Megélhetés Németországban

Neked teljesen igazad van!Én is 37 évesen kezdtem el tanulni a nyelvet,és ezen a héten hétfőn,amikor a 39. szülinapom volt,akkor kezdtem el dolgozni,ahová fel is vettek állandóra.Nagyon örülök neki,hogy eddig végig csináltam,és egy olyan helyen dolgozhatom,ahol jól érzem magam,és érzem,hogy megbecsülnek.

Tündike, Isten éltessen sokáig:) !
Akkor ez szép szülinapi ajándék volt.
Én is ehhez a korosztályhoz tartozom, úgy látszik, nem véletlen, hogy mi már komolyan is gondoljuk a változást. Nem csupán a kalandvágy dolgozik bennünk, hanem tényleg úgy érezzük, hogy talán ezek az utolsó pillanatok,amikor még váltani lehet. A saját és a gyerekeink nyugodtabb, élhetőbb, kiszámíthatóbb jövőjéért. Túl sok itthon a keserűség, a reménytelenség, a kilátástalanság. Sosem gondoltam, hogy egyszer ez is bekövetkezhet. Én születésem óta ugyanabban a kerületben lakom, még innen sem tudtam elszakadni. Nem tudom, hogy fogjuk megélni ezt az óriási változást, de nagyon bízom benne, hogy jó döntést hoztunk.
Mindenkinek a legjobbakat kívánom:) !

sziasztok,

sajnos mérnökként belekerültem abba a "csapdába" hogy évekig olyan cégnél dolgoztam ahol nem volt szükség a nyelvtudásra a munkához és bár a cég szervezett tanfolyamokat, nem volt "tétje" .A fősulin és az első 1-2 tanfolyamon németet tanultam, de utánna azt mondta az akkori főnököm hogy angolt kell tanulni. Na az angollal eljutottam oda hogy stokholm-ba is kijutottam többször az akkori projekt-tel kapcsolatban amin éppen dolgoztam.
Ez 2007-ben volt. Akkor egy családi ok miatt itt felmondtam, elköltöztünk és az új helyen megint egy olyan munkát választottam, csak hogy legyen, ahol megint nem kellett használni. A válság miatt onnan elküldtek és akkor jött a "német" kaland amit már leírtam. Nagyon minimális némettel (amire emlékeztem) mentem ki ,de kint "szívtam magamba" a nyelvet.
Most ott tartok hogy 2007 óta nem tudtam használni az angolt- néha van még a fejemben néhány angolul megélt dialógus ( aki átélt már hasonlót az érti )- ,de alapvetően a németre áltam volna rá mivel Németországba készülök. A gyengém viszont a nyelv sajna, pontosabban a hiánya. Mérnökként jobban kellene beszélnem a nyelvet hogy boldoguljak. A szakma biztos jó lenne kint, de a nyelvben fejlődnöm kell. az a paradoxon hogy TUDOM hogy kint fejlődnék igazán
Dizel, Te mit dolgozol? Milyen mérnök vagy? nincs nálatok üresedés csak poén szó mi szó, mindenképpen és minden áron ki akarok menni, viszont pénzkeresés szempontjából a mérnök állás kilőve a nyelv miatt, hacsak nem találok olyan helyet ahol esetleg 1-2 magyar is dolgozik, a kezdeti problémák áthidalásához.
Ezért van az idősápolás látómezőben.

Szép napot mindenkinek.

Én csak 27éves vagyok...

Mázlista:P

Ha én is 27 éves lehetnék 36 éves élettapasztalattal......
27 évesen ugyanolyan röghözragadt voltam mint sajna a legtöbb magyar.
sok sikert a terveidhez.

szép napot.

Na ne vicceljetek mar ezzel az eletkorral. Nagymamam aki kozel 80 es valoszinuleg megviselni ha nem mehetne ki a sajat kertjebe, na o mar eleg idos a valtashoz kulfoldon.
De ami szerintem a tanulmanyaim soran a leghasznosabb volt es belevertek a fejembe, az az ELETHOSSZIG tanulas fontossaga! Alkalmazkodas, ha kell valtas. Az az eletpalya modell, hogy kiesunk a sulibol, csalad, lakashitel es 1 helyen kepzeljuk el az eletunket, haat.. Mondjuk mukodhet, csak nem tul jovotallo elkepzeles.Szerintem.
Mondjuk nem mindenki birja a tavolletet az is igaz!