Elnémetesedünk

Arra gondoltam, hogy nem vagyok ezzel a dologgal egyedül!
A következőről van szó! Családommal már 1989-óta kint vagyunk, s még a volt NDK idejében itt voltunk.. Gyermekeim nagyok, felnőttek, kirepültek. Az utóbbi években azt vettük észre, hogy az otthoniaktól (Magyarországon) egyre jobban távolodunk és egyre kevésbbé tudjuk megérteni életvitelüket, problémaikat, s naiv álamikat! Minden évben többször is haza megyünk az otthoni lakásunkba, s 2-3, de sokszor 4 hetet is otthon töltünk. Az itteni német élet kemény racionalizmusra tanított meg bennünket s ebből kifolyólag nem egyszer vágják a fejünkhöz otthon, hogy tisztára "elnémetesedtünk"! Nem egyszer találkozunk azonban olyan életvitellel a környezetünkben, hogy égnek áll a hajunk és lassan valóban nem értjük, hogy hogyan lehet ennyire naivan, bután és céltalanul az élet megoldásait keresgélni!
Legrosszabb problémém otthon, hagy a legtöbben könyörgögnek a szolgáltatóknak, holott ezek vannak értünk és belőlünk élnek! (Városháza, EON, stb.) Sajnos megszokták az állami fennhatóságot és nem tudnak a szocialista megoldásokról leszokni. (Nem is akarnak?)


Ezt a témát nem politikai sinre szeretném irányitani, hanem az általános életvitelről, döntésekről szeretném kivesézni! Lehet, hogy egyedül vagyunk? Ti, hogy látjátok? Elidegenedünk?

Én már 1 év angliai tartózkodás után megváltoztam erősen, mikor másodjára mentem ki már teljesen a nyugati gondolkodásmódot átvéve indultam neki. Meg is lett az eredménye. Míg első alkalommal, úgymond céltalanul, bizonytalanul, félig felkészülve indultam, és bár elvoltam 1 évig, nem sok mindent értem el. Másodjára, már 2 hét után olyan munkám volt ahol 1 év alatt 2 előléptetést is megajánlottak. Viszont Angliától rosszul lettem, hazajöttem. Most én is Németország felé tartok.

A gond, hogy ez nem gond, hiszen nem velünk van probléma, hanem mintegy 10 millió honfitársunkkal, akiknek fogalmuk sincs, hogy lehet jobb, csak tenni kell érte. Olyan sok mindent természetesnek vesznek, pedig nem az. Illetve sokszor el se tudják képzelni az emberek, hogy ha valamit szeretne, ahhoz tényleg elég 1 levelet írnia, esetleg, hogy hogyan tudná hallatni a hangját. Az emberek sokszor tisztában vannak a jogaikkal, de a kötelezettségeikkel nem, és fordítva. Elvállalnak munkát ahol se szerződés, se leírt megállapodás nincs, ugyanakkor később ordítoznak ha valami nem úgy van, ahogy elképzelték. Mégis mit vártak? Vagy a fordított, amikor egy nagyvállalatnál emberek százait túlóráztatják, azért mert ez a cég érdeke. Meg se kérdik az embert, hogy szombaton, vasárnap ráérsz-e, hanem beosztják. És az emberek nem mernek szólni. Pedig sokszor ritka, keresett, és nehezen betölthető állásokról van szó, ahol a munkáltató nem engedheti meg magának, hogy egy - akár 10 - ilyen miatt elküldjön egy dolgozót is akár.

A szakszervezetek a másik vicc, hiszen mit lehet várni egy olyan szakszervezettől, amit a cég finanszíroz? Vagy az állam? Vajon mennyire fognak a pénzelőik ellen menni, ha szükséges? A magyar embereket igenis ki kellene vinni, és megmutatni, hogy nézd meg: Keményen dolgoznak, sokszor keményebben mint otthon, nincs cigiszünet, nincs meló közbe elrohangálás a másik részlegre dumálni, és ha valaki hibázik, azt igenis megbüntetik, illetve megválnak tőle. Inkompetensekre sehol nincs szükség. Hülyékre még annyira sem. Seggnyalók mindenütt vannak, de valahogy odakinn kisebb mértékben tudnak jelen lenni cégeknél, elvégre azok pénzbe kerülnek, nem termelnek hasznot. VISZONT! A kemény munkát a munkaadó Becsületesen megfizeti, és igenis le tud menni a főnök az emberek közé pár havonta, hogy személyesen megköszönje a kemény munkát. Dolgozni mindenütt kell, de jobb ha dolgozó is és a munkaadó is tudja a jogait, és a kötelezettségeit is.

Ami Magyarországon jelenleg megy, azt máshogy tényleg nem lehet nevezni, mint szabadrablás, politikai felhang nélkül. A gazdaság minden szereplője, pártállástól függetlenül ott b*ssza át a dolgozókat, de még a céges partnereket is, ahol lehet. Semmi munkabecsület, ész nélkül játszák el az emberek egy nehezen felépített márka értékét. Sajnos saját szememmel láttam, ahogy egy nyugdíjazás előtt álló ember, 27 év ugyanannál a cégnél ledolgozott év után, nettó 270E-es fizetéssel a 100 forintos mosogatószivacsokat csempészi ki hetente, miközben tudja, hogy minden egyes nap van táskaellenőrzés. Akkor is lop, ha nem éri meg, ha nincs rá szüksége. Mert megteheti. Ezek után ne csodálkozzunk, ha mindenki menekül.

Utólag elnézést kérek, kicsit elragadtak az érzelmek.

Sziasztok!

Ezt nem tudom megállni, hogy ne tegyem közzé az én véleményem is.
Sajnos azt kell megerősítenem nekem is, hogy valahogy a magyar emberek gondolkodásmódja kissé rossz irányba tért. Sajnos az a legjellemzőbb, hogy a többség irigy és gyakran rosszindulatú, lusta és mástól várja a megoldásokat. Ha látja, hogy valaki kicsit többet szeretne, és ezért tesz is, ott tesz neki keresztbe, ahol csak tud. Ez pedig egyaránt vonatkozik a magyarra és bármely etnikumhoz tartozókra is. De ha végig gondolom a tapasztalataimat, ebben az esetben nem számít még az iskolázottság sem. (persze itt is vannak kivételek, de a tapasztalataim általánosak)
Az emberek az SZTK épületeket szinte szórakozóhelynek tartják, mert ha egy kicsit viszket már rohannak az orvoshoz. Sokan teszik ezt, - tapasztalatom szerint az idősebbek pláne - , és ott jól kibeszélgetik magukat mások terhére, kárára.
Nekem a legborzasztóbb, mikor csak panaszkodnak. De nem tesz semmit ellene, hogy másképp legyen.
Megnehezíti az életet az állam azzal is, hogy olyanoknak adja a segélyeket, akik abszolúte nem érdemelnék meg. Dolgozni nem is akarnak, csak kocsmázni. S felnő a lakosság kb. 10 %-a úgy, hogy egyetlen biztos bevételi forrása a szociális segély vagy a családi pótlék. Persze, hogy tönkre megy az ország az ilyesmitől.
Az oktatással is van némi gondom. Még a mai napig sem hajlandók sem a tanárok, sem a gyerekek, sem a szüleik-gondozóik tudomásul venni, hogy idegennyelv-ismeret nélkül nem sokat érnek. Mégsem hajlandók a nyelvtanítást megreformálni, és hasznosítható tudássá alakítani.
Ha valaki mégis veszi a bátorságot és elmegy külföldre dolgozni, megpróbálják érzelmileg, anyagilag tönkretenni. Igen csak észnél kell lennie az embernek, hogy amit megkeresett, meg tudja tartani.

Egyetértek az előttem véleményt nyilvánítókkal, a magyarokat csak fél évre is, de valóban deportálni kellene valahova ahol megtanulnának "élni és gondolkodni". Persze a langyos pocsolyában ellébecolni sokkal könnyebb és szidni másokat, mint tenni a saját céljaim érdekében.

Bocsánat, ha túl hosszúra sikeredett az írásom!

Minden kedves olvasónak szép napot kívánok!

Miért jön nekem ez ha itt válaszolni akarok? (Error 404)

www.iranynemetorszag.com/forum/tarsalgo/...idezese.html?id=8078