Német adásvételi szerződés

Szilvi írta: Én 1,5 évig küzdöttem az Adócsoporttal egy általam eladott, de a vevőm által át ne íratott autó miatt.

Kedves Szilvi

Èn pont emiatt nem merném senkinek se ajánlani, hogy jelentse be az autó eladását, majd várjon nyugodtan, míg a vevö intézi a hivatalos dolgokat, ahogy az elözö hsz-edben a második pontban javasoltad. Sajnos akármilyen kényelmetlen, az a biztos, ha te vonatod ki az autót a forgalomból Magyarországon.

Julianna írta:

Szilvi írta: Én 1,5 évig küzdöttem az Adócsoporttal egy általam eladott, de a vevőm által át ne íratott autó miatt.

Kedves Szilvi

Èn pont emiatt nem merném senkinek se ajánlani, hogy jelentse be az autó eladását, majd várjon nyugodtan, míg a vevö intézi a hivatalos dolgokat, ahogy az elözö hsz-edben a második pontban javasoltad. Sajnos akármilyen kényelmetlen, az a biztos, ha te vonatod ki az autót a forgalomból Magyarországon.

Én nem javasoltam semmit , csak a lehetőségeket mondtam el, mert azt gondolom, mindenki Maga döntse el, mit szeretne, és mit nem.

DCT, nem komplikáljuk agyon, pusztán "kénytelenek vagyunk az itthoni rendszerhez alkalmazkodni a lehetőségeink közepedte". Hidd el, nem élvezem, hogy küzdenem kell, de itthon ez van.

Csak egy példát szeretnék leírni, hogy megértsd, nem működik a rendszer.
Pár évvel ezelőtt az adóhivatal árverésen meghirdetett egy autót, melyet mi vásároltunk meg. Mivel az árverés a gépjármű mellett volt, és nem egy irodában, ezért a két példányos adás-vételi szerződés indigóval készült. Mi megkaptuk a másolatot, az eredeti az árverés vezetőnél maradt. Távozásunk előtt az árverést vezető úr a kezembe nyomott egy névjegykártya nagyságú papírt, melyen egy rendelet szám volt. Először nem értettem a dolgot, de közölte, ha az adás-vételi alapján nem akarják a nevünkre írni az autót, mondjam meg az okmányirodán, hogy erre hivatkozással végezzék el az átírást.
E pont kimondja, hogy az indigóval készült adás-vételi szerződés is ugyan olyan teljes bizonyító erejű magánokirat, mint az eredeti aláírással ellátott.
Másnap megjelentem az okmányirodán, ahol laza mozdulattal lökték vissza a papírjaimat, mondván az adás-vételi nem eredeti. Ekkor bemondtam a paragrafust. A hölgy először csodálkozott, majd azt monda, várjak egy kicsit. 10 perces várakozás után, kezében az általam bemondott paragrafussal tért vissza, és érdekes módon nem sokkal ezután átírt forgalmival távoztam. Mikor a kezemben volt az papír, megkérdeztem tőle, hogy miért Nekem kell informálnom Őt arról, amit Neki betéve kéne tudnia. Nem az én dolgom, nem az én munkám, de néha jobban tudok dolgokat - mert utána olvasok és nem hagyom magam lerázni - mint az, akinek valóban a munkája és a dolga lenne.

Julianna írta: ....az a biztos, ha te vonatod ki az autót a forgalomból Magyarországon....

Egy forgalombol kivont kocsit sem otthon, sem itt nem lehet jól eladni! Az átjelentés a vevö kötelessége. (Otthon is!) Ha Te jelented mindenhova, hogy már nem a tulajdonod a kocsi, akkor a további az adóhatóság és a biztositó dolga! Nem a Te hibád ha az adóhatóság rendszere nem aktuális! Én simán beperelném öket is, mint annak idején az EON félisteneket (megnyertem!), mert ha nekem van egy ajánlottan elküldött (!) értesítésem, akkor ez az ö "sörük", nem az enyém! Itt is ugyan úgy megy! A biztositó és az adóhatóság majd megkeresi az új tulajdonost!

Szilvi írta: .....Csak egy példát szeretnék leírni, hogy megértsd, nem működik a rendszer.Pár évvel ezelőtt az adóhivatal árverésen meghirdetett egy autót, melyet mi vásároltunk meg. Mivel az árverés a gépjármű mellett volt, és nem egy irodában, ezért a két példányos adás-vételi szerződés indigóval készült. Mi megkaptuk a másolatot, az eredeti az árverés vezetőnél maradt. Távozásunk előtt az árverést vezető úr a kezembe nyomott egy névjegykártya nagyságú papírt, melyen egy rendelet szám volt. Először nem értettem a dolgot, de közölte, ha az adás-vételi alapján nem akarják a nevünkre írni az autót, mondjam meg az okmányirodán, hogy erre hivatkozással végezzék el az átírást.
E pont kimondja, hogy az indigóval készült adás-vételi szerződés is ugyan olyan teljes bizonyító erejű magánokirat, mint az eredeti aláírással ellátott.
Másnap megjelentem az okmányirodán, ahol laza mozdulattal lökték vissza a papírjaimat, mondván az adás-vételi nem eredeti. Ekkor bemondtam a paragrafust. A hölgy először csodálkozott, majd azt monda, várjak egy kicsit. 10 perces várakozás után, kezében az általam bemondott paragrafussal tért vissza, és érdekes módon nem sokkal ezután átírt forgalmival távoztam. Mikor a kezemben volt az papír, megkérdeztem tőle, hogy miért Nekem kell informálnom Őt arról, amit Neki betéve kéne tudnia. Nem az én dolgom, nem az én munkám, de néha jobban tudok dolgokat - mert utána olvasok és nem hagyom magam lerázni - mint az, akinek valóban a munkája és a dolga lenne.

Bocs', de pont erröl beszéltem! Itt megint trükközés volt, Miért nem az eredeti adásvételit követelted? Egyébként ez forditott helyzet. Itt VEVÖ voltál. Kezdettöl fogva mondtam, hogy a vevönek már más a helyzete, mert NEKI KELL a dolgokat intéznie! Nem az eladónak! Az eladó megszünt tuljadosnak lenni! Semmi köze a kocsihoz!

Nálad sem az árverés vezetöje (volt tulaj) intézte az átiratást s a papirokat, hanem Te, mint vevö!

Kőszőnőm a tanácsokat,segitségeteket, mindenkinek.
Felhivtam a fiam tegnap és mondtam neki, hogy biztos ami biztos hivja fel az okmányirodát otthon , de hát az ünnep miatt ugye ez már szerda lessz
Kiváncsi vagyok ők mit mondanak, majd megirom.
Üdv Terézia

DECOTEXT írta:

Szilvi írta: .....Csak egy példát szeretnék leírni, hogy megértsd, nem működik a rendszer.Pár évvel ezelőtt az adóhivatal árverésen meghirdetett egy autót, melyet mi vásároltunk meg. Mivel az árverés a gépjármű mellett volt, és nem egy irodában, ezért a két példányos adás-vételi szerződés indigóval készült. Mi megkaptuk a másolatot, az eredeti az árverés vezetőnél maradt. Távozásunk előtt az árverést vezető úr a kezembe nyomott egy névjegykártya nagyságú papírt, melyen egy rendelet szám volt. Először nem értettem a dolgot, de közölte, ha az adás-vételi alapján nem akarják a nevünkre írni az autót, mondjam meg az okmányirodán, hogy erre hivatkozással végezzék el az átírást.
E pont kimondja, hogy az indigóval készült adás-vételi szerződés is ugyan olyan teljes bizonyító erejű magánokirat, mint az eredeti aláírással ellátott.
Másnap megjelentem az okmányirodán, ahol laza mozdulattal lökték vissza a papírjaimat, mondván az adás-vételi nem eredeti. Ekkor bemondtam a paragrafust. A hölgy először csodálkozott, majd azt monda, várjak egy kicsit. 10 perces várakozás után, kezében az általam bemondott paragrafussal tért vissza, és érdekes módon nem sokkal ezután átírt forgalmival távoztam. Mikor a kezemben volt az papír, megkérdeztem tőle, hogy miért Nekem kell informálnom Őt arról, amit Neki betéve kéne tudnia. Nem az én dolgom, nem az én munkám, de néha jobban tudok dolgokat - mert utána olvasok és nem hagyom magam lerázni - mint az, akinek valóban a munkája és a dolga lenne.

Bocs', de pont erröl beszéltem! Itt megint trükközés volt, Miért nem az eredeti adásvételit követelted? Egyébként ez forditott helyzet. Itt VEVÖ voltál. Kezdettöl fogva mondtam, hogy a vevönek már más a helyzete, mert NEKI KELL a dolgokat intéznie! Nem az eladónak! Az eladó megszünt tuljadosnak lenni! Semmi köze a kocsihoz!

Nálad sem az árverés vezetöje (volt tulaj) intézte az átiratást s a papirokat, hanem Te, mint vevö!

Kedves DCT,
egy példán keresztül szerettem volna szemléltetni azt, hogy az okmányirodai rendszer nem működik!, s semmi köze nem volt ennek a példánya ahhoz, amiben Terézia a segítségünket kérte. Mivel a rendszer nem működik, ezért jogállástól függetlenül, azaz akár eladó vagy, akár vevő, kínlódsz ha nem átlagos üggyel fordulsz feléjük. Mindezt azért írtam le, mert magyarázatot kértél az egyik hozzászólásodban, s ezen keresztül próbáltam az itthoni helyzetet megvilágítani. Ha félreérthetően fogalmaztam, elnézést kérek mindenkitől. Mindazonáltal a helyzet ez, ezért járjuk mindannyian körül a dolgokat olyan alaposan, és ezért kérte Terézia is a tanácsunkat.

Mivel az indigóval készült adás vételi szerződés második példánya megegyezik az eredetivel ( Magyarországon teljes bizonyító erejű magánokiratnak számít), ezért teljesen mindegy, melyik példányt kérem el, mint Vevő.