Németország vagy Magyarország?

Sziasztok!
Talán onnan kezdeném, hogy anno mi a férjemmel az NDK-ban kezdtük a közös életünket. Én nulla nyelvtudással mentem ki, a párom elment nyugatra dolgozni, hétvégente jött haza, ott voltam egyedül. Nem volt könnyű.
Majd később, a gyerek születése után újból kimentem, akkor egy minigarzonban laktunk. Előfordult, hogy a gyerekkel el kellett mennem otthonról, vagy átmentünk a szomszédba, mert valaki feljelentett bennünket, hogy magyar rendszámú kocsit lát az udvaron.
Később nagyobb lakásba költöztünk, igaz hogy 3 szoba+ konyha volt, de nem volt fürdőszoba. Cserépkályhában kellett fűteni. Mondanom sem kell, hogy a férjem hétvégente abból állt ki, hogy egy hétre való tüzelőt felhordjon, hisz nekem elég volt a gyereket a 3. emeletre felvinni. A konyhám nagy volt, így volt benne egy gyerek kád, abban fürödtünk. Megmondom őszintén, még olyan is volt, hogy eltévedtem a gyerekkel, babakocsival:( Ma már vicces!
Persze mikor hazamentünk Mo-ra, mindenkitől csak azt hallottuk, hogy könnyű neked, milyen jó világod van, No-ban élsz, stb., de azt persze senki nem tudta, hogy milyen körülmények között. Lehet, hogy el sem hitték amit elmeséltem. Ki tudja. Az biztos, hogy a jobb megélhetésért mindenkinek sok-sok áldozatot kellet hozni. Mi mindig azt mondjuk, hogy mindenki előtt ott a lehetőség, meg kell próbálni. Sokan még a megyéből sem mozdulnak ki, nemhogy külföldre menjenek.
Néhány év múlva mikor megszületett a második gyermekünk, én már otthon maradtam. Azt a szívfájdalmat nem lehet leírni, mikor a férjem ment vissza No-ba dolgozni, a gyerek pedig nem tudom hány sarokig futott a kocsi után.
Majd következett itthon (MO) néhány év, de mivel "meghalt" a vállalkozás, újból kikényszerült a férjem külföldre. Most ott tartunk, hogy a gyerekek felnőttek, a lányom a diploma után a megyében minimálbért sem kapott volna, így ő is külföld mellett döntött. Jelenleg 4-en 3-om konyhán élünk. Én itthon a 19 éves fiammal, lányom Londonban, férjem hol No-ban, hol Hollandiában. Mivel a gyerekek már felnőttek, szeretnénk végre a sok különélés után együtt lenni. Ezért is keresek munkát magamnak No-ban. De hiába felnőttek a gyerekek, a fiam pl. hallani sem akar külföldről (ő még nem volt sehol), így nehéz elszakadnom itthonról.
Mindig nagyon dühös vagyok, mikor a Mo-i átlagkeresetről hallok a TV-ben.
Én 25 év Eü-ben eltöltött idő után hazavittem 75.000 Ft-ot, éppen hogy csak a rezsire volt elég, ráadásul nem becsülik meg a jó dolgozót sem, ezért aztán a kórház átszervezésekor döntöttünk úgy, hogy eljövök. (kevesebb dolgozó, kevesebb bér, több munka ) A koleganőimtől azóta is csak azt hallom, hogy milyen keveset keresnek, milyen sokat dolgoznak, nem becsülik meg őket, és hogy milyen jól tetted, hogy elmentél. Persze ezt én sem tehettem volna meg, ha a férjem nem külföldön dolgozik. Jól mondta az egyik barátnőm: ez a pénz (75.000) ahhoz kevés, hogy megéljünk belőle, de ahhoz sok, hogy e nélkül éljünk.
Én még mindig azt mondom, hogy inkább élnék olyan körülmények között is mint anno a régi NDK-s időben, mint itthon. Itthon csak a kilátástalanság, az emberek elvesztik a munkájukat, majd lakásukat, egy élet munkája odavan. Így aztán sokan az öngyilkossághoz folyamodnak.
Megmondom őszintén, sokszor el sem tudom képzelni, hogy itthon miből élnek az emberek.
Bocs, kicsit hosszúra nyújtottam a mondókámat.

Szép napot kívánok mindenkinek! Judit

Szia Tizy,
Ugy gondolom, igazad van. En voltam szegeny, egesz gyerekkoromban, es bizony a felnöttkorom eleg nagy reszeben. Tehat tudom, milyen, amikor meg kell szamolni a parizert is, es vagy veszek, vagy nem veszek...Amikor 10-20 filler különbsegert többször vegigmentem a piacon. Es itt is, amikor vartuk, hogy mikor tudunk dolgozni, az utolso hetek nagyon rosszak voltak.
En nem ertem, hogyan lehet most megelni Magyarorszagon 70-80000,- Ft havi fizetesböl. Amikor en voltam szegeny, meg lehetett tervezni, a kenyer 3 Ft-ba került, majd kesöbb 3.60-ba, gyerekkoromban. Meg fiatal felnöttkoromban sem valtoztak az arak gyorsan. Es itt sem valtoznak az arak gyorsan.
Itt sem keresnek az emberek sokat, legalabbis a többseg. Viszont ez a nem sok, sokkal több, mint Mo-n. Es a szocialis halo jol müködik, ha vegkepp nem lehet megelni a fizetesböl, segitenek, es ellenörzik is a jövedelmedet. Egy baratnömnel amikor kiegeszitö munkat vallalt, lecsökkentettek a ferj munkanelküli segelyet, igy csak kevessel vittek többet haza. Igen, ezt ki is hasznaljak rendesen, de igy megsem hal valaki ehen itt.
Es bizony, ha ügyes valaki, akkor nagyon sokat lehet sporolni. A nap, illetve a het vegen, az utolso orakban gyakran erösen leertekelik a romlando dolgokat. Mi dolgoztunk dec. 24-en, es igy csak zaras elött nem sokkal ertünk a Kauflandba. Eppen leertekeltek nehany csomag daralt hust, kb 20 dkg volt, dec. 26-i hataridövel. Kemeny 5 centbe került. ilyen mertekü leertekeles ritka, de fele aron gyakran lehet vasarolni, nemcsak elelmiszert, es nem lejart ellemiszert, mint otthon pl a TESCOban.
Es vannak meg peldaim...
Tizy Te Nemetorszagban elsz? Mert akkor azt is tudod, mennyien dolgoznak a nyugati reszen, es laknak keleten, vagy jarnak at vasarolni, mert itt keleten sokminden olcsobb.
Es: mindenütt kellemes napot kivannak, megkerdezik, meg vagy-e elegedve....Es ez nem attol függ, hogy mennyit keres az ember, de Mo-n ilyet ritkan tapasztalok, de ha megis, akkor akar a legegyszerübb üzletben, ahol az elado nem is keres sokat.
szia:
Eva

Juditka írta: ....Mindig nagyon dühös vagyok, mikor a Mo-i átlagkeresetről hallok a TV-ben.
Én 25 év Eü-ben eltöltött idő után hazavittem 75.000 Ft-ot, éppen hogy csak a rezsire volt elég, ráadásul nem becsülik meg a jó dolgozót sem, ezért aztán a kórház átszervezésekor döntöttünk úgy, hogy eljövök....

Kedves Judit, én meg attól tudok kiakadni, ha azt hallom, hogy az Eü-ben milyen mostoha a helyzet és hogy milyen keveset fizetnek! Elöször is soha nem volt nagykeresetü munkakör! 55 éve vagyok de mióta a világ világ, azt hallom, hogy az Eü-ben kevés a pénz és senkit nem becsülnek meg!

Ne haragudj a kemény szavakért, de ezt Te is tudtad, amikor erre a pályára mentél! Én nem kivánom vissza az NDK-s idöszakot, noha mi sem éltünk akkor túl rosszul, de ez annak köszönhetö, hogy én amikor kint voltunk sefteltem és már 1978-ban jól meg a DM és $ eladás Rostockban! Persze attól függ, hogy ki mit nevez "jó életnek"! Amit Te leirtál (lakás és körülmények) hasonló volt nekünk is (egy ideig), de ezt mi horroként éltük át! Hát, igen, minden relativ!

Szia Eva!
Én Szerbiában élek, de Németországban születtem. A szüleim rossz döntést hoztak amikor hazatelepültek nem sokkal a háború előtt. Ők 15 évet éltek kinn Münchenbe. Sok rokonom még ma is kinn él, így tudom hogy milyen Németország. Van összehasonlitási alapom. Szerbia Magyarországtól is rosszabb. Itt is állandóan okoskodni kell hogy mit is csináljonak az emberek és hogyan éljék át az egyik napot a másikra. Remélem élesbe is megtapasztalhatom majd milyen Németország nem oly sokára. A nagybátyám aki tudja hogyan kell ott kinn spórolni az szokta mondani hogy nem annyira jó kinn mint valaha amikor nagy gazdasági csodának számitott Németország, de mégmindig nagyon jó, és én hiszek neki. Hallotam hogy sok ember megy ki a Metroba vasarolni ahol direkt a lejart szavatossagu arukat vasaroljak meg es hozzak haza oket es tovabb aruljak azt a piacon szerbiaba.
Szerintem az emberek gondolkodasat is megkene valtoztatni, hogy felfogjak azt hogy ahol kedvesek az eladók oda szivesebben visszamennek a vasarlók. Vagy az a munkaadó aki megbecsüli az alkalmazottjat ott hatekonyabb munka folyik es sorolhatnam en is. A regi komunista bloknak nem eleg ha a gazdasaga rendbe jon ha nem fejlodnek az emberek is veluk.

"Ne haragudj a kemény szavakért, de ezt Te is tudtad, amikor erre a pályára mentél! "

Kedves DECOTEX!
Egyáltalán nem haragszom azért amit írtál, de szerinted én 17,5 évesen honnan tudtam volna, hogy milyen az egészségügy?
De hidd el, hogy most tényleg nagyon rossz a helyzet, valahogy akkoriban nem éreztem ilyen rossznak. Azt mondták, hogyha a beteg szidja az anyánkat, nekünk azt is mosolyogva el kell tűrnünk, vagy el lehet menni. Tudod én nagyon szerettem a munkámat, a betegeket, ők is viszont, ezért is maradtam ennyi ideig benne. Az elvárások megvannak, viszont a feltételek hiányoznak. Mindent tartsál be, de sem kézfertőtlenítő, sem papírkéztörlő, textil törölközőt használni nem szabad. A nyomtatóba nincs patron, a papírral spóroljál, de a betegnek ki kell adni az amb. lapot.
Igen minden relatív. Én sem az NDK-s időszakot sírom vissza, csak azt mondom, inkább élné(n)k most is szerényebb körülmények között, kisebb lakásban mint Mo-on, és együtt a család, mint most, mikor mindenem megvan, de ahányan vagyunk annyi felé. Én nem horrorként éltem meg azt az időszakot.

Üdv. Judit

@forsterh:
Ez amit irsz, abbol sugarzik az un. "kulturalis sokk" kezdeti, pozitiv hullama:) Majd elmulik ne aggodj. Mindenesetre 1 honap kinttartozkodasbol, ne vonj le altalanos egesz nemetorszagi kovetkezteteseket.
Egyreszt Nemetorszag nem homogen, hanem "nepcsoportok" allamszovetsege. En is, de mas is tudna neked olyan helyeket mutatni, hogy sirva menekulnel haza, mert eselyed nem lenne beilleszkedni.
Arra meg, hogy amit a "nemet" megcsinal az hosszutavon mukodik, ne vegyel merget. Alapnemzeti tulajdonsag, hogy erosen eredmenyorientaltak es ez meg is latszik. Emellett viszont tulburokratikusak es rugalmatlanok. Az, hogy ugy erzed, hogy ov a szocialis halo az ne ringasson el. Lehet nincs messze amikor nagyon nem fog! Nemetorszag jelenleg tovabbra is fenntarthatatlan adosagpalyan all egyutt sok mas EUs orszaggal. Elobb utobb (ha nem epp most van! Es ez nem vicc!) nagyon komoly beavatkozasok kellenek a szetoszto rendszerbe mert egyszeruen nem fog mukodni. Abba se bizzal, hogy ha gond van majd jon a marka euro helyett:) Nem fog! Vagy ha jon, akkor te es sok mas "bevandorlo" megy szepen haza..
Ezen a futott garazson, meg a fogahoz garast vero "bevandorlok" utcan parkolnak story meg jot mosolyogtam. MAjd ha elmulik a rozsaszin kod megerted.
Ettol fuggetlenul szerintem is egyertelmuen jobb itt elni, nem kerdes. De realitassal kezeld a dolgokat nehogy bukta legyen a vege.
Nem mellesleg ha valaki jelenlegi tudasunk szerint egy olyan helyet keres, ahol gazdasagilag biztosan tul akar elni, akkor Nemetorszag jo, de sajnos nincs a top-on.