Beiskolázás
DECOTEXT írta: Ne bizz semmiben! Figyelj nagyon! Egy nagyon fontosat kifelejtettem: a teljes környezet váltása, nem csak a nyelvi nehézséggel jár és nem csak az ország merőben másságt kell elfogadniuk, de az össes barát és az ismreős környezet eltünik egyik pillantról a másikra! (Egy darabig irogatnak, de ez elmarad hamar.) Az enyémek, mint tudod, jól tudtak németül, mégis nagy gond volt! Amikor már jól ment minden, s azt hittük, hogy beindultunk végre, akkor a lányom 14 évesen megszökött és haza ment a nagyanyjhoz!
(Mégis szuper büszke voltam rá, amikor 10 nap múlva a küldött repülőjeggyel visszajött, miután a nagyanyja és mi telefonon győzködtük. Szuperül szervezett, s mivel nem először aludt a szomszéd városban -ismerősnél, ahol az azonos korú osztálytársnője lakott-, azt mondta oda megy, majd jön mint mindig vasárnap, busszal!(Én vittem kocsival oda, persze nem ment be.) Mindent megszevezett. Vonatjegy, átszállások, útlevél, még pénzt is megtakaritott s kiderült hogy 4 hónapja tervezte és mi semmit nem vettünk észre!)
A lényeg, hogy nagyon ügyelj rá, mert rosszabb helyzetből
startol mint a mi gyerekeink, s mégsem volt könnyű!
Köszönöm, hogy elmondtad, figyelni fogunk Rá nagyon.
.
Azzal tisztában vagyunk, hogy nagyon nehéz lesz, és ezzel Ő is. Nagyon nagy hátrány az, hogy nem beszéli a nyelvet, és az is, hogy már lassan 14 éves.
A mi kinti életünk indulóban más, mint a Tiétek volt, mert a barátaink (fogadott nagyszülei a fiamnak) piszok sokat segítettek és segítenek a jövőben is Nekünk. Azonban a mindennapokban a kapcsolattartás az otthoniakkal sokkal egyszerűbb lett mára, mint volt a Te gyermekeidnek annó, gondolok itt a Skype-re, MSN-re, e-mail-ra stb. A fiam alapból zárkózott természetű, és volt már iskolaváltásunk vele, és azokkal a barátaival is neten tartja csak a kapcsolatot, hónapok telnek el, mire személyesen is találkoznak. Zárkózott természetéből fakadóan nem sok barátja van, de közülük az egyik család is úgy döntött, kint szeretnének dolgozni, s ők utánunk jönnek. Igen tudom, hogy vacak lesz, és én mondtam Neki, hogy minimum 4 kemény év áll előttünk, és azt érzem, ha még szeptemberig nem, de mára megérett benne ez a dolog. Addig mereven elutasító volt, de mára befogadóvá vált.
Mi megbeszéltük Vele, hogy a kezdeti időben - enyhítendő az itthoniak hiányát és kihasználva a két iskolarendszer különbségét - 6 hetente 2 hetet itthon tölt majd a nagyszülőeinél, s ekkor lesz lehetősége a barátaival a hétvégéken együtt lenni, vagy bejárni a suliba, ha látni akarja a volt osztálytársait.
Én is azt gondoltam, mielőtt a magántanulói státuszról szóló beírásokat végig nem olvastam, hogy mivel most 7. osztályos, magántanuló lesz év végéig, mert nem akarom elveszni hagyni a 7.-es évét. Mivel mi előre láthatóan március végén indulunk majd a párom után, ezt a dolgot még nem vetettük el teljesen, mert akkor már csak két hónap lenne a suli végéig. De a döntésünknél mérlegeljük majd azt, amit e témakörben itt olvastam eddig. Pro-kontra mindent átbeszélünk, melyhez még a fiam véleményét is figyelembe kell vennünk, hiszen már nem kis gyerekről van szó.
A lányod talpraesett csajszi
gratula hozzá. Kérjük, hogy Belépés vagy , hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
DECOTEXT írta: Miért elveszett?? Irasd be ismét a hetedikbe ( s már most is járhat osztályzás nélkül évvégéig csak olyan "hallgatóként". Ezt minden suli megnegedi!!) Ugyan úgy bejár mint a többi, s mindent csinál amit tud, csak nem számit és nem kap jegyeket) Jobb ha német kölykök között van!!!. Hidd el, hogy nyer vele! Olyan hamar felnőnek... s olyan rövid az iskolai időszak! Nem árt ha ismétel, mert egy idegen világban, idegen nyelven folytatja a sulit! Irasd be a most hatodikasokhoz, s ezekkel menjen szeptemberben ismét a 7.-be! Okosabb lesz mint a többi, könnyebb lesz neki és igy a nyelvet hamar megtanulja! Ha stresszben van, mert sokat kell az új anyagot is tanulnia, akkor az szuper rossz lesz neki! Ne csessz ki vele büszkeségből!
Nem akarok kicseszni vele, ha akarnék, itthon hagynám
De számomra tökéletesen logikus, amit írtál, én arra, hogy hatodikba íratom, nem is gondoltam. Miért nem? Nem a saját büszkeségemből, ebben az esetben ez szóba sem jön.. A fiam rettenetesen makacs, önfejű, Ő közölte a legelején, hogy azért, mert kimegyünk nem fog évet ismételni. Mi ezért gondolkoztunk a magántanuló státuszon. Most van kb. 2-3 hónapom, míg finoman terelgetve rávezetem, hogy dehogyisnem 
.A lányod szökése felidézte a fiamét
4 évet járt oviba, de csak azért nem többet, mert nem lehetett. Éretlen volt még fejben a sulira, holott 7 éves elmúlt és fizikailag mindig is kitűnt a kortársai közül. Csibész egy pali, a szeme sem áll jól, mindig a marhaságokon jár az esze, meg azon, hogy tudja magát kidumálni abból a helyzetből, amibe keveredett. 4 évesen unta a banánt, ráadásul elege volt az óvónőből, így megszökött egy kerti 1 órás kintlét alatt. Átmászott a hátsó kerítésen, és csak a begipszelt kezű barátja miatt mászott vissza, annak segített meglépni. Mikor átértek együtt a túloldalra, akkor vették Őket észre . Nem tudtam rá haragudni... Kérjük, hogy Belépés vagy , hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
A fiam rettenetesen makacs, önfejű, Ő közölte a legelején, hogy azért, mert kimegyünk nem fog évet ismételni. Mi ezért gondolkoztunk a magántanuló státuszon. ..[/quote]
Sorold fel az érveket. Nem kell senkinek tudnia, hogy már volt 7.-ben. Mond neki, hogy ez igy egy év külön szabi neki, "hiszen tudja az anyagot" Egy frászt tudja! Sok minden más, és ugyan 2+2 itt is 4, a humán tárgyakkal vérzni fog mint akin eret vágtak..... Olvasd fel ezeket neki! Mi tényleg az elmúlt 22 év tapasztalatából beszélünk! (S volt a gyerekeknek jó nyelvtudásuk, ez nem kellett elsajátítaniuk!) Nem szégyen az ismétlés, pláne nem így! Én meg gimiben buktam történelemből (másodikat 2x jártam) ÉS??? Ma az archeológia és a történelem az egyik kedevc témám.....
Nálunk más okokból, mindkét gyerek évvesztes volt. A fiam 2 évet, mert novemberi igy egy évet a kezdetben, majd bukott (itt kint) s még egy évet vesztett! A lányom 3 évet "vesztett", Októberi igy csak 7 évesen ment suliba, (1 év Mexicóban cserediákként, de megtanult folyékonyan spanyolul >> veszetség ?????), s mert 1 évig építész karat lenni (egyetem), s csak utána végezte el minimális idő alatt (4 év), dicsérettel a szociológiát!
HAGYD, HAD ÉLJENEK! AZ ÉLET OLYAN RÖVID....!!!
DCT
Kérjük, hogy Belépés vagy , hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
A fiam szeptemberben Németországban a hetedikbe került be - otthon is hetedikes lenne - , de:
Én nagyon hatodikba akartam iratni, nekünk az ig. mondta,hogy teljesen felesleges.
Na ezt nem értettem, mert azt gondoltam,hogy egyszerre kell németül tanulnia + a rendes tananyag.
Másfél hónapig nem volt német tanár.....
Nagyon megijedtem. Írtam, telefonáltam. S bár hiába láttam, hogy tulajdonképpen kábé a magyar hatodikos anyagnál tartanak, nem voltam nyugodt. De csak a régi, Magyarországon rögzült felesleges tanulás szokások miatt!Kérlek felejtsd azt el, hallgass Decotextre, igaza van! Ki a fenét érdekel,hogy melyik osztályt végzi......
A helyzet most így néz ki:
Napi öt német+angol+ tesi+művészet+ amolyan ofő - i óra+együtt töltött idő az osztályával
És év végén eldönthetjük mi legyen.
Hetedikben nyelvtudás nélkül nem fog menni a normál oktatás!!!!!!!!! Mert három idegen nyelv lenne kötelező, illetve pl. a matekot már aszerint oktatják, hogy merre indul a gyerek.
A gyerkőcnek először sikerélmény kell, haverok, buli,fanta.....
És akkor mi van,ha két évig nyelvet tanul? Semmi.
Ennyit egy júliusban született emberke Magyarországon is csúszik,egyszer az első osztálynál, másodszor,ha mondjuk nulladik évfolyamba kerül, mert történetesen kéttannyelvű gimit választ.
Mint az unokahúgom. Húsz évesen érettségizett.
Kérjük, hogy Belépés vagy , hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
köszönöm a hozzászólásaitokat ( külön kiemelném ezt a mondatodat Dct : "vérzni fog mint akin eret vágtak..... " de meg kell mondjam, engem egy percig sem érdekel az, hogy hány évesen végez. Lehet, nem ez domborodott ki abból, amit írtam. A lányom 20 évesen érettségizett, mert előtte szakmunkásba járt. A középiskolai felvételijét elszúrta, hiába mondtuk neki, inkább szakközépbe kellene mennie, a tudása - mivel lusta volt tanulni - arra elég, de nem hallgatott ránk, és 4 gimit is megjelölt. Mire megkaptuk az elutasításokat, már késő volt és csak szakmunkásban volt hely. De a lányom nem aggódott, sőt örült. Viszont a nyelvtanhoz piszok érzéke van, tehetséges a szentem, ráadásul sokat olvasott, így szakmunkás tanulóként indult helyesírás versenyen, és verte meg először a városunk, majd a megyei szakmunkás, szakközép és gimnáziumi tanulókat, és egyedül képviselte a megyét mindhárom csoportban.Szóval a fiam évvesztése engem egy cseppet sem izgat ( el fogom neki olvasni azt, amit írtatok ) Engem az érdekel, hogy a nyelveket ( német-angol) megtanulja. Ha ehhez az érdeklődési körébe került oroszt is elsajátítja, az már csak hab lesz a tortán. Akkor szülőkánt elmondhatom, olyan tudást "adtam" a gyerek kezébe, amivel megalapoztam a későbbi életét.
Mindkettőtöknek hálás vagyok mindazért, amit leírtatok. Remélem a fiam kezdeti dacát letörve belátja, hogy így lesz a legjobb Neki. Csak az a marha nagy Egója ( nem is tudom kitől örökölte
) ne lenne. Kérjük, hogy Belépés vagy , hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!