Németországba gyerekekkel

Ami engem illet, én teljesen szentimentális vagyok. Bár azt olvastam, hogy sok lakásban meg konyhabútor sincs... Nekünk viszont a bútorok emlékek. Főleg, hogy tárgyakat készítettem eddig, nekem fontos a harmónia , az összkép... De hat nem vagyunk egyformák.
Sőt, ahogy belegondolok, hogy micsoda változásokat el meg mostanában a családunk... Tudom, hogy a melankoliara nem kiváncsi a munkáltató - nem is nekik írom, hanem csak most, itt a forumon...
Én úgy vagyok vele, hogy egy részről nagyon örülök, hogy mehetek, lesz jovom, mert az itt nincs. Az emberek nagy többségének nincs jövőképe. Másrészről meg ez a szomorú, hogy menni kell, mert nincs jövőkép. Sok ember azért megy el, mert rá van kényszerítve, mert egyébként nem sok ambíciója van, nem keresi a kihívásokat, csak nyugodtan szeretne élni.
Én most a felnövő gyerekeim kapcsán érzem ezeket a dolgokat, mert látom, hogy hogy keresik önmagukat, hogyan próbálnak beilleszkedni... Mi egy ilyen lelkizos család vagyunk. Nem mindig jó ez, csak úgy mondom.

Most viccen kivül: nekem teljesen pozitívan jön le , amit írtál Kirschblute. Az sohasem baj, ha egy család "lelkizös", ez elengedhetetlen a családban. És valóban jól látod a munkáltatót tényleg nem hatja meg.

De tényleg tetszik a hozzáállásod, látom azért van rálátásod a dolgokra. Na tessék, én is lelkizek...
Én csak azért nem vagyok szentimentális, mert sajnos itt elég gyakori a "váltás" minden tekintetben. Viszont a családot tekintve szerintem is lehet az ember érzelgös. Próbáld a gyerekeidnek is átadni az általad "érzetteket". Szerintem te jó szülö vagy, komolyan, bár mindenki így állna hozzá. Viszont tárgyakhoz, helyekhez ragaszkodni nem biztos, hogy jó....ha a család együtt van, az már böven elég!

Hat pont ez az egyik fájó dolog, hogy nagyok lettek a gyerekek, és egy időre , nem tudom, mennyi időre... 5-en 5 fele leszünk. Amikor meg én voltam fiatal ( ) akkor azért nem mentek olyan messzire a fiatalok, mint mostanában. Egyik oldalról ez élet rendje, hogy váljanak önállóvá, ne csungjenek a szulokon, a másik oldalról meg most nem látom meg, hogy hogy fogunk megküzdeni a tavolsaggal? És más családok is vannak így. Ismerek olyant, hogy a család egyik tagja Nemetben, a másik Angliában , a harmadik Francia o-ban, a negyedik őrizte otthon a hazat... Mondjuk, van benne izgalmas is.
Amúgy nem ragaszkodom minden bútorok hoz, meg lehet, hogy valóban, szebb lenne egy olyan agy, amin nincsen rajta a 4 evesem rajzgyakorlata, vagy a fognyoma...
Meg atgondolom.

kirschblute írta: Ami engem illet, én teljesen szentimentális vagyok. Bár azt olvastam, hogy sok lakásban meg konyhabútor sincs... Nekünk viszont a bútorok emlékek. Főleg, hogy tárgyakat készítettem eddig, nekem fontos a harmónia , az összkép... De hat nem vagyunk egyformák.

Itt azért egy kicsit szelektálni kell. Nekünk van egy lakásunk (Mo.) ami a mienk, sorházban egy lakás 110 négyzetméter. A legjobb
cuccokkal felszerelve, szuper thermo ablakok, takarékos új technikás fűtés, stb. Ez a mienk és olyan amilyenre szeretnénk!
Aztán van itt a BRD-ben egy bérlakásunk racionálisan csak használtara. Üresen béreltük 13 éve, s a legpraktikusabb dolgokkal
van felszerelve, mert innen csak a melóba megyünk, este haza, kaja, TV, s szunya! Sötétben meg tök mindegy hogy milyen
a fal, a kanapé vagy a szőnyeg! Igaz nem vagyunk egyformák! (Nekünk soha nem kéne bútorozott bérelmény!)


Sőt, ahogy belegondolok, hogy micsoda változásokat el meg mostanában a családunk... Tudom, hogy a melankoliara nem
kiváncsi a munkáltató - nem is nekik írom, hanem csak most, itt a forumon... Én úgy vagyok vele, hogy egy részről nagyon örülök,
hogy mehetek, lesz jovom, mert az itt nincs. Az emberek nagy többségének nincs jövőképe. Másrészről meg ez a szomorú,
hogy menni kell, mert nincs jövőkép. Sok ember azért megy el, mert rá van kényszerítve, mert egyébként nem sok ambíciója van,
nem keresi a kihívásokat, csak nyugodtan szeretne élni.
Ez nekem azért fura, mert mi pontosan azért indultunk el, MERT VOLT JÖVŐKÉPÜNK!
Mi a gyerekeknek akartunk jobbat, nagyobb perspekltívával! Mi tudtuk mit akarunk és erre éveken keresztül
készültünk pl. nyeltanulással! (Kiérkezésünkkor mind a négyen folyékonyan beszéltünk németül)


Én most a felnövő gyerekeim kapcsán érzem ezeket a dolgokat, mert látom, hogy
hogy keresik önmagukat, hogyan próbálnak beilleszkedni... Mi egy ilyen lelkizos család
vagyunk. Nem mindig jó ez, csak úgy mondom.

Semmiképpen nem jó! Itt a BRD-ben csak a racionalizmus segít!

BRD BRD BRD....legyen már Németország
És a gyerekeket nem kell egyböl a racionalitásra nevelni...elég lesz szegényeknek ha felnönek.
Bizony egy gyerek egészséges fejlödéséhez hozzátartozik önmaguk keresése, illetve a néha irracionális gondolkodás. Jelenleg elég, ha csak Kirschblute gondolkodik racionálisan, a gyerekeknek nem kell.
Egyébként egy érdekes dolog: pont itt a Béerdében tanítják a gyerekeket "Ole a Troll történeteire" stb stb. (családi tapasztalat) M.o-n meg Mátyás király meg Kincskeresö kisködmön...szóval akkor minek is ide racionalitás ???

Wondersen írta
Szerintem te jó szülö vagy, komolyan,
Hat ezzel azért vitázna egyik-másik gyermekem.
De igyekszem, valóban.