Megélhetés Németországban

Helló!

Legmélyebb tisztelet, és köszönet előre is minden készséges válaszért!
Nos az én kérdésem nem a szokásos értelemben vett "van e értelme kimenni?" érdeklődés.Szerintem ebből a szempontból, ez úgy van mint itthon.Aki akar, az talál munkát (én a válság ellenére is sokat találtam) aki nem akar, az mindig gyárt valami ideológiát, hogy miért nem dolgozik immár 2-3 éve...

Szóval én arra volnék kiváncsi, hogy milyen kint élni.Ausztriáról is rémhírek keringenek az idegengyűlöletről, mégis mikor kint voltam 3 hónapot, a szomszédok köszöntek, az eladók mosolyogtak, semmi szélsőséges atrocitást nem tapasztaltam.Brunn am gebirge várroskában voltam.
Ez így van Németországban is?
Illetve a következőképpen szeretném feltenni a kérdést a megélhetéssel kapcsolatban:
Gondolom, hogy nincs kint kolbászból a kerítés, és azt is sejtem, hogy 1-2 sikertörténetet leszámítva nincsenek a valóságban olyan sztorik, mint némely fórumon (kiment valaki utcaseprőnek Xezer euróért, és 3hónap múlva már új autója van, meg saját lakása, stb blabla).Viszont arányaiban tekintve mennyivel jobb az életszínvonala az embernek, és mennyivel több az esélye egy kellemes családi egzisztencia felépítésére, a Magyarországi lehetőségekhez képest?Egyszerűbben szólva, itthon egy átlag ember, bérből és fizetésből élő pár, soha nem fogja semmire vinni (megtakarítás, egys kicsit jobb nyaralás, kúltúrált otthon megteremtése, korszerűbb jármű vásárlása, stb). Ha esetleg mégis, akkor azt nagyon nagy sanyargatás, önmegtartóztatás, és tulajdonképpen az élet apró örömeiről való lemondás árán.
Biztosan megvannak a kint élés nehézségei, de azt mindenki tudja, hogy aki akar, az tud is tisztességes teljes értékű életet élni.Erre volnék kiváncsi, hogy mennyivel jobbat?Jut mindenre?Vagy pár dologra, de az szabadon választott?Esetleg ugyanúgy ott sem jut semmire, mindent elvisznek a csekkek, de legalább az ember, kúltúráltabb környezetben él, ahol a nyomor jelen van, de nem az a jellemző?Esetleg ennél is rosszabb a helyzet?

Megelőzvén, hogy valaki azzal kezdje, "hát ez attól függ mennyit keresel/mit dolgozol" úgy számoljatok, hogy én autóbuszvezetőnek, vagy valami hasonlónak szeretnék menni.Kérlek, most ne azt írjátok, hogy van e erre a munkára kereslet, mert ez most mellékes, ha kell mosogatni is kimegyek, vagy bánom is én.Én most csak úgy az élhetőbb, korrektebb, jobb egzisztenciát biztosító németország fogalmára keresek embereket, hogy megcáfolják, vagy inkább alátámasszák.

Mégegyszer köszönöm eléőre a készséges választ, és további kellemes napot minden fórumozónak!

Szia

Én most kint élek Németországban. Hát itt sincs semmi ingyen, a húgom itt nőtt fel anyanyelven beszél németül és 400 euróert dolgozik havonta.
Nekem még munkát sem sikerült talalnom, igaz egy hete vagyok csak kint.
Főleg most, hogy idejön mindenki kelet-erurópából. Hát, mit mondjak a német munkaerőpiacon eddig sem volt hiány annyi a török bevándorló, hogy nem birják ellátni munkával őket.
Erre most megindul mindenki mert azt hiszi itt kolbászból van a keerítés. Pedig nincs, nagyon nincs.
Otthon, Budapesten szakmunkásként megkerestem a 200-250 ezer forintot, most Berlinben munkanélküli vagyok.
Már bánom, hogy kijöttem. Otthon nem voltam gazdag, sokat kellett dolgoznom de megvolt mindenem még ha gyűjtenem is kellett rá.
Itt ha végre felvesznek valami ócska takarítónak akkor is roszabbul fogok élni mint otthon, jól fizető munkát nem kapsz amíg van rá német jelentkező.

Köszönöm a választ.Sok jót olvasni, és rengetegen dicsérik, illetve áldják az ottani megélhetést.Így furcsa, és lehangoló amit írsz, de teljesen hitelesnek tartom, hiszen az éremnek 2 oldala van.

Szia,

ne félj ! Menj Frankfurtba, folyamatosan keresnek autóbusz-söfőröket helyi közlekedésre havi netto 1300-1400 €-ért plusz egyéb juttatásokért (na az mondjuk nem olyan sok). Költözz ki albérletbe egy környékbeli kis faluba-városkába havi 450 + rezsiért (tömegközlekedés szuper !), a maradékből meg fogsz élni egyedül. Nekem meg ez a tapasztalatom 3 hónap alapján. Persze németül azért tudnod kell középfokon !

Kedves Ricsi!

A soraidat akár én is írhattam volna, hasonló cipőben járunk.
Mi is még a mérlegelés stádiumában vagyunk, de nagyon elszántak vagyunk. Akárhogy gondolkodunk, próbálkozunk, nem haladunk itthon előre.
Biztos vannak negatív példák, de ha olvasgatod a fórumot,találsz jót is-rosszat is.
A párom nemrég kint töltött 5 napot barátaink meghívására. Jól érezte magát náluk. Minden szép, tiszta, az emberek nyugodtak, szépek a házak, újak az autók: egyszóval normálisabb az élet(és nem hiszem, hogy mindenki milliomos. 3 itthon töltött nap után azt mondta: vágjunk bele! Évek óta nyúznak minket, hogy menjünk ki, de eddig hallani sem akart róla.Azóta viszont olyan elszánt, mint még soha! És itt nem arra a bizonyos kerítésre gondolok, mint csábító tényező! Aki akar és tud dolgozni, megvan benne az elszántság, hogy változtatni akar, megtanulja a nyelvet és van benne kellő alázat, annak kell, hogy sikerüljön!
Lehet, hogy naivan gondolkodom, de mindig arra lyukadok ki, hogy lesz-e egyáltalán itthon nyugdíjunk, miből támogatom majd a gyerekeimet, egyáltalán milyen élet vár még itt ránk?
Bár nem élek még kint, tudom, hogy nem könnyű a kezdet, de én csak biztatni tudlak!Én optimista vagyok:)(remélem nem hiába)!

Üdv:
Márti

Szia!

Igazából én is, mint sokan mások, a te cipődet hordjuk. Én dolgoztam kinn pár hónapot valamiféle burokban, hiszen kiküldetésen voltam, a cég fizetett szállást, reggelit és persze kiküldetési pénzt. Szóval, az igazi költségeket nem ismerem, de mégis, az érzés ami elkapja ott az embert a nyugalomtól, ami hétvégén és délutánonként van, hát az jó. Persze, nem voltak családi problémáink, gyerekek, nem kellett intézni hivatalos ügyeket, de a három-négy gyermekes német kollégák is jól érezték magukat a bőrükben (elmondásuk szerint), miközben itthon elgondolkodtató egy gyerek vállalása is. Az árak hasonlóak az itthonihoz, mi folyamatosan a benzinárat figyeltük és számoltuk, vajon hány litert tud tankolni a német és mennyit mi, ha csak benzint vennénk. Mi kb. 250 litert a német szaki pedig kb. 1000-t legalább.
Mi is lendületben vagyunk, párom jó ideje munkanélküli és itthon egyenlőre a lakhelyünk közelében esélye sincs. Ahhoz, hogy valamit találjon el kellene költöznünk, de akkor már miért ne költözzünk olyan helyre, ahol a mi mértékeink szerint megfizetik azt a munkát, amit itthon csak bejelentett minimálbérért és feketén egy keveset a zsebbe tömve végezhetsz.
Szóval menjünk!
Ha túl elszállt dolgokat írtam, akkor bocs és csak az olvassa, aki bírja az ilyet!

Üdv!

nagytotya