgozik, és nem élősködni akar a társadalom nyakán, az igenis vegye igénybe azokat a juttatásokat amik járnak.
Véleményem szerint valami rész munkaidős állást válassz, és akkor a csládra is marad időd energiád.
Itt No-ban, működik az ilyen modell. Ahol most dolgozom, a nők több mint fele csak 4 órát dolgozik naponta. Délben váltják egymást.
Sok szerencsét a boldoguláshoz, és minden jót kívánok nektek.