Németországba gyerekekkel

Nata nagyon sok boldogsagot kivanok!

Kedves Éva!
Nagyon köszönöm, hogy jelen vagy itt a fórumon és támogatod a hozzám hasonló néha bizonytalan, máskor elkeseredett, de változtatni akaró anyukákat.
Olyan tyúkanyó tipusnak képzellek el, de csupa jó értelemben. Remélem az életben lesz rá lehetőség, hogy személyesen is találkozzunk, így látatlanból is nagyon értékes embernek tartalak.
Mindent köszönök!

Köszönöm Nata. Szivesen talalkozom veletek. Irjal, ha mar ugy alltok, es megbeszeljük.
Es nagyon örülök, hogy együtt van a csalad!
Es sikeres, boldog eletet kivanok nektek - tudom, igy lesz

Kedves Nata!
Jó olvasni a történetedet, hogy nektek már sikerült kijutnotok. Mi is szeretnénk ki menni a családdal. Elsőnek csak a férjem menne. Érdeklődni szeretnék, hogy ti hogy jutottatok ki, vagyis hogy a férjed kiment és ott kereset állást, vagy barátokon keresztül sikerült. Mi próbáltunk barátok által, de nem jött össze, csak a hitegettek minket. Így most azon gondolkozunk, hogy a férjem kiutazik egyedül és majd lesz valahogy. Van egy 8 éves és egy 2 éves kisfiúnk és mi is jobb jövőt szeretnénk nekik biztosítani. Előre is köszönöm válaszod üdv. Edit

Kedves TBEdit!
Mi nem voltunk megelégedve Magyarországon a jelenlegi életszínvonalunkkal ezért eldöntöttük, hogy a férjem Németországban keres munkát. Egy cégen belül, több városba elküldte az önéletrajzát az interneten és kb. 2 hét múlva kihívták állásinterjúra, nem hezitált, nem gondolkozott, hanem az utolsó fillérjeinkből vonatjegyet vásárólt és útnakindult. Szerencsére azonnal megmondták, hogy fel van véve és kb. 3 hét múlva kezett dolgozni, a köztes időben a magyar hivatalos ügyeket elintéztük és utánna visszautazott. Négy kerek hónapig nem jött haza látogatóba,mert az úgy nem megy, ha az a végső cél, hogy a család is kiköltözzönk, hogy közben apa hazaszaladozzon, mert nagy kiadás, amit a kikőltözésre kell félretenni.
Ahogy talált lakást és elrendezett előre mindent utánna jött értünk haza.
De ez csak leírva tűnik ilyen egyszerűnek, a megvalósítás embert próbáló és a gyerekek miatt sokszor szívbemarkoló volt. Nem lehet rá felkészűlni, hogy mit fogsz mondani, mikor elkeseretten zokognak, hogy apát akárják és az arcodba vágják, hogy miért is kellett nekünk ezt az egészet kiatalálni, mert ha én ezt nem találom ki akkor apa itthon lenne
Az meg az érme másik oldala, hogy az apának is alkalmasnak kell lennie arra, hogy egyedűl tölcsön ilyen sok időt és ne szaladjon haza, mert neki hiányzik a családja. Ez nem azt jelenti, hogy az én férjemnek nem hiányoztunk és nem szeret bennünket, sőt , de pont ezért csinálta végig, sokszor a könnyeivel küzködve, mert már úgy érezte megőrül nélkülünk..
Sokkal jobban szereti a családját annál, hogy feladta volna!

Nata írta: Sokkal jobban szereti a családját annál, hogy feladta volna!

Én 1989-ben fél évig voltam egyedül, mire megszerveztük, hogy mindenki kijöjjön! Sokan ezt nem veszik figyelembe. Abban az időben (mivel ráértem itt kint egyedül) volt, hogy napi 12-14 órát dolgoztam.... igaz lett egy alapos porckorong sérvem, de ebben olyanok voltunk mint egy pitbull! Ma, a legtöbben irigyelnek bennünket és elfelejtik, hogy mi is nulláról indultunk, s csak a mai eredményt nézik nem azt, hogy hogyan jutottunk ide 23 év alatt!

Ezért figyelmezetetek mindekit a könnyelmű, szervezetlen kivándorlástól.
MA SEM KÖNNYEBB, DE MEG LEHET CSINÁLNI!!