Elnémetesedünk
12 éve 6 hónapja #8564
Írta: Szilvi
Ne gondold azt Decotex, hogy itthon mindenki az államtól várja el a gondoskodást. Mi a párommal soha nem vártuk el, mindig is máshogy gondolkoztunk, mint a többiek. Mi nem mentünk csak egy évben egyszer szabadságra,de akkor egy hónapra. Ez volt a megállapodás egyik eleme azokkal a cégekkel, akikkel munkaviszonyban voltunk. Amennyiben a megállapodás ellenére nem adták ki az egy hónap szabadságot, váltottunk.A másik ilyen eleme a szerződéseinknek a bér volt, s jómagam álltam már fel a sokadik kör után egy tárgyalásról, ahol nevetséges összeget ajánlottak. Meg is lepődtek a reakciómon, azonban elmondtam, vagy tisztességesen megfizetnek és ezért maximális munkát kapnak Tőlem, vagy nem szerződöm.
Betegállományban ő soha sem volt, én pedig csak akkor, amikor egyszer eltört a lábam, de akkor is csak addig, amíg járógipszet nem kaptam, és folytathattam a munkámat, amit imádtam. Egész eddigi életünket úgy éltük le, hogy szerettük azt, amit csináltunk és mindig, mindenben próbáltuk a maximumot nyújtani.Két gyermekünk van, melyből az egyik éppen az unokánkkal várandós
. Mindig is csak arra számítottunk, amit mi magunk kerestünk meg, az állam pedig eddig igazán jól járt velünk.
Az 1990-es évek elején már - a párom munkához elengedhetetlen - terepjáróval jártunk, kivívva ezzel a környezetünkben élők nem tetszését, mindamellett, hogy a munkánk mellett abban a házban, ahol lakásunk volt, közös képviselőséget viseltünk. Ezt a képviselői munkát a családi házunk építése miatt adtuk fel, s még évekig hívtak minket vissza, mert a kerületben egyedülállóan csak a mi házunknak volt milliós tartalék úgy, hogy a közös költség négyzetméterre eső összege nálunk volt a legalacsonyabb.
Az építkezésünket a mai napig nem bántuk meg, még akkor sem, ha a költségvetésünket igen megviselte. De mivel mi nem számítottunk állam bácsi gondolkodására, mindig is több lábon álltunk a földön. Ezért mi is jobban élünk , mint a hazai átlag.
Gondjai, problémái minden embernek vannak, ugyanakkor azt gondolom, ha valaki - és legyen akár hány éves - változtatni akar, minden lehetséges, csak akarni kell.
A hazai nyelvoktatás lehetetlen helyzetét mi is felismertük a fiúnk esetében, a lányunknál ezt nem tapasztaltuk ( talán nagyon nagy szerencsénk is volt), és törekszünk is ennek megváltoztatására. Baráti segítséget kaptunk és kapunk, így a mi költözésünk csak az itthoni céges ügyeink lezárását követően lehetséges, azonban a kötelezettségeink pillanatnyilag még itthon tartanak.
Soha nem féltünk újba belevágni, és most sem elsősorban a saját érdekünkben tesszük, hanem azért, hogy a gyermekünknek ( titkon remélem a lányom és a családja két éven belül követ bennünket ) jobb legyen.
Sokan gondolkoznak úgy Magyarországon, ahogy Te is .
Szilvi válaszolt a következő témában: Elnémetesedünk
DECOTEXT írta:
Mi nem!Eva10 írta: Egyetertek Veletek, Lizy, Brie, Laolaj...Sajnos az en tapasztalataim is hasonloak.Annyit tudok csupan hozzatenni, hogy mi valoszinüleg mar otthon, Magyarorszagon is hasonloak voltunk. Sokat dolgoztunk, es a jövöt kerestük.Eva
Mi itt tanultunk meg kesztűbe dudálni! Jó 4 évig tartott míg megszoktuk ezt itt és levetettük az otthoni naivságunkat és azt, hogy mindenért más (az állam, és a politika) felel! Ennek az lett az eredménye, hogy mi sokkal jobban élünk mint a legtöbben otthon, de nem is várjuk el, hogy valaki(k) helyettünk gondoskodjanak a problémáink megoldásáról! Az ára? Nos, pontosan az, hogy az otthoniakkal egyre nehezebb a kommunikáció! Fejünkhöz vágják, hogy "könnyű neked" és hogy "már régóta nem vagy itthon, s nem érted a dolgokat", holott minden évben vagy 3x vagyunk otthon s nagyon is informáltak vagyunk (politikáról, gazdaságról, életről) csak, a problémák megoldáshoz állunk másképpen hozzá!
Ne gondold azt Decotex, hogy itthon mindenki az államtól várja el a gondoskodást. Mi a párommal soha nem vártuk el, mindig is máshogy gondolkoztunk, mint a többiek. Mi nem mentünk csak egy évben egyszer szabadságra,de akkor egy hónapra. Ez volt a megállapodás egyik eleme azokkal a cégekkel, akikkel munkaviszonyban voltunk. Amennyiben a megállapodás ellenére nem adták ki az egy hónap szabadságot, váltottunk.A másik ilyen eleme a szerződéseinknek a bér volt, s jómagam álltam már fel a sokadik kör után egy tárgyalásról, ahol nevetséges összeget ajánlottak. Meg is lepődtek a reakciómon, azonban elmondtam, vagy tisztességesen megfizetnek és ezért maximális munkát kapnak Tőlem, vagy nem szerződöm.
Betegállományban ő soha sem volt, én pedig csak akkor, amikor egyszer eltört a lábam, de akkor is csak addig, amíg járógipszet nem kaptam, és folytathattam a munkámat, amit imádtam. Egész eddigi életünket úgy éltük le, hogy szerettük azt, amit csináltunk és mindig, mindenben próbáltuk a maximumot nyújtani.Két gyermekünk van, melyből az egyik éppen az unokánkkal várandós
. Mindig is csak arra számítottunk, amit mi magunk kerestünk meg, az állam pedig eddig igazán jól járt velünk.Az 1990-es évek elején már - a párom munkához elengedhetetlen - terepjáróval jártunk, kivívva ezzel a környezetünkben élők nem tetszését, mindamellett, hogy a munkánk mellett abban a házban, ahol lakásunk volt, közös képviselőséget viseltünk. Ezt a képviselői munkát a családi házunk építése miatt adtuk fel, s még évekig hívtak minket vissza, mert a kerületben egyedülállóan csak a mi házunknak volt milliós tartalék úgy, hogy a közös költség négyzetméterre eső összege nálunk volt a legalacsonyabb.
Az építkezésünket a mai napig nem bántuk meg, még akkor sem, ha a költségvetésünket igen megviselte. De mivel mi nem számítottunk állam bácsi gondolkodására, mindig is több lábon álltunk a földön. Ezért mi is jobban élünk , mint a hazai átlag.
Gondjai, problémái minden embernek vannak, ugyanakkor azt gondolom, ha valaki - és legyen akár hány éves - változtatni akar, minden lehetséges, csak akarni kell.
A hazai nyelvoktatás lehetetlen helyzetét mi is felismertük a fiúnk esetében, a lányunknál ezt nem tapasztaltuk ( talán nagyon nagy szerencsénk is volt), és törekszünk is ennek megváltoztatására. Baráti segítséget kaptunk és kapunk, így a mi költözésünk csak az itthoni céges ügyeink lezárását követően lehetséges, azonban a kötelezettségeink pillanatnyilag még itthon tartanak.
Soha nem féltünk újba belevágni, és most sem elsősorban a saját érdekünkben tesszük, hanem azért, hogy a gyermekünknek ( titkon remélem a lányom és a családja két éven belül követ bennünket ) jobb legyen.
Sokan gondolkoznak úgy Magyarországon, ahogy Te is
. Kérjük, hogy Belépés vagy , hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
12 éve 6 hónapja #8578
Írta: DECOTEXT
A melósok az árnyékban hüsölnek, a gimnázium tövében, s igy volt ez 10:30-kor is és 11 után is. Természetesen ha ez egy nap van igy, akkor lehet, hogy anyagra várnak, vagy egy gép rossz... stb. Ez viszont 4 héten át (négy!) nem változott. A melósok lézengtek, a munka állt, pedig jó idö volt. Most állitólag dolgoznának, de sokszor esik.....
Németország
viszont nem igy jutott oda ahol ma van, egy vesztett háború után! A legtöbb ember otthon csak átháritja a felelöséget! A nagytömeg szegényedik ez tény, de erröl ök maguk tehetnek! Erre vagy Te is én is ellenpélda! Kézbe kell venni a saját életünket, ha ezt nem tesszük akkor maradunk a béka feneke alatt! Ha viszont ezt a szemükbe mondod, akkor jön a "könnyü neked" duma! Szereztem egy jó melót egy békéscsabai, munkanélküli villanyszerelö ismerösnek. (Innen kintröl, mert állitólag nincs munka otthon.) Az egész Balaton környékén kellett volna dolgoznia, külföldiek által vett ingatlanokban, (szállás, kaja volt) és 150-200 ezer lett volna nettó. (Igaz sokat kellett volna dolgoznia). Nem jött. Azt irta, jobb neki ott, ha feketén melózik és közben kaszirozza a munkanélkülit..... Erre gondoltam a beirásommal!
DCT
DECOTEXT válaszolt a következő témában: Elnémetesedünk
Kedves Szilvi! Tudom, hogy nagyon sokan vannak ilyenek. Viszont magad is tapasztalhattad, hogy a szükséges terepjéró miatt milyen volt a reakció! Nem azt keresik, hogy hogyan lehetne lemásolni a rendszert, hanem azt, hogy hol köthetnek bele! Tudom, hogy sok sok ember dolgozik és nem lusta! Én azonban az átlagról beszéltem! A munkamorálról beszéltem. Itt egy kép pl. a keszthelyi Fötér átépitéséröl. Ezt a képet nyáron, délelött 09:43 perckor készitettem MUNKAIDÖBEN!Szilvi írta: ......Soha nem féltünk újba belevágni, és most sem elsősorban a saját érdekünkben tesszük, hanem azért, hogy a gyermekünknek ( titkon remélem a lányom és a családja két éven belül követ bennünket ) jobb legyen.Sokan gondolkoznak úgy Magyarországon, ahogy Te is
A melósok az árnyékban hüsölnek, a gimnázium tövében, s igy volt ez 10:30-kor is és 11 után is. Természetesen ha ez egy nap van igy, akkor lehet, hogy anyagra várnak, vagy egy gép rossz... stb. Ez viszont 4 héten át (négy!) nem változott. A melósok lézengtek, a munka állt, pedig jó idö volt. Most állitólag dolgoznának, de sokszor esik.....
Németország
viszont nem igy jutott oda ahol ma van, egy vesztett háború után! A legtöbb ember otthon csak átháritja a felelöséget! A nagytömeg szegényedik ez tény, de erröl ök maguk tehetnek! Erre vagy Te is én is ellenpélda! Kézbe kell venni a saját életünket, ha ezt nem tesszük akkor maradunk a béka feneke alatt! Ha viszont ezt a szemükbe mondod, akkor jön a "könnyü neked" duma! Szereztem egy jó melót egy békéscsabai, munkanélküli villanyszerelö ismerösnek. (Innen kintröl, mert állitólag nincs munka otthon.) Az egész Balaton környékén kellett volna dolgoznia, külföldiek által vett ingatlanokban, (szállás, kaja volt) és 150-200 ezer lett volna nettó. (Igaz sokat kellett volna dolgoznia). Nem jött. Azt irta, jobb neki ott, ha feketén melózik és közben kaszirozza a munkanélkülit..... Erre gondoltam a beirásommal! DCT
Kérjük, hogy Belépés vagy , hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
12 éve 6 hónapja - 12 éve 6 hónapja #8623
Írta: Szilvi
Kedves DECOTEXT,
igazad van abban, hogy felháborító a látott kép alapján az , ahogy folynak itthon a dolgok, e kérdésben egyetértünk. Abban is egy véleményen vagyunk, hogy országunk azért tart ott, ahol, mert a munkamorál a béka popsija alatt van. Mindenki a másikra mutogat, irigyek és rosszindulatuak az emberek, nem azt nézik, mi van az adott dolog mögött, hanem csak a külsőt nézi.
Én azonban - Veled ellentétben- mindezen példák ellenére is azt gondolom, nem az átlag ilyen, csak egyes emberek. Sajnos nem minden esetben van az ember a jó helyen a jó időben, s az a munka amit ajánlottál a békéscsabai ismerősödnek, másnak bizony igen jól jött volna, pl. az én villanyszereléssel foglalkozó ismerősömnek
Szilvi válaszolt a következő témában: Elnémetesedünk
DECOTEXT írta:
Kedves Szilvi! Tudom, hogy nagyon sokan vannak ilyenek. Viszont magad is tapasztalhattad, hogy a szükséges terepjéró miatt milyen volt a reakció! Nem azt keresik, hogy hogyan lehetne lemásolni a rendszert, hanem azt, hogy hol köthetnek bele! Tudom, hogy sok sok ember dolgozik és nem lusta! Én azonban az átlagról beszéltem! A munkamorálról beszéltem. Itt egy kép pl. a keszthelyi Fötér átépitéséröl. Ezt a képet nyáron, délelött 09:43 perckor készitettem MUNKAIDÖBEN!Szilvi írta: ......Soha nem féltünk újba belevágni, és most sem elsősorban a saját érdekünkben tesszük, hanem azért, hogy a gyermekünknek ( titkon remélem a lányom és a családja két éven belül követ bennünket ) jobb legyen.Sokan gondolkoznak úgy Magyarországon, ahogy Te is
A melósok az árnyékban hüsölnek, a gimnázium tövében, s igy volt ez 10:30-kor is és 11 után is. Természetesen ha ez egy nap van igy, akkor lehet, hogy anyagra várnak, vagy egy gép rossz... stb. Ez viszont 4 héten át (négy!) nem változott. A melósok lézengtek, a munka állt, pedig jó idö volt. Most állitólag dolgoznának, de sokszor esik.....
Németország
Kedves DECOTEXT,
igazad van abban, hogy felháborító a látott kép alapján az , ahogy folynak itthon a dolgok, e kérdésben egyetértünk. Abban is egy véleményen vagyunk, hogy országunk azért tart ott, ahol, mert a munkamorál a béka popsija alatt van. Mindenki a másikra mutogat, irigyek és rosszindulatuak az emberek, nem azt nézik, mi van az adott dolog mögött, hanem csak a külsőt nézi.
Én azonban - Veled ellentétben- mindezen példák ellenére is azt gondolom, nem az átlag ilyen, csak egyes emberek. Sajnos nem minden esetben van az ember a jó helyen a jó időben, s az a munka amit ajánlottál a békéscsabai ismerősödnek, másnak bizony igen jól jött volna, pl. az én villanyszereléssel foglalkozó ismerősömnek
Kérjük, hogy Belépés vagy , hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
12 éve 6 hónapja #8649
Írta: kisne
kisne válaszolt a következő témában: Elnémetesedünk
Summa summárum, nekem az a véleményem, hogy aki Magyarországon végig dolgozta az életét becsülettel szerintem itt németországban is meg fog élni 
mert tud dolgozni, és azért jőtt ki hogy itt még jobb jővője legyen neki vagy családjának.
Mert ugy látja itt még vannak lehetőségei.
Mert szerintem aki kijőtt ide családjával, igenis otthon mindent megprobált, hogy továbbra is megéljen, és mindent átgondolva mérlegelve jőtt ki.
Mert én csak tudom milyen nehéz dőntés volt 47 év után elhagyni azt a főldet ahonnét, csak pár alkalommal ment el kirándulni,szabadságra az ember , minden győkere oda nőt
Persze sajnos olyanok is jőnnek akik otthon is csak lebzseltek és logtak az álam nyakán.
sajnos itt is mindjárt a segélyekre számitanak, szerintem itt kezdődik a baj , mert itt fog elkezdődni a becsületesen dolgozott, és dolgozo magyarok lejáratása .
(Az otthoni szomszédom 47 éves férfi életében nem dolgozott,szo szerint és vigan megél nevet rajtam, annyi segélyt megkap, hogy ellegyen és kis fekete munka ha van kedve és ennyi igénytelen, bizony a szociális hállo nagyon rossz felépitésü Magyarországon, olyannak ad aki nem érdemli meg, akinek meg kéne ha véletlenül rá szorul nem ad.
)
Mert sajnos a rossz hir gyorsan terjed itt Németországba is.
Két hete végigtőrték a kamion parkolot , egy nap alatt a faluban már mondták nekem magyarok voltak
Na ha ilyen esetek megsokszorozodnak naa ?
Akkor nem biztos, hogy elnémesedünk
Üdv terézia
mert tud dolgozni, és azért jőtt ki hogy itt még jobb jővője legyen neki vagy családjának.Mert ugy látja itt még vannak lehetőségei.
Mert szerintem aki kijőtt ide családjával, igenis otthon mindent megprobált, hogy továbbra is megéljen, és mindent átgondolva mérlegelve jőtt ki.
Mert én csak tudom milyen nehéz dőntés volt 47 év után elhagyni azt a főldet ahonnét, csak pár alkalommal ment el kirándulni,szabadságra az ember , minden győkere oda nőt
Persze sajnos olyanok is jőnnek akik otthon is csak lebzseltek és logtak az álam nyakán.
sajnos itt is mindjárt a segélyekre számitanak, szerintem itt kezdődik a baj , mert itt fog elkezdődni a becsületesen dolgozott, és dolgozo magyarok lejáratása .
(Az otthoni szomszédom 47 éves férfi életében nem dolgozott,szo szerint és vigan megél nevet rajtam, annyi segélyt megkap, hogy ellegyen és kis fekete munka ha van kedve és ennyi igénytelen, bizony a szociális hállo nagyon rossz felépitésü Magyarországon, olyannak ad aki nem érdemli meg, akinek meg kéne ha véletlenül rá szorul nem ad.
)Mert sajnos a rossz hir gyorsan terjed itt Németországba is.
Két hete végigtőrték a kamion parkolot , egy nap alatt a faluban már mondták nekem magyarok voltak
Na ha ilyen esetek megsokszorozodnak naa ?
Akkor nem biztos, hogy elnémesedünk
Üdv terézia
Kérjük, hogy Belépés vagy , hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!