Németországi munkát keresek

infot szeretnék kérni hogy érdemes e kiköltőzni van e munka stuttgart környékén a feleségem gyesen van én tűzoltó vagyok 90e havonta a feleségem keresztanyáék kintlaknak az anyósom 3hónapja költözött ki ő azt mondja megéri ???????????köszi.

kitti66 írta: infot szeretnék kérni hogy érdemes e kiköltőzni van e munka stuttgart környékén a feleségem gyesen van én tűzoltó vagyok 90e havonta a feleségem keresztanyáék kintlaknak az anyósom 3hónapja költözött ki ő azt mondja megéri ???????????köszi.

Megéri. Van állás sokféle, tüz is szokott kiütni.
Ismered a német szaknyelvet?
Mert ha igen, akkor keress "Berufsfeuerwehr" név alatt. Minden nagyvárosban van. Tüzoltói vannak nagyobb cégeknek is mint Daimler,Reptér,Bosch, stb.
De ha már ég a barakk, nem fognak forditással veszödni, ugyhogy a nyelvtudás abszolut elengethetetlen. Még jobb a helyi tájszólás ismerete.

Hello mindenkinek!

Német munkalehetőségekkel kapcsolatban annyit szeretnék elmondani hogy aki kitartó és valóban dolgozni akar az fog találni munkát itt. Sokat kell dolgozni és finnyáskodni, válogatni nem szabad eleinte. Ha találtál munkát akkor van bevétel, van betegbiztosítás stb. És akkor már lehet jobb után nézni. Sok embernél láttam hogy nagy elképzelésekkel jön ide aztán mégsem kolbász a kerítés,anno látta a klinikát a brinkmann professzorral és elképzeli hogy itt csak füvet kell nyírni és kerítést festeni. ) Hát sajnos de itt is keményen kell dolgozni, de meg is fizetik. Harcra fel munkakeresők van élet magyar-ország után. ))

Sziasztok!
Negyedik hete vagyok itt fenn a fórumon, akkor keztem el olvasgatni és egyből regisztráltam is.
A Magyarországi helyzet miatt teljessen elkeseredve kerestem valami kapaszkodót, elejinte csak jó volt olvasi a kinn lévő mararok pozitív életszemléletét kb. 2 nap alatt megfogalmazódott bennünk, hogy lépnünk kell a gyermekeink érdekében. beszereztünk nyelvkönyveket, német meséket töltöttünk le a gyerkőcöknek és belevágtunk a tanulásba.( A férjem megérti a németet és meg is érteti magát, mi a gyerekekkel egy kukkot sem tudunk németül) A férjem rengeteg pályázatot elküldött és bíztunk benne, hogy sikerülni fog az elhelyezkedés. Eldöntöttük, hogy nem adjuk fel, itt is sokat érdeklőtten kaptam hideget-meleget, de úgy gondolom csak a javunkra vált. Mert amiket írtok némelyeknek, hogy várják a sült galambot sajnos igaz, de nem azért mert nem szeretnénk változtatni, csak nagyon nehéz és ilyesztő, még a gondolata is hogy minden más lesz körülöttünk egy másik országban. Valahol még ösztönző is némelyek "hideg" hozzászólása.

Tegnap kaptunk egy e-mailt, ma már túl vagyunk a telefonáláson és jövőhét pénteken már várják is Villingenbe állásinterjúra a férjem (tudom ez még nem tuti állás)
Annyi minden kavarog bennem örülök is meg nem is, a félelem és a boldogság egyszerre búlykál bennem. Nagyon rövid idő alatt rengeteg dolog történ ami közelebb visz bennünket egy szebb jövőhöz, bár tudom a java még csak most jön.
Csak szerettem volna megosztani veletek a gondolataimat.
MINDENKINEK NAGYON KÖSZÖNÖM AKINEK EGY KICSI RÉSZE IS VAN EBBEN, még Decotexnek is

Igen, a neheze hátravan. (Mit is csinál a férjed?) Drukkolok nektek.
> "mi a gyerekekkel egy kukkot sem tudunk németül"
A gyerekek egy év mulva a helyi tájszólásban kommunikálnak, neked lesz nehezebb

Ami még nekünk magyaroknak hihetetnen volt a telefon beszélgetésben, hogy a vonal túl oldalán lévő férfi valami rendkívüli módon kedves, segítőkéssz volt. Ő javasolta a férjemnek, ha esetleg nem talál oda hívja fel és azonnal küld érte egy embert. még azt is felajánlotta, hogy tolmácsólni is nyugodtan vigyen valakit, ha úgy biztosabb magában. ( de természetessen egyedül megy)