Menni vagy maradni?

Igazából lehet, hogy csak túl optimista vagyok, de itt a tehetség mi a legkevésbé számít. Gondoltam ott azért ezt is megnézik.
Az utóbbi időben volt néhány negatív tapasztalatunk idehaza:
"...- magasan a szint felett teljesített a gyerek, de..."
"... a mi elvárásainknak maximálisan megfelelt,minden mérésen átlagon felüli de..."(- akadémiai válogató)
"... a megye válogatottba alkalmas a gyerek, de...."
a "de" általában azzal folytatódott, hogy alacsony... stb (149 cm és 13 éves. még el sem kezdett nőni, tehát nem értem)
Mindenhol az elsők közt kiválasztják, aztán valami történik.. vagy nem történik, talán nekünk kellene felajánlani valamit-nem tudom.
Abban biztos vagyok, hogy tehetséges a fiam, olyan emberek mondták, akiknek adok a véleményére (pl a magán edzője,akinek a keze alól most kerül Barcelonába egy kis srác, ), szorgalmas, heti 5x edz, ebből 3x a fővárosba hordjuk, egyszer a magánedzővel, egyszer a helyi csapatával...mi kell még?? Sok pénz.
Szóval hátha ott nem így állnak hozzá... vagy van egyéb tapasztalatod? kíváncsi vagyok komolyan.Engem nagyon motivál a kiköltözésben, hogy ebben is támogassam a gyereket.
Köszi

Kedves Dengice !
Mindkét fiam focizik, az edzők szerint az átlagosnál jobban, de eszembe sem jutott, hogy ezt a vonalat eröltessem, még itthon sem. Jó megélhetés ( lenne ) de elég egy erősebb sérülés, és....
Mellette egy jó szakma tanulása és a nyelvtudás, úgy igen, van benne reláció.
A nagy számok törvénye alapján, amennyivel nagyobb Németország, szerintem annyival több is a "tehetséges" gyerek.

Engem nagyon motivál a kiköltözésben, hogy ebben is támogassam a gyereket.

Nézd, ha már ezt eldöntötted, akkor mi a kérdés ?
Menni kell, ha megteheted, hogy aztán a fociban vagy a választott szakmájában boldogul a gyerek, már szinte mindegy. A hangsúly a boldoguláson van.
Félreértés ne essék, nem a fiad focitudását és a sportolók elhivatottságát kérdőjelezem meg, mindössze megjegyeztem, hogy azért nem árt más is. És ez, ha még gyerekként jut ki, elérhetőbb kint, mint itthon.

Teljesen igazad van, ezért mi nagyon következetesek vagyunk a tanulással kapcsolatban is. A fiam nagyon jó tanuló, év végén max egy 4-sel. A német nagyon megy neki versenyeket nyer, csak hát imádja a focit, minden vágya kiszakadni innen ahol most már 6 éve focizik, és a falu végi bajnokságban játszik...és én megértem.
A sérülésben igazad van a férjem is focizott a megyei válogatottal bejárta európát, aztán jött egy térdszalag szakadás és vége...
Én úgy gondolom sikerülhet ha támogatjuk-ezen sok múlik, persze tanulni kell, ez tény, és nálunk irányelv.Mégis ott többre viheti. A kislányom most készül itt egyetemre, de amit művelnek a helyekkel. és a költségtérítéssel az röhely...
Elkeserít ez az egész magyar helyzet, minden téren.

dingice írta: Szóval 40 és 41 évesek vagyunk, dolgoznánk is , a vállalkozás az csak úgy felvetődött.

Hát ez nem sámli! Én 65 leszek amikor ez első nyugdjam megkaphatom! (Ekkor 45 éves munkaviszonyom lesz) Szerintem ha nyugdijas a fárjed, és van egy otthoni (működő) boltotok akkor ne pakoljatok! Rendőrként itt nem kap munkát, s mivel más szakmában nincs gyakorlata, még ha több szakmája van, akkor is nehéz valamit kapnia ha 5 nyelven beszél.!

Olyan mint "hivatásos anya", GYES vagy GYED ami otthon van, az itt nincs. Van a szülés utáni lehetőség az otthonmaradásra, de minimális juttatás mellett és ehez az kell, hogy már dolgozz ELŐTTE valahol. Utólag nem jár! Családipótélkot kaptok itt is (Kindergeld). Itt van minden infó >>> CSP Mivel semmilyen munkátok nincs, s nem volt a kijöveteletek előtt, igy semmilyen egyéb támogatásra nem vagytok jogosultak, ami azt jelenti, hogy kezdetben minden zsebből megy! Alapjában nincs itt olyan kiterjedt támogatási rendszer mint Magyarországon! (Pl: rokkant nyugdijak, ingyen utazás, gázártámogatás, stb)

A rendőri munka sem sámli hidd el. Legalább is az a része amit ő csinált.(szedett már össze darabokban motorost az autópálya széléről,nem beszélve ha a szemébe kell nézni egy 2 éves kis szőke kislánynak miközben közlöd az anyukával, hogy részvétem, de...)..És ennek olyan a szorzója amivel gyorsabban telnek az évek. De az idegrendszer is kerül olyan állapotba amit nem kell irigyelni ... még jó, hogy született még egy kis csemeténk ő a legjobb gyógyszer mindenre.
Én amióta az érettségit letettem egy helyen dolgoztam, postai alkalmazottként, immár 22 éve.Nem tudom, hátha lenne esély. Ahogy itt alakulnak a dolgok, lehet, hogy jövő nyárig ez az ország teljesen csődbe megy. És mi nem eltartatni szeretnénk magunkat, dolgozni, tudva, hogy van miért.

Azért nem tudja mindenki így csinálni,mert volt aki vállalkozó volt a válság előtt. És csak a válság miatt keres külföldön munkát.Iitthon kevés a munka (esetemben az építőipari munka). Az embereknek kevés a pénze, ezért inkább az olcsó( kókler és általában feketén dolgozó) szakembereket fizetik meg. Nem érdemes vállalkozni, mert nem keresed meg még a befizetnivaló(adó+tb) árát sem.