Németországba gyerekekkel

Ha a párod, nem a férjed, akkor baj lesz! Németországban nincs olyan, hogy élettársi státusz! Ekkor tehát minden magadnak kell fizetned és a gyerekeid után is kell pl betegbiztosítás! Egy élettárs jogán nem lesztek biztosítva!!!

Ha viszont házasok vagytok, akkor nincs gond! A gyereket beviszed és beíratod! Nem az iskoláknak kell felkészülnie az érkezőkre, hanem az érkezőknek kell az itteni rendszerhez alkalmazkodni! A két kicsi hamar megtanul németül, ez nem legyen a gondod, legfeljebb ismétlik az osztályt! Te tanuld szorgosan a németet!

Tudom mindenki biztatást vár és a legtöbben azt is írnak, én a személyes tapasztalatomat írom meg.
Kijöttünk nagy reményekkel, a gyerek itt kezdi az első osztályt szeptemberben. Ígéret heti két külön óra, néha órára mellé ül egy tanár segíteni. Ez így is volt november 1-ig, bár az osztályfőnök az első perctől semmiben sem segített, oldd meg, ha nem érted nincs szerencséd (így maradtunk le az farsangról, a játéknapról). November 1-jén 2 menekült érkezett az iskolába, így 3-ra nőtt a nem német gyerekek száma. Innentől nekik lett heti 5 külön órájuk, az én gyerekemnek maradt heti 1 közösen velük. Aminek a nagy része fegyelmezéssel telt, megtanulták hogy a gyurmát nem esszük meg, a wc-t hogy kell lehúzni stb, március végére jutottak el ismét a színek tanulásásig. Szóval inkább megalázó volt a helyzet, hiába kértem hogy ne legyen kötelező a gyereknek. A gyerek jól olvas és ír németül (bár sok mindent nem ért), sok oszálytársával ellentétben, akiknek ugye anyanyelvük. Matekból kitűnő. Közben a szülők eltiltották a gyerekeiket a nem német gyerekektől, ami látványos kerülést jelent, csúfolódást az én fülem hallatára is akár és a szülők is az én fülem hallatára beszélték ezt meg. Magyarul kiközösítettek. A szomszédaink között is vannak páran, akik még a köszönésünket sem fogadják, a gyerekük kővel dobál ha meglát, az én gyerekem biciklinket rugdossa, a fékbowdent kitépi. Bocs, tudom rossz ilyet hallani, de átélni is hidd el.

Kedves Judszek!
Lehet, hogy nem fog tetszeni az amit irok, de szerintem ti vagyok a kiváltója az ilyen elutasító viselkedésnek! Minden különleges vagy külön elbírálás és foglalkozás amit a német nem kap meg, de ti igen, gerjeszti az ellentmondásokat! Nem a környezetednek kell alkalmazkodni hozzátok hanem nektek maximálisan, ITT! (Nem kell érzékenykedni, s megalázásról beszélni! Ezt le kell nyelni és szokjatok le róla!) Ez a német élet mindig is kemény volt. Mi 1989-ota vagyunk kinn s tudom miről beszélek!!!!!

Járasd maszek, külön németre a kölyköt és ne az iskolát terheld ezzel. Nekik most rengeteg dolguk van a kormány politikája miatt érkező menekültekkel! Ti EU polgárok vagytok, s így nem jár külön elbírálás mint azoknak akiknek menekült státuszuk van! Ha egy kisebb településen éltek nem fognak különbséget tenni a külföldi az külföldi! S ők most országosan sok helyen ellenszenvet váltanak ki akkor is, ha semmit nem csinálnak csak vannak!

Teljesen igaz amit írtál. Már kerestünk magán tanárt az iskolai tanáron keresztül, hogy lássák a szándékot. A heti 1 alkalom 5 hét után már rengeteget számít, órán jelentkezik. Csak azért írtam le, mert mindenki csak a szépet és jót mondta nekünk is mielőtt a költözés mellett döntöttünk és lehet ha valaki elmondja, hogy ha mégsem akkor erre számíts, akkor otthoni első osztályt és mellette nyelvtanulást választunk. Szerencsére a gyerekem okos, németül ír, olvas, a magyar olvasással próbálkozunk most, de így utólag azt látom nem kellett volna elvetnem a magyarországi magántanulói jogviszonyt sem, mert bármi történhet és akkor a visszaút ugyan ilyen nehéz lesz.

Kedves Judszk!
Az emberek helyzete nagyon különböző így a tietek is egyedi! Itt most a magyar nyelvet ne erőltessétek mert itt minél előbb be kell (KELL) illeszkedni a gyereknek! Magyarul ráér később is tanulni viszont az a hozzáállás, hogy: "..mert bármi történhet és akkor a visszaút..." ez kimondottan hibás! NINCS visszaút! Gondolj arra hogy itt most új életet akartok kezdeni! Mi gondolsz milyen esélyetek lesz ha 1-2 év múlva hazamentek? Semmilyen! S nem csak a gyerekeknek hanem nektek sem! Gondolj arra hogy a gyereknek itt lényegesen nagyobb lehetőségeket tudsz biztosítani mint Mo.-on! Mi is ezért jöttünk ki sok évtizeddel korábban! Harcoljatok az itteni éltetekért foggal körömmel s soha nem azt mérlegeljétek hogy, bármi történhet és akkor a visszaút lesz a vége! Mi ezt annak idején úgy inditottuk mintha egy egyirányú utcába hajtottunk volna be! CSAK ELŐRE VAN ESÉLY ÉS ÚT!