Németországba gyerekekkel

Az kimaradt,hogy nekünk 3 gyermekünk van
Évekkel ezelőtt mindig azt mondogattam,ha nem lenne gyerekem már nem lennék Mo-on........kár volt eddig várni.
Üdv

Szia!
Koszonom a kicsi biztatast, nem neheztelek en senkire. Jol lattod, anyagi probl. nem lesz kint sem ( a bizonytalanra nem is mennek ki). A gyerekeimben bizom, és kedvuk is van kiprobalni magukat. Itthon elkezdtuk mar tanulni a nyelvet, tudom hogy ez nem eleg de nagyon igyekszunk. Nem kergetunk illuziokat a kinti letrol, nehez lesz. ( itthon sem konnyu, de ezt CSAK AZ tudja aki itthon van es nem csak ujsagban olvassa . De nem akarok politizalni !!) ti lattatok a bajt , mi most tapasztaltuk meg a sajat borunkon, mikor az allam ellehetetleniti a csaladokat Hiaba tett az ember felre maganak , es a gyerekeinek nem keves osszeget , az allam bizony ratesz a kezet. Gondolom ez nem uj hir senkinek, aki olvas ujsagot. A kilatas pedig nulla, hiszen hiaba az ongondoskodas, ha elvehetik akarmilyen cimszo alatt. Szoval mi lehetoseget latunk a kimenetelben... Megtapasztalni hogy lehet mas moral kozott is elni ( tudjuk hogy kint is kemeny a munka, ez termeszetes.) a gyrekeinkrol gondoskodunk itt is ott is.
De a gyrekeknek mindenkeppen lehetoseg a nyelvtanulasra, ( mert ami itthon tortenik az oktatasban az borzalom ) es nem egetunk fel magunk mogott semmit itthon sem.
A gyerekeknek a baratok elvesztese szempontjabol , biztos rossz lesz (de nem lenne akkor sem konnyebb ha 150 km - re koltoznenk) . Oket is meghallgattuk , es szivesen jonnek. Biztos hogy gyakran jovunk majd haza, ha szeretnek.
Addig pedig nyomjuk kemenyen a nemetet a magantanarral.

Szia Mona77!
Végre valaki aki úgy gondolkodik mint én, teljessen egyet értek azzal amit leítrál, ami itthon van azt mi érezzük igazán. A nagy külömbség kettőnk között, hogy tőlünk a becsületünkön és a gyerekeinken kívül már mindent elvett az állam ez nagyban ösztönöz arra, hogy máshol kezdjünk új életet. Nem várok csodákat tudom, hogy nagyon nehéz lesz, de a tudat, hogy van valami kilátás a jobb életre még ha sokáig is fog tartani, erőt fog adni.
Nekünk is a tanulás most az első!

Szia Perszike!
Köszönöm a bíztatást, nagyon szinpatikus, hogy ilyen pozitív vagy. Nekem csak annyi vágyam vam mint amit te is írtál, hogy legyen étel, ruha éa lakhatás biztosítva és ne kelljen nyomorogni, nem meggazdagodni akarunk odakinn. A nehézségekre felvagyunk készülve, itthon megedzett az élet.

Nata!
Tudom miről beszélsz sajnos,mi is megjártuk a poklok-poklát,a megvető tekinteteket,kommenteket,hogy minek már 3 gyermek stb....no comment,idővel elfelejtjük Boldogok vagyunk és ez a lényeg.Sajnos Magyarországon megsínyli az ember ha gyermekeket vállal minden téren -.- itt nem ,ha 3 gyermekemmel megyek valahová nem néznek rám értetlenkedve......
Hajrá és szurkolok Nektek ezerrel!

Kedves Mona! Ne vedd kotozkodesnek, de a mostani hozzaszolasodbol nekem az jon le, hogy megse csak 3 evre jonnetek, hanem maradni is akartok ("az allam ellehetetleniti a csaladokat" - sajnos, megvan a (nagyon nagy) esely, hogy 3 ev mulva se lesz jobb - lsd. valasztasi rendszer, bizonytalan szavazok, gyenge ellenzek, "bebetonozott" szabalyok stb., hogy ne politizaljunk; "Hiaba tett az ember felre maganak", "A kilatas pedig nulla" "Szoval mi lehetoseget latunk a kimenetelben...") Ebben semmi baj, csak akkor feleslegesek voltak az elozo oldalon irtak, mert ahogy mondani szokas, "igy teljesen mas a leanyzo fekvese" :-P
Igy (mert a fentiek alapjan te keseru vagy es igencsak menekulnel otthonrol) hazamenni lesz nehez, ha a ferjednek menni kell ... 3 ev alatt el lehet szokni az otthoni legkortol (a mindennapi stressztol), meg lehet szokni az itteni "nyugit" es meg az ujsaghirekbol is csak a focimeket olvasod csak majd el, mert nem akarod felidezni, milyen az a napi stressz :-P