Beiskolázás

"de a többi tantárggyal szivott mind a két gyewrek"

Szia DCT,

ha erről írnál egy kicsit bővebben, abból mindannyian csak tanulhatunk.
köszönöm

Szilvi írta: "de a többi tantárggyal szivott mind a két gyewrek"ha erről írnál egy kicsit bővebben, abból mindannyian csak tanulhatunk. köszönöm

Természetesen! Hát először is a legcikisebb volt nekik a német törénelem és az ehez kapcsolódó gyerekkori kulturális különbségek. A fiam pl. 4.-ben alig ismert valamit a korábbi "német gyermek időszakból" > mesék, dalok, s az ebből következő történtek, stb. Aztán, a 2 évvel idősebb lányom is hasonló dolgokkal küzdött! (Mondom, mindketten folyékonyam irtak, olvastak, beszéltek németül) Mindazok ellenére, hogy otthon maszekban évekig jártak egy volt NDK-s nőhöz (anyanyelvű!) a nyelvtan ennek ellenére egy külön világ volt, mert másképpen tanitják! Az egész iskola másmilyen! Mint irtam, matekból nem volt gond. Sőt a fiam, mivel 4.-ben kezdett közel 2 évig alig tanult újat! Később a kémia és fizika már itteni volt. (Igaz ez azért miattam is volt, mert én mindkét gyerekkel sokat foglalkoztam már 3-4 éves korukban, s "matekot játszottuk", hogy pl, számoljuk meg a hangyákat, vagy ki tud több legyet fogni a póknak....s etetük a pókokat a fogott legyekkel, stb.

Lekapart gyufával oldottunk meg rejvényeket és 5 évesen sakkoztak, nem is rosszul!
Igaz > ez utóbbit miattam, mert nem volt kivel játszanom....)

Külön nehéz volt az iskolai szaknyelvezetet megszokniuk, noha mindkettő nagyon jó fejű, s jól is tanultak! Igaz, a fiam 7.-ben (!) megbukott, de ez a dögös lustasága miatt volt. Újra startolt, s innen meg sem állt.... A lányom dicsérettel diplomászott minimális (!) idő alatt szocilóogiából! (Meg kell mondanom ma már a fiam három, a lányom négy nyelven beszél folyékonyam, de hát idestova 31 és 33 évesek!)

köszönöm

ha esetleg bármi e témában eszedbe jutna, örülnék, ha leírnád, Nekem szükségem van minden infóra, akár apróságra is. Én onnan indultam a fiammal, hogy hallani sem akar az egész költözésről, inkább maradna anyukámékkal, mára pedig ott tartunk, hogy kérdezi, mikor megyünk, pedig egy mukkot nem beszél németül, de nem izgatja.

Tudom, sokkal jobb lenne, ha beszélne németül, de azt gondolom, egy totális környezetváltozás, megspékelve egy iskolai váltással, s a kint tapasztalt mentalitás- és hozzáállásbeli különbséggel, csak a hasznára válik, előhívja belőle a könnyebb alkalmazkodási képességet. Lesz egy helyzet, melyet meg kell valahogy oldania, és ebben - bár mi is ott leszünk - jórészt egyedül lesz. Abban bízom, "veszi" majd az akadályokat, _{ámbár féltem Őt, mint minden szülő a gyermekét.}

Szilvi írta: Tudom, sokkal jobb lenne, ha beszélne németül, de azt gondolom, egy totális környezetváltozás, megspékelve egy iskolai váltással, s a kint tapasztalt mentalitás- és hozzáállásbeli különbséggel, csak a hasznára válik, előhívja belőle a könnyebb alkalmazkodási képességet. Lesz egy helyzet, melyet meg kell valahogy oldania, és ebben - bár mi is ott leszünk - jórészt egyedül lesz. Abban bízom, "veszi" majd az akadályokat, _{ámbár féltem Őt, mint minden szülő a gyermekét.}

Ne bizz semmiben! Figyelj nagyon! Egy nagyon fontosat kifelejtettem: a teljes környezet váltása, nem csak a nyelvi nehézséggel jár és nem csak az ország merőben másságt kell elfogadniuk, de az össes barát és az ismreős környezet eltünik egyik pillantról a másikra! (Egy darabig irogatnak, de ez elmarad hamar.) Az enyémek, mint tudod, jól tudtak németül, mégis nagy gond volt! Amikor már jól ment minden, s azt hittük, hogy beindultunk végre, akkor a lányom 14 évesen megszökött és haza ment a nagyanyjhoz!

(Mégis szuper büszke voltam rá, amikor 10 nap múlva a küldött repülőjeggyel visszajött, miután a nagyanyja és mi telefonon győzködtük. Szuperül szervezett, s mivel nem először aludt a szomszéd városban -ismerősnél, ahol az azonos korú osztálytársnője lakott-, azt mondta oda megy, majd jön mint mindig vasárnap, busszal!(Én vittem kocsival oda, persze nem ment be.) Mindent megszevezett. Vonatjegy, átszállások, útlevél, még pénzt is megtakaritott s kiderült hogy 4 hónapja tervezte és mi semmit nem vettünk észre!)

A lényeg, hogy nagyon ügyelj rá, mert rosszabb helyzetből
startol mint a mi gyerekeink, s mégsem volt könnyű!

Sziasztok!
Az en lanyom 14 eves volt, amikor kijöttünk, persze ö sem akart kijönni. Olyan dijcsomagot vettünk a telefonra, hogy a magyar vezetekest tudja rola hivni. Az elsö idöben minden szünetben otthon volt, es rendszeresen beszelt az otthoniakkal.
Az elsö idöben meg az iskolajaba is bejart amikor otthon volt, söt volt baratnöje, aki vele jart itt iskolaba, amikor eljött latogatoba.
Most mar - 3 ev utan - szeret innen hazamenni, es nem megy minden szünetben. Rendszeresen beszel most is nehany baratjaval,baratnöjevel, es többen voltak itt latogatoban.
Termeszetesen sokat beszelgettünk.

Eva

Morgen

Látom nem vagyok egyedül ebben a témában..az én nevelt lányom (15) is most jőtt ki a nyáron ,nem beszél németül..nagyon várta ,hogy itt legyen de mostanra már szegény halálra unta magát,nem tetszik neki az ország az emberek lassu élete és még a nyelvet is utálja..most abban maradtunk,hogy még végigcsinálja ezt az évet a nyelv miatt és jővőre hazamegy csak az a bibi,hogy a felügyelet 2 évig az apjáé és nem ruházhato vissza..na az eddigi ugymond anya-lánya kapcsolatunk most már egyre inkább romlik,egyre dacosabb ,szemtelenebb.stb. és utál már iskolába is járni pedig elég kőnnyen megy a nyelvtanulás neki.Én és az apja is dolgozunk nem tudjuk őt állandoan szorakoztatni és az itteni iskolán kivüli barátkozásrol hallani sem akar.Azt mondta ,hogy inkáb hazamegy az utált mostoha apjához minthogy itt legyen.Szoval nehéz már egy tinivel akinek otthon megvan a maga kis kialakitott élete és persze a barátai.