Albérlet, lakhatás

Kisztihand Gnädigste!

Gratulálok a lábról levevös stílusához, bár megkérdezném (mivel számomra a naiv ohneVertrag tulajt túlontúl meseszerüen követték ohne Eigenbedarfék ): biztos Ön abban, hogy ez csak merö Austrahlung és nem voodoo? Vagy nevezzük csak egyszerüen állati nagy szerencsének?

Kisztihand (erröl mindig az ösöreg kollégám jut eszembe, aki mindig azt hitte németéknél így szokás a högyeknek köszönni).

Egy kis szerencse - idönként - mindenkinek kijár, néha szerintem csak el kell hinni, hogy megtörténhet. De nem akarok itt Mentaltraining-et tartani (bár rászoruló az lenne elég).

A mentálhigiénás gondozás nem is rossz ötlet! A terápiát a feltett kérdésekböl törlendö mondatokkal kezdeném, például:

"segítsetek, minden munka érdekel!"
Minden munka, mint állás nem létezik. Mondd mit tudsz, mi a szakmád!

"ki szeretnék menni németbe, osztrákba ......." és a legsúlyosabbak: "már kint vagyok németbe, osztrákba .."
Szörnyü!!! Egyre többen használják rosszul, pedig oly könnyü mint a harmat! A hova kérdésre ba/be, a hol kérdésre ban/ben a válasz. (az ékezetek hiánya megbocsátható, nekem sincs mindig ... , mert macerás! ) )

Te Helga, ha Te így tudtál lakást bérelni, akkor nem "kis szerencséd" volt meg nem "ellenállhatatlan" vagy, hanem Te vagy Sharon Stone, aki megfogta az Isten lábát!!
Mi - mint ahogy nagyon sok kisgyermekes külföldi földi halandó -keményen leperkátuk a 3 hónapi kauciót meg a 2 hónap (+ÀFA) ügynöki díjat, mert nem volt más megoldás. ìgy is kb csak a tizedik lakást adták egyáltalán oda, azok közül, amit ki szerettünk volna venni és meg is tudtunk volna fizetni. Na mindegy, nem panaszkodom, szerencsére nemsokára már lépünk tovább.
Egyébként miért mérgelödsz most azon, hogy annak idején nem fizettél kauciót? Milyen gondod származott ebböl?

Kedves Fórumtársak,

az előzőekhez szeretnék csak hozzászólni,szerintem nyugodtan lehet mindenkit riogatni mert lehet szerencséje.
Utalnék saját példámra,két vagy három lakástársaság elküldött
a francba mert nem volt munkahely egyebek,meg még nem laktam itt 3 éve hiába mondtam van pénzem kifizetek előre 1 évet.(pedig sógorom jött velem Ő német)Ekkor mentünk a negyedikhez aranyos hölgy mi bevetettünk mindent bájvigyor, bókolás stb.eredmény:1 évet kifizettem előre és van lakásom.
Szerintem mindenképpen mindenkinek meg kell próbálni.
Azt még leírom sógorom 10év után jött vissza Németországba neki hiába volt német állampolgár kellett egy kezest szereznie hogy kapjon lakást.

Üdv nektek:
Dani

@all

Szóval, csak azt akartam kihozni a dologból, ha valaki tudja mit akar és bízik magában, akkor el is fogja érni a célját, még akkor is, ha néha kisebb csodákra van szükség hozzá.

Amikor kijöttem, csak annyit tudtam, hogy én itt akarok élni, ha a fene fenét is eszik (vagy talán inkább otthon nem akartam, 90-es évek második fele, olajszökítéssel, privatizálással, robbantásokkal, Szentendrei úton lövöldözéssel stb., szóval nem a magyar történelem legdicsöbb idöszaka volt). Egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy ne sikerülne, failure is not an option. Ha nem beszélem a nyelvet, akkor majd megtanulom (nulláról kb. 1 év alatt középfokra, bár vicces volt, ahogy naponta újságot olvasok amiböl jó, ha 5 %-ot értettem az elején, de Lomb Kató néni tudott valamit), ha nincs lakás, akkor majd találok (a híd alatt kivételével laktam én mindenhol, ócska szállodában, szívességböl ismerösnél, WG-ben, aztán megjelent az én drága filozófus bácsim...), ha kell tartózkodási engedély, akkor azt is elintézzük, stb. Persze nem ment minden mindig simán, volt zsákutcából is böven, de a célt soha nem szabad szem elöl veszteni.

A magyarok legnagyobb hibája (nem fikázni akarok), a kishitüség. Imádok hazamenni, de az a negatív hozzáállás amit tapasztalok, néha már fizikailag fáj. Pedig rengeteg dolog csak nézöpont és hozzáállás kérdése, de ha ezt megemlítem, akkor ilyen falszerü tömeghisztéria áradat hömpölyög szembe. De talán egy kis reményt adhatnak ezek a történetek.