Kutyakaja csomagoló Bretten-ben
13 éve 1 hónapja - 13 éve 1 hónapja #7959
Írta: szergely
szergely válaszolt a következő témában: Kutyakaja csomagoló Bretten-ben
Sziasztok!
Pár napja jöttem haza németországból és még az út előtt megfogadtam, hogy írok a tapasztalataimról egy fórumba. Szlovákiai magyar vagyok, munkanélküli. Szeptember elején hallottam egy Kutyakaja csomagoló gyárról németországban. Egyszer csak a haverjaim leinfóztak egy Kürt (Strekov) - i nénitől egy telefonszámot, egy bizonyos Dr. Doro néni telefonszámát. A kürti nő ezen kívül még azt is mondta, hogy az ő lánya kint dolgozik ebben a gyárban és mindent elintéz nekünk, ha kimegyünk - szállás, jó hely a gyárban, stb... . Mindezért 50 Eurót kért /ez nagyon is jól hangzó összegnek tűnt az ígért dolgokért/ Azt mondta, hogy mi kimegyünk és ott a Kingácska - a Kürti nő lánya - mindent elrendez nekünk, felvesz a gyár, jó új lakást kapunk, 1400 euró havi fizetés, 9 hónap után pedig 2400 euró. Ezen kívül említette még, hogy a gyárban fehér pólóban és farmerben kell dolgozni. Nagyon jó hangzott minden, én személy szerint rákérdeztem még a munkára is, azt mondta a nő, hogy nincs büdös és sima, egyszerű, könnyű munka. Szeptember 11. edikén elindultunk utunkra 8 an. 1000 kilométer után meg is érkeztünk, 12 óra autóút után. Nagyon fáradtak voltunk, alig vártuk már, hogy átvegyük az ígért új lakást és belakjuk, először is egy jó kiadós alvással. Ahogy odaértünk felhívtuk az 50 euróért kapott telefonszámot Dr. Doro - nénit, aki elvileg a papírmunkát intézné nekünk. Doro néni megis jelent a kutyájával, egy 80 év körüli idős nénit kell elképzelni (nagyon esetlennek nézett ki szegény néni, de később rájöttünk, hogy biznisz téren nagyon is ottvan az öreglány...). Nagyon kedvesen köszöntött minket egy pizzéria előtt Pforzheim városában, majd fel is invitált a lakására. Leültünk vele szembe elkérte a személyiket, aztán hirtelen stílust váltott. "Akkor kérem a 200 Eurókat mindenkitól" - ilyen kis laza kéréssel indított. Mi nemértettük hogy mi van, milyen 200 euróról van is szó. Aztán mondta hogy ez a szállásért lesz, én mindjárt kinyitottam a számat, mondván először is meg szeretnénk nézni azt a bizonyos új lakást. Nagyon erősködött a néni, látni hogy nem először csinálja ezt, és azért csak előlegbe 100 eurót mindenkitől elkért. Ez után elmentünk a szállásra, amit hát lerobbant irodaháznak se nevezném... 20 ember él egy emeleten szűk szobákban, minderre a húsz emberre két zuhanyzó, egy konyha, és fejenként egy koszos ágy (hangsúlyozom 200 euróért egy hónapra!!!). Akkor már kezdtem is besokalni, hogy valahogy nem erről volt szó... Annyira fáradt voltam már ilyen sok órányi autóúttól, hogy már nem is érdekelt a dolog, lefeküdtem a putriban, mondván jól kialszom magam. Gondoltam én, csak hogy a lerobbant irodaházból átalakított "szállónk" pont egy török autószerelő műhelyre nézett, ami hááát elég hangos tud lenni. Az is volt. Szóval elkezdtük 8an a nagy Pforzheim - i életünket. Dr. Doro azt mondta, hogy egy hétig nem lesz felvétel a gyárban, mert szabiznak a főnökök, mi nem paráztunk rá, hiszen egy hét alatt bejártuk az egész várost. De egy hét után már kezdtük unni a banánt és kérdezgetni a nénit hogy mi lesz már. Rájöttünk hogy a néni biztos valami tablettákon van, mert nem volt képben soha, mindig össze vissza beszélt tört magyarul, ugyanis még negyven éve magyarországról vándorolt ki németországba. Aztán egyszer csak másfél hét után eljött az idő, jött a néni, megyünk be a gyárba felvételizni. Örültünk, hogy végre sínen vagyunk a munka felé, csakhogy egyáltalán nem gyárba mentünk, hanem egy Boeotronic nevű agentúrához vezetett az utunk... Valahogy a Kürti néni, aki 50 eurót kért ezt nem említette... Na mindeggy, 30 emberből nekünk nyolcunknak sikerült a felvételi, mert tudtunk németül. Megint eltelt pár nap, szerződést még csak messziről se láttunk. Pár nap után bementünk a gyárba, azok akik átmentek az agentúránál a vizsgán, ott ránkbólintott a gyárigazgató és már jöttünk is vissza az agentúrába, ahol közölték a hírt, mára csak 3 ember kell, nekik adtak is szerződést. Mi pozitívan gondoltuk, hogy majd csak ránk kerül a sor egy pár nap múlva. Dehááát semmi! Sőt, már olyan emberek is dolgoztak, akik utánunk jöttek. Később kiderült, hogy a Dr. Doro elvárja hogy az embereknek hosszú legyen a nyelve. Pl. egy németül nemtudó csaj, nevezzük Gitának
úgy nyalt a néninek, hogy az már gusztustalan volt, sőt megtudtuk, hogy három éjjeles után még ment hozzá takarítani is... 
Na ő is dolgozott, mi meg a német nyelvtudásunkkal még mindig nem. Kezdett betelni a pohár, gondoltuk hogy hazajövünk, mert már fogyott a pénz erősen. Egyik nap beállított az öreg Doro és mondtam neki hogy nincs már csak 80 euróm másfél hónapra, kell a munka sürgősen. Erre ő: " Birsz varni, hülye lenel haza meni, birsz varni, birsz varni" ezt hajtogatta. Szóval nemértette meg hogy nekem 80 euróból kikell birom az utazást és az étkezést másfél hónapra. Addig addig mondtam neki, hogy másnap megállt értem és azt mondta hogy megyek szerződést aláírni, csakhogy mi 4en - 4en mentünk ki, autókkal, mondván azzal fogunk munkába járni. Ez a maffiózó öreg p.csa meg megcsinálta, hogy minden szobáról csak egyikőnket állította munkába, hogy el ne próbáljunk menni, mert ugye így úszik neki a fejenkénti 200euró rezsi. Az egyik haverom a szobáról /kétgyerekes családapa/ felhívta Dr. Doro - t hogy lesz e még felvétel a héten, a kedves inteligens Dr. Doro pedig leordította a fejét, hogy mit képzel a szobáról már egy ember dolgozik... Na ez eléggé kiütötte a biztosítékot. Szóval a szállásról és a szervezésről ennyit. Egy napot dolgoztam, mert már a többieknek nemvolt pénzük, munkát meg még nemkaptak, így eldöntöttük hazamegyünk, de én kíváncsiságból, mivel szerződés is volt a kezemben, bementem dolgozni. Hááát az egy embernek nemvaló hely, legalábbis az a részleg ahol én voltam!! A karbantarók törökök és lenéznek mint egy utolsó senkit, ráadásul nemtudnak németül. Bent a gyárban mutogató nyelv van. Bűz, gőz, vízben tapogás, lenézés, utálat, bunkóság urakodik bent a Dauerer kutyakaja gyárban, ez az igazság! Beszéltem olyanokkal is akik jó helyen vannak, szóval lehet énis eltudtam volna intézni magamnak, ha nem a Dr. Doro - n keresztül megyek ki, mert ő az aki átver!!
Szóval ezzel is szeretnék mindenkit tájékoztatni, hogy Dr. Doro - n keresztül ne mennyen ki, mert az 1200 eurós fizetésből 300eurót a semmiért leakaszt mindenkiről!! Ha meg mindenáron a gyárban szeretnétek dolgozni de jó szállást akartok, akkor nézzetek utána egy bizonyos Andreának, ő korrekt, és megbízható. Én sajnos a harmadik hét végén ismertem meg őt, amikor ár nemvolt pénzem és már volt szerződésem a Dr. Doro - n keresztül.
Egy szó mint száz, hazajöttünk sok tapasztalattal, mínusz 550 euróval, de összességében megérte. Megtudtam hogy egy öregasszony is ugyanúgy szemrebbenés nélkül átcsesz mint akárki más aki átakar.
Kerüljétek Dr. Doro -t mert átverééééés!!!!
MInden jót, sziasztok!
Pár napja jöttem haza németországból és még az út előtt megfogadtam, hogy írok a tapasztalataimról egy fórumba. Szlovákiai magyar vagyok, munkanélküli. Szeptember elején hallottam egy Kutyakaja csomagoló gyárról németországban. Egyszer csak a haverjaim leinfóztak egy Kürt (Strekov) - i nénitől egy telefonszámot, egy bizonyos Dr. Doro néni telefonszámát. A kürti nő ezen kívül még azt is mondta, hogy az ő lánya kint dolgozik ebben a gyárban és mindent elintéz nekünk, ha kimegyünk - szállás, jó hely a gyárban, stb... . Mindezért 50 Eurót kért /ez nagyon is jól hangzó összegnek tűnt az ígért dolgokért/ Azt mondta, hogy mi kimegyünk és ott a Kingácska - a Kürti nő lánya - mindent elrendez nekünk, felvesz a gyár, jó új lakást kapunk, 1400 euró havi fizetés, 9 hónap után pedig 2400 euró. Ezen kívül említette még, hogy a gyárban fehér pólóban és farmerben kell dolgozni. Nagyon jó hangzott minden, én személy szerint rákérdeztem még a munkára is, azt mondta a nő, hogy nincs büdös és sima, egyszerű, könnyű munka. Szeptember 11. edikén elindultunk utunkra 8 an. 1000 kilométer után meg is érkeztünk, 12 óra autóút után. Nagyon fáradtak voltunk, alig vártuk már, hogy átvegyük az ígért új lakást és belakjuk, először is egy jó kiadós alvással. Ahogy odaértünk felhívtuk az 50 euróért kapott telefonszámot Dr. Doro - nénit, aki elvileg a papírmunkát intézné nekünk. Doro néni megis jelent a kutyájával, egy 80 év körüli idős nénit kell elképzelni (nagyon esetlennek nézett ki szegény néni, de később rájöttünk, hogy biznisz téren nagyon is ottvan az öreglány...). Nagyon kedvesen köszöntött minket egy pizzéria előtt Pforzheim városában, majd fel is invitált a lakására. Leültünk vele szembe elkérte a személyiket, aztán hirtelen stílust váltott. "Akkor kérem a 200 Eurókat mindenkitól" - ilyen kis laza kéréssel indított. Mi nemértettük hogy mi van, milyen 200 euróról van is szó. Aztán mondta hogy ez a szállásért lesz, én mindjárt kinyitottam a számat, mondván először is meg szeretnénk nézni azt a bizonyos új lakást. Nagyon erősködött a néni, látni hogy nem először csinálja ezt, és azért csak előlegbe 100 eurót mindenkitől elkért. Ez után elmentünk a szállásra, amit hát lerobbant irodaháznak se nevezném... 20 ember él egy emeleten szűk szobákban, minderre a húsz emberre két zuhanyzó, egy konyha, és fejenként egy koszos ágy (hangsúlyozom 200 euróért egy hónapra!!!). Akkor már kezdtem is besokalni, hogy valahogy nem erről volt szó... Annyira fáradt voltam már ilyen sok órányi autóúttól, hogy már nem is érdekelt a dolog, lefeküdtem a putriban, mondván jól kialszom magam. Gondoltam én, csak hogy a lerobbant irodaházból átalakított "szállónk" pont egy török autószerelő műhelyre nézett, ami hááát elég hangos tud lenni. Az is volt. Szóval elkezdtük 8an a nagy Pforzheim - i életünket. Dr. Doro azt mondta, hogy egy hétig nem lesz felvétel a gyárban, mert szabiznak a főnökök, mi nem paráztunk rá, hiszen egy hét alatt bejártuk az egész várost. De egy hét után már kezdtük unni a banánt és kérdezgetni a nénit hogy mi lesz már. Rájöttünk hogy a néni biztos valami tablettákon van, mert nem volt képben soha, mindig össze vissza beszélt tört magyarul, ugyanis még negyven éve magyarországról vándorolt ki németországba. Aztán egyszer csak másfél hét után eljött az idő, jött a néni, megyünk be a gyárba felvételizni. Örültünk, hogy végre sínen vagyunk a munka felé, csakhogy egyáltalán nem gyárba mentünk, hanem egy Boeotronic nevű agentúrához vezetett az utunk... Valahogy a Kürti néni, aki 50 eurót kért ezt nem említette... Na mindeggy, 30 emberből nekünk nyolcunknak sikerült a felvételi, mert tudtunk németül. Megint eltelt pár nap, szerződést még csak messziről se láttunk. Pár nap után bementünk a gyárba, azok akik átmentek az agentúránál a vizsgán, ott ránkbólintott a gyárigazgató és már jöttünk is vissza az agentúrába, ahol közölték a hírt, mára csak 3 ember kell, nekik adtak is szerződést. Mi pozitívan gondoltuk, hogy majd csak ránk kerül a sor egy pár nap múlva. Dehááát semmi! Sőt, már olyan emberek is dolgoztak, akik utánunk jöttek. Később kiderült, hogy a Dr. Doro elvárja hogy az embereknek hosszú legyen a nyelve. Pl. egy németül nemtudó csaj, nevezzük Gitának
úgy nyalt a néninek, hogy az már gusztustalan volt, sőt megtudtuk, hogy három éjjeles után még ment hozzá takarítani is... Na ő is dolgozott, mi meg a német nyelvtudásunkkal még mindig nem. Kezdett betelni a pohár, gondoltuk hogy hazajövünk, mert már fogyott a pénz erősen. Egyik nap beállított az öreg Doro és mondtam neki hogy nincs már csak 80 euróm másfél hónapra, kell a munka sürgősen. Erre ő: " Birsz varni, hülye lenel haza meni, birsz varni, birsz varni" ezt hajtogatta. Szóval nemértette meg hogy nekem 80 euróból kikell birom az utazást és az étkezést másfél hónapra. Addig addig mondtam neki, hogy másnap megállt értem és azt mondta hogy megyek szerződést aláírni, csakhogy mi 4en - 4en mentünk ki, autókkal, mondván azzal fogunk munkába járni. Ez a maffiózó öreg p.csa meg megcsinálta, hogy minden szobáról csak egyikőnket állította munkába, hogy el ne próbáljunk menni, mert ugye így úszik neki a fejenkénti 200euró rezsi. Az egyik haverom a szobáról /kétgyerekes családapa/ felhívta Dr. Doro - t hogy lesz e még felvétel a héten, a kedves inteligens Dr. Doro pedig leordította a fejét, hogy mit képzel a szobáról már egy ember dolgozik... Na ez eléggé kiütötte a biztosítékot. Szóval a szállásról és a szervezésről ennyit. Egy napot dolgoztam, mert már a többieknek nemvolt pénzük, munkát meg még nemkaptak, így eldöntöttük hazamegyünk, de én kíváncsiságból, mivel szerződés is volt a kezemben, bementem dolgozni. Hááát az egy embernek nemvaló hely, legalábbis az a részleg ahol én voltam!! A karbantarók törökök és lenéznek mint egy utolsó senkit, ráadásul nemtudnak németül. Bent a gyárban mutogató nyelv van. Bűz, gőz, vízben tapogás, lenézés, utálat, bunkóság urakodik bent a Dauerer kutyakaja gyárban, ez az igazság! Beszéltem olyanokkal is akik jó helyen vannak, szóval lehet énis eltudtam volna intézni magamnak, ha nem a Dr. Doro - n keresztül megyek ki, mert ő az aki átver!!Szóval ezzel is szeretnék mindenkit tájékoztatni, hogy Dr. Doro - n keresztül ne mennyen ki, mert az 1200 eurós fizetésből 300eurót a semmiért leakaszt mindenkiről!! Ha meg mindenáron a gyárban szeretnétek dolgozni de jó szállást akartok, akkor nézzetek utána egy bizonyos Andreának, ő korrekt, és megbízható. Én sajnos a harmadik hét végén ismertem meg őt, amikor ár nemvolt pénzem és már volt szerződésem a Dr. Doro - n keresztül.
Egy szó mint száz, hazajöttünk sok tapasztalattal, mínusz 550 euróval, de összességében megérte. Megtudtam hogy egy öregasszony is ugyanúgy szemrebbenés nélkül átcsesz mint akárki más aki átakar.
Kerüljétek Dr. Doro -t mert átverééééés!!!!
MInden jót, sziasztok!