Németországba gyerekekkel

Szia kdkrisz! Először is Boldog névnapot! Nekem is most van
Én szeptembertől nyelviskolába fogok járni, remélem sikerül alap fokon megtanulni a nyelvet. Nyelv nélkül nem szeretnék kimenni. Szeretném a fiamat is segíteni. Angolul kicsit beszélek, így talán néha az is bevethető lesz:-) Van egy barátnőm kint, és az Ő fia is 8 éves. Ők mondták, hogy mennyire másak a német gyerekek. Nem járnak át úgy egymáshoz, mint itthon. Magyar ismerőseitek nincsenek a közelben? Olyan, ahol szintén van gyerek?Merre is laktok? Milyen mentalitásúak a németek?
Örülök, hogy jól érzitek magatokat. Én is szeretek mosolyogni, de itthon sajnos egyre kevesebb okom van rá. A kereskedelemben dolgozok, érződik mindenkin, hogy mi a helyzet itthon. Aranyos vagy, hogy így ismeretlenül is felajánlod a segítséged. Bátorításra szükségem lesz Szia!

Sziasztok! Csak annyit szeretnék írni a kijövetel előtt állóknak, nem általános dolog a német gyerekekről, hogy nehezen fogadják be a külföldieket. Az én kislányom egyedüli az osztályban, aki nem tudott németül, úgy kezdte tavaly az évet, de befogadták, segítették nemcsak a tanárok, hanem a gyerekek is, és járnak át egymáshoz, sőt már aludt is nálunk barátnője. Tehát ez is gyerekfüggő. Az iskolarendszerben nem tudok konkrétan segíteni, mert nálunk 6 osztályos az "általános", mi is most keressük, hogy jövőre hogyan tovább. De a gyerekek tényleg hamar megtanulják a nyelvet, főleg ha kapnak segítséget az iskolában. A tananyag miatt nem kell aggódni, nincsennek lemaradva a magyar gyerekek, sőt némely területen előrébb tart az otthoni oktatás, legalábbis az én tapasztalatom szerint.

kdkrisz írta: SBarátok?! Az nehéz téma nálunk. Sajnos küzdünk vele, mert nincs neki senki barátja. A német gyerekek tényleg nehezen nyitnak, pláne külföldiek felé, bár kedvesek, de nem barátok, sajnos. Az én fiam nagyon egyedül van ez miatt. Így is nagyon visszahúzódó volt még Magyarországon is, de itt pláne.

Amikor mi kijöttünk nálunk sem voltak barátok. Otthoniak elmaradtak, itteniek nem voltak. Ez egyáltalán nem baj, mert nem is csalódik igy senkiben. Késöbb (huszonévesen) van most amikor már 33 és 35 évesek, már sok van belölük de amár régen kialakult bennük, egy erös önállóság és egoizmus! Enélkül ugyanis, elvesznének. Sokkal jobb egy racionális, bizalmatlan (németes?)viselkedés, mint ha olyan "barátai" lenének akikben késöbb mélyen csalódik!

Ui: nekünk, a nejemnek és nekem, soha nem voltak barátaink és szuperül meg vagyunk!
Persze valószinü, hogy meg kellene beszélni, hogy ki mit nevez barátnak.

Kedves Papen75! Mindig nagyot dobban a szívem mikor a hozzánkéhoz hasonló helyzetekről olvasok, annyira jó ha mások hasonló élethelyzeteiről, tapasztalatairól hall az ember. Szóval a kislányom is most kezdi a 4. osztályt itthon, kitűnő tanulóként természetesen a gimnázium a cél (főleg mivel orvos szeretne lenni....). Szeptembertől kezdjük a németet magántanár segítségével. Aalenben az általános iskola 4 éves, így neki nagyon fontos lesz az a 4 év amit ott kint jövőre fog ismételni, hiszen annak az eredménye alapján megy tovább középiskolába. Valószínűleg mi is ismételni fogjuk a 4-et, legalábbis én ezt szeretném. Ősszel megyünk ki a férjemhez, akkor bemegyünk majd a lakásunkhoz közel eső iskolába és személyesen megkérdezünk mindent. Bár még sok idő van hátra, én szeretek mindent időben tudni, felkészülni rá. A férjem január óta van kinn, de régebben már dolgozott ott 4 évet, a németet felső fokon beszéli. Én sajnos nem nagyon, angolos vagyok, de a gyerekekkel együtt fogom tanulni jövő nyárig teljes erőbedobással. Itthon irodában dolgozok (tb és bérügy) de kint valószínűleg egy élelmiszer üzletben fogok (van már előre munkahely számomra, ismerős üzletében). Magát az országot nagyon szeretem, a beilleszkedéssel nem lesz gond, a gyerek is várják, nekik is nagyon tetszik minden, még a nyelvet is nagy kedvvel tanulják. A kisfiam most lesz elsős itthon, kint gondolom újra elsős, szerintem neki lesz a legkönnyebb a nyelv elsajátítása.
Éva

mirapanni írta: Bár még sok idő van hátra, én szeretek mindent időben tudni, felkészülni rá.

Kedves Éva, ha 2014-ben akartok kimenni akkor nagyon kevés az idő! Ez csak 1 év! Ne vedd ezt félvállról s nagyon aktiva, azonnal kezdjétek el a nyelvtanulást! Mindenki s ha lehet maszek különórákon is! Hidd el, tapasztalatból beszélek!

Szia mirapanni Éva!

Igen. Én is szívesen olvasom, hogy hasonló szituációban lévő emberek (asszonyok, feleségek), mint én, hogyan gondolkodnak azokról a dolgokról, amik engem (minket) is érintenek. Sajnos elég sokan vagyunk abban a helyzetben hogy a szétszakadt családunkat próbáljuk újra egyesíteni. :-)De ez a jobbik eset, amikor mi is menni akarunk
Nagy segítség neked, hogy a férjed felsőfokú szinten beszéli a nyelvet. Az én férjem dolgozott már Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában és most Németországban. Ezeket a nyelveket beszéli egy keveset. De én is angolos vagyok.
Én mindig nyitott voltam az iránt, hogy csatlakozzunk (a fiammal) hozzá. Most remélhetőleg sikerül. Jövő júliusban szeretnénk kimenni. Nem ismerem az országot, még nem jártam kint. Ősszel szeretnénk kiutazni pár napra a fiammal. Ő is egyre nyitottabb. Segít nekem a német tanulásban Szerintem a beilleszkedéssel nem lesz gondja.