Németországba gyerekekkel

Jó szülö vagy, ezzel csak megerösíted, mert felismered, hogy gyerekeid mit gondolnak rólad..
De hagyjuk a témát mert valamelyik Moderator lezárja a topikot

Deco, köszi a hozzászólást.
Én spec a rendszerváltáskor meg nem láttam, hogy mára oda jut az ország, ahova jut... Én kb. 10 evvel ezelőtt fogalmaztam meg magamban, hogy el kene menni, de azért az nem olyan egyszerű ám. Most nem részletezem, hogy miért, több oka is van, nem ide való a téma.
Úgy érzem, kicsit elkanyarodtunk, nem szeretnek szemelyeskedni, én csak leírtam pár gondolatot.

wondersen írta: BRD BRD BRD....legyen már Németország

Gond ennél több is van! Elöször is a hivatalos neve magyarul is Német Szövetségi Köztársaság. Németül (NSZK) "Bundesrepublik Deutschland" tehát BRD. Másodszor sokkal rövidebb! Maygarországot is irhatnánk de ott is inkább hajlok a Mo. kifejezésre!

wondersen írta: És a gyerekeket nem kell egyböl a racionalitásra nevelni...elég lesz szegényeknek ha felnönek.

Ebben van valami, csak addigra mire felnö, annyira megszokja a lazaságot és az emocionális döntéseket, hogy nem lesz képes beilleszkedni, mint nagyon sok honfitársunk itt a BRD-ben!

kirschblute írta: Bizony egy gyerek egészséges fejlödéséhez hozzátartozik önmaguk keresése, illetve a néha irracionális gondolkodás. Jelenleg elég, ha csak Kirschblute gondolkodik racionálisan, a gyerekeknek nem kell.
Egyébként egy érdekes dolog: pont itt a Béerdében tanítják a gyerekeket "Ole a Troll történeteire" stb stb. (családi tapasztalat) M.o-n meg Mátyás király meg Kincskeresö kisködmön...szóval akkor minek is ide racionalitás ?

Ne keverd össze a meséket az élettel! Az egyik az szórakozás, a másik mindennapos harc a megélhetésért. Ja, és szerinted Hunyadi valóban olyan jóságos volt, mint ahogy azt a mesékben tálják? (Szeintem hazugsággal nem szabadna traktálni az utódokat. Ettöl már csömörünk van!)

Semmi hazugság nincs a mesékben, amíg a gyerek tudja, hogy az csak mese.
De eléggé sok paradoxont vélek mostanában felfedezni a kijelentéseidben Decotext, kezdek élni a gyanúval, hogy mindegy mit írsz, lényeg az, hogy ellent mondjon nekem

Illetve Béerdé: A Német sem azt mondja, ha M.o-ról van szó ( ), hogy Magyarország, hanem Ungarn...ez kb olyan, mint amikor azt mondja valaki, hogy "Südtirolban" dolgozott...Legyen már Dél Tirol
Máskor épp azt szajkózzátok itt, hogy héj, beszéljetek magyarul, vagy zárom a fórumot

Racionalitás -irracionalitas : ez egy véget nem erő vita lehet.
Amikor menedzselest tanultam, akkor tudtam meg, hogy az emberek nagy többsége érzelmi alapon vásárol. Az emberekben benne van, nem csak a vásárlás terén. Sok reklám is erre épít.
Azzal egyetértek, hogy a gyereknek az igazat kell mondani, az életre kell tanítani őket. De amíg kicsik és nem lehet tudni, hogy remekül énekel, vagy remekül szerel, vagy tok jó a logikája ... Addig sok mindent ki kell probaltatni vele, hogy ő is tudatába jusson a képességeinek, kiderüljön, hogy mihez vonzódik?
Deco, neked is volt hobbid, mert jól neveltek -szerintem- a szüleid, és nem pl. egy két lábon álló jogtudományi gyűjteményt neveltek belőled. A hobbid lett a munkád, ezért vagy szerencsés ember. Egy kisgyereknek nem lehet azt mondani, hogy ne ábrándozz arról, hogy híres énekes leszel, mert abból nem lehet megélni. Meg ezerszer fordulhat a sorsa úgy, hogy híres lesz! (Nem biztos, hogy a BRD- ben, vannak más országok is. ) Szerintem ha a gyerekeket a szülők megtanítják küzdeni, akkor nem lesznek lazak, mert igazából az a baj, hogy sok felnőtt elvárja, hogy helyette cselekedjen valaki. Ez részben kortünet is, mert régen a fiatalok 18 éves korukra elmentek otthonról, vagy tovább tanultak, vagy elkezdtek dolgozni. A kormányaink a növekvő munkanélküliséget először úgy próbáltak áthidalni, hogy képzéseket szerveztek, nem lett mar túl nagy sikk, hogy valakinek diplomája van, lehetett gyűjteni őket, és a szülőkkel lakni akar 30 éves korig... (Én megörültem volna, pl. , pedig nagyon szerettem az anyukámat.)
Szóval lett egy olyan réteg szerintem, akik el vannak kenyelmesedve. Ez nem felmentés nekik, természetesen, csak hat ebből nehéz kimozdulni.
Visszatérve a mesékhez meg egy mondat erejéig : a jó mese erkölcsi tartalmat közvetít, szórakoztató formában, nem csak puszta szórakozás. Azt hiszem, ajánlani is tudok pont egy nemet szakembert, aki a mesékkel foglalkozott: Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozo gyermeki lelek
Ja, meg egy mondat: 2000-ben voltam egy évig napközis tanar és elképedve tapasztaltam, hogy a Kincskereso kiskodmon c. regényt, az abból készült filmet nem értik a gyerekek. Távol került tőlük, más meséken nőttek fel. De ez is egy hosszú vitára alkalmas téma...