Németország vagy Magyarország?

Szia Lizy,

En nem veszek eszre sok különbseget. A barataimmal összejarunk, ha magyar, ha nemet. Az ismerösök, söt akar ismeretlenek is mondanak szavakat magyarul, elmeselik, hol-merre jartak Magyarorszagon.
A lanyomat mar megvarja a busz, ha eppen nem erne el. Az ismerös idös neni rendszeresen meghivja magahoz a lanyomat, ha eppen nem vagyunk otthon, de a nemet barataink is jelentkeznek ilyenkor.
Itt nem annyira divat a tegezödes, mint otthon. De amikor megismerkedtem a kolleganöimmel, mindharom azonnal felajanlotta, hogy tegezödjünk, es azota is igen jo a kapcsolatunk - mindharom nemet.
Igaz, mielött dolgozni kezdtem, mar fel evig itt eltem ebben a kisvarosban, mindenki mindent tudhatott rolam.
Szoval en nem nagyon erzek különbseget, illetve nem erzem, hogy nem lehetne baratokat szerezni. Szerencsere több magyar is el a környezetemben, es segitünk egymasnak, ha szükseg van ra.
En inkabb azt veszem eszre, hogy ahogy a nyelvtudasom javul, a baratok szama is szaporodik.
Teljesen egyetertek Veled ebben a kerdesben. Van ilyen es olyan ember is, ahogy otthon.
szia:
Eva

Szia Éva,
ezeket jó hallani, én is azt gondoltam/tapasztaltam (máshol külföldön), hogy így működik a dolog, remélem a jövő héttől már személyes tapasztalokról is beszámolhatok. Persze közeli barátaim nyilván nem nagyon lesznek pár hónapig, de eléggé nyitott és könnyen barátkozó embernek tartanak, így nem félek attól, hogy sokáig egyedül kellene tengődnöm:) Legalább is remélem, hogy hamar sikerül majd új ismeretségeket kötnöm. Ez a tegeződés jól hangzik, bevallom ettől tartottam egy kicsit, nem vagyok az a karót nyelt típus:) Nyilván itthon sem tegezem le az ügyintézőt, orvost, stb, de pl. kollégákkal kifejezetten furcsa lenne magázódni, pláne ha a 20-as 30-as éveikben járnak. De legalább ha eltévesztem, ráfoghatom arra, hogy még nem megy annyira a nyelv:))

Szia Lizy,
Biztosan minden rendben lesz. Örülök, hogy ilyen hamar ki tudsz jönni.Hol leszel? lesz munkad?
A tegezödesröl meg annyit, hogy azert ez nem altalanos. Dolgozom egy helyen, mar 2 eve, rendszeresen. Megis magazodunk. Nekem azt mondtak, a magazodas a szokas, a tegezödes ritkabb. En azt javaslom, erdeklödj utana, hogy van ez a Te szakmadban. Biztosan talalsz olyan magyart is,aki segit ebben, meg esetleg masban is. En amikor egyszer meg voltam szorulva, az iwiwen kerestem lehetseges ismeröst. Akkor meg sokkal kevesebbet tudtam nemetül es el kellett mennem egy szakmai összejövetelre, a parom meg elutazott. Beirtam a varost - illetve csak Erfurtot tudtam - mert az en varosom nincs benne, es elkezdtem keresni. Többeknek irtam, es nagyon hamar talaltam egy hölgyet, akinek a ferje el tudott velem jönni....ez szerencse volt...de Neked is lesz ilyen biztosan. Egyebkent azota is baratsagban vagyunk ezzel a hazasparral. De valoszinüleg mas közössegi oldalon is lehet keresni, vagy van ismerösöd, akitöl tudsz erdeklödni.
Sok sikert kivanok:
Eva

Szia Éva,
igen, már több hónapja tervezem-szervezem az utazást, májusban kint voltam pár napot egy munka kapcsán, na akkor döntöttem el véglegesen, annyira tetszett, hogy haza se akartam jönni ebbe a szutyokba, teljesen depresszióba estem, amikor fel kellett szállni a gépre:)
Rheinland-Pfalz-ba megyek, Bonn környékére, egyelőre egy kisvárosban foglaltam szállást kb. 30-40 perces buszútra Bonntól, mivel ott találtam viszonylag megfizethető és pont szabad kiadó szobát. (Amolyan zimmer-frei stílus)
Szerencsére már nekem is akad félig-meddig ismerősöm a környéken, az egyik pont erről a fórumról - Anita, akinek ezúton is köszönöm a kedvességét és nagyon várom, hogy személyesen is találkozzunk - a másik lánnyal pedig akkor ismerkedtem meg, amikor utaztam haza, együtt jöttünk visszafelé, ő is költözik vissza nemsokára Bonnba. Szóval az ismerkedéstől én sem tartok, jó, hogy ilyen nyitottak és kedvesek az emberek. Amúgy egy kis megjegyzés ide: meg vagyok lepve, hogy a már Németországban élő magyarok milyen segítőkészek egymással, legalább is ezen a fórumon mindenképpen. Úgy hallottam - és régebben amikor külföldön éltem tapasztaltam is - hogy ez nem nagyon jellemző honfitársainkra, inkább amolyan dögöljön meg a szomszéd tehen stílusban mentek a dolgok a magyarok között:) De örülök neki, hogy itt kellemesen csalódtam.
Ami a munkát illeti, a végzettségem újságíró/riporter, de a nyelv miatt nyilván nem fogok tudni ebben a szakmában elhelyezkedni, legalább is egyelőre nem. Sokáig repültem mint légiutaskísérő, de azt már nem szeretném csinálni. Egy pár éve főleg interneten keresztül dolgozom amolyan szabadúszóként, írok, fordítok, internet marketing, social media, adminisztratív dolgok, ami jön. Szóval ez előny, mivel nem vagyok Magyarországhoz kötve és a munkámat bárhonnan elvégezhetem, csak a laptop meg internet kell. Viszont ez kevés ahhoz, hogy Németországban lakást béreljek és fizessem a rezsit, arról nem is szólva, hogy itthon sem szűnik meg a rezsim meg a fizetnivalóm teljesen, így sürgősen találnom kell majd kint legalább egy részmunkaidős állást. Nem vagyok nagyon válogatós amíg meg nem tanulom a nyelvet rendesen, gondoltam angoltanításra (ez ideális lenne, de nem tudom, hogy mennyire van rá igény, illetve papírom még nincs róla, most csinálok egy internetes TEFL tanfolyamot), vagy elmegyek babysitternek, vagy egy kávézóba, szállodába, lényegében bármit, napi 5-6 órában. (Ezért is kérdeztem Mayától, hogy ez a bonni idősgondozós ügynökség foglalkozik-e bejárós munkákkal) Hát ezek a tervek, remélem hamarosan sikerül megvalósítani:)

Szia Lizy,

En ugy latom, minden eselyed megvan arra, hogy jol erezd magad, es talalj is munkat.
Termeszetesen itt sem segit mindenki - ahogy otthon sem. De mindig lehet talalni segitökesz embereket mint nemetet, mind magyart.

szia:
Eva

2 hete mentünk haza autóval. Autópályán 150-nél majdnem elszállt a hátsó gumink. Szálszakadásos lett ez volt este 20:00 óra körül. Majdnem otthagytuk a fogunkat. Autópályáról lehajt(Hockejheim, ha jól emlékszem), első benyakút segítségkérés. Benzinkutas sok mindent nem tudott tenni, azt mondta hívjuk az ADAC. -hogyne, jópénzé bármit. -
Odamentünk egy családhoz, aki szintén a benyakúton volt. A férfi addig hívogatta a névjegykártyáin szereplő embereket, hogy másfél órán belül már volt 4 Seat Ibizára való kerekünk. Igaz téli gumi, meg használt, de hazavitt minket és nem hagytuk ott a fogunkat.
Nyugaton az emberek majdnem mindig mosolyognak és jó fejek.