Németországi munkát keresek

prosperus írta: ....Ellenben amire felhivnam figyelmedet, hogy az illetekes hivatal nem tekint el a nemet B2 -es nyelvvizsgatol akarhogy is könyörögnek a nemet munkaltatok....

Kedves Prosperus,

teljesen egyetértek azzal, amit írtál. Èn is sokszor gondolok arra, hogy saját édesanyám esetleges ápolását én sem bíznám olyan emberre, aki nem beszéli rendesen a nyelvet. Hiszen itt – ideális esetben – nemcsak ápolástechnikáról lenne szó, hanem emberi kapcsolatokról is. Az lenne az, ami egy idös ember napjait még emberivé tenné. (Tudom, hogy idealista vagyok.) Az emberi kapcsolatok kialakítása meg ugye remek nyelvtudás nélkül nem megy.

A nyelvvizsga körül 1-2 éve kialakult vitát csak azért említettem meg, mert pont a fentiek miatt eléggé lemerevedtem a munkáltatók akkori kérését olvasva. Akkoriban még munkavállalási engedély is kellett nekünk és a viszonylag zárt, agyonszabályozott német munkaeröpiacon engem meglepett az, hogy munkáltatók könyörögnek a nyelvtudás nélküli ápolók beengedéséért. Ahelyett, hogy a munka nehézségének megfelelöen megfizették volna az ápolókat, így nyilván találtak volna elég németet is. Aztán azóta megértettem, hogy sok foglalkozási kör van/volt hasonló helyzetben Németországban (óvónök, gondozónök, szociálpedagógusok, pékek, cukrászok, hentesek, bizonyos fokig maguk az orvosok is.) Szóval a “német gazdaság dübürög”, de az ország gazdagságának megfelelö magas színvonalú gyermek- és idösellátásra itt sem jut mindig elég pénz…. De nem politizálok tovább.

Ha az idösgondozóknak továbbra is kell a nyelvvizsgával bizonyított nyelvtudás, azzal egyetértek, bármennyire is ezzel esetleg sok honfitársam ellen beszélek.

Kedves Fórumozók!

Olvasgatom az írásaitokat és sok jó tanács és vélemény hangzott el és nagyjából minden érdeklődő kérdéseire reagáltatok, így vettem a bátorságot és én is írtam. 28 éves vagyok, s bár jelenleg van munkám, most igen erősen elgondolkoztam párommal azon, hogy mi lenne, ha megpróbálkoznánk Németországgal. Sajnos a hasonszőrű fiatal pároknak mint mi, egy kicsit aggasztó a jövőre gondolni itthon. Jómagam hiába rendelkezem egy munkaügyi szervezői és egy közigazgatási menedzser diplomával, sajnos a munkaerőpiacon jelenleg zárt kapukat döngetek. Egyébként voltam már kint Münchenben, mint Kinderbetreuerin 2 évig, tehát van némi tapasztalatom kintről, méghozzá jók, szerettem kint. Azonban most mégis félve gondolok az ismételt kimenetelre. Egyrészt nehéz lenyelni a békát, hogy hosszú évek és kemény munka árán szerzet diplomáimat a sarokba vágva ismét Kinderbetreuerin-ként és Putzfrau-ként dolgozzak, de most anyagi megfontolások vezérelnek. Végzettségemnek megfelelő munkáról nem álmodhatok odakint, mert egyrészt nem professzionális a nyelvtudásom, másrészt mégiscsak egy külföldi lennék. A párom jelenleg büntetés-végrehajtóként dolgozik, de eredetileg szakács (kiváló referenciákkal), ő mindenképpen azt mondja, hogy menjünk, mert így soha nem lesz elég pénzünk saját kuckóra és később gyerekekre. Itthon a fizetésünkből, csak egyik napról a másikra élünk. Azonban ott van a nyugdíj, a biztosítás és az egyebek kérdése, amiben nem vagyok otthon és nem akarom, hogy védtelenek legyünk odakint. Másrészt sokkal nehezebb lesz 2 embernek munkát találni egyszerre, mint 1-nek. Szóval most itt kavarog ez a sok kérdés és félelem a fejemben és nem tudom mi legyen. Remélem lesz 1-2 hozzászóló, aki esetleg hasonló cipőben járt és belevágott és ír valami hasznosat, ami kicsit helyreteszi a reális képet bennem, mielőtt a döntést meghozzuk.

Előre is köszönöm a tanácsokat, véleményeket!
Amy

amy írta: Egyrészt nehéz lenyelni a békát, hogy hosszú évek és kemény munka árán szerzet diplomáimat a sarokba vágva ismét Kinderbetreuerin-ként és Putzfrau-ként dolgozzak, de most anyagi megfontolások vezérelnek. Amy

Kedves Amy! Én mindig azon csodálkozom, hogy emberek elmennek egyetemekre, fősikolákra minden előzetes piackutatás és minden előzetes információ nélkül! Aztán olyan dolgokról szereznek diplomát, ami vagy senkinek nem kell, vagy annyi van belőle hogy Dunát lehetne velük rekeszteni! Kedves Amy, gépészmérnöki állást én is tudok legalább 3-at szerezni neked, még a gyenge német tudásod ellenére is, szinte azonnal kezdhetnél, ott ahol a nejem dolgozik! A végzettségeddel azonban valóban nem tudsz itt munkát kapni, mert a munkaügy is más és a közigazgatás is teljesen más (szerencsére) mint otthon!!

A párod (férjed vagy csak élettársad?) állami alkalmazott, én nem hagynám ezt ott mert itt nem tudna mit csinálni és segédmunkásból van sok 100 ezer. Ide kimondottan jólképzett szakmunkások és szakemberek kellenek!! Ha nem vagytok házasok, azt lehet korrigálni, mert itt az "élettársi" viszonyt nem ismerik el! Ne lődd be magad München és környékére, mert ott drága az élet. Ha csak az anyagiak miatt akartok kijönni, gondoljátok ezt párszor át, mielőtt léptek, mert itt messze nincs az a szociális biztonság mint Magyarországon!

amy írta: .... most mégis félve gondolok az ismételt kimenetelre

Kedves Amy,

megértem, hogy félsz, de azzal nem mész elöre egy tapodtat sem. Gondolkozz inkább pragmatikusan és akkor már egy lépéssel közelebb vagy a német mentalitáshoz.

Bármennyire is elkeserít (fölöslegesen!), az elsö körben neked valószínüleg nem adódik más, csak a szakképzetlen, betanított munka. Utána pedig a tanulás Németországban. Ugye, hogy mindig azt mondogatták nektek az otthoni egyetemen, hogy a “life-long-learning” a jövö kulcsa? Na, most itt az idö, hogy ezt megvalósítsd! Szerintem, ha már itt dolgozol majd, fogd a diplomádat, fordíttasd le, és keress egy olyan továbbképzést, ahol munkaügyi szakembereket képeznek (HR Referentin, Personalfachkaufmann és hasonló foglalkozások). Rengeteg fajta HR képzést találsz majd, ha elindulsz a keresgélésben, az egyszerü tanfolyamtól kezdve az egyetemi Master szintü képzésig mindent. Ezeket mind olvasd el:
berufenet.arbeitsagentur.de/berufe/beruf...sultShort&status=T01
és pl.:
www.hrmaster.bwl.uni-muenchen.de/index.html
A magyar diplomád lesz ide neked a belépöjegy, bármennyire is – szerintem teljesen hibásan - lebecsülöd most azt. Ha a munkaügy területén szakmai tapasztalatod is van és leteszel egy jó nyelvvizsgát, akkor még az egyetemi képzésre is azonnal felvesznek! A kereset és a munkalehetöségek ilyen végzettséggel (nagyon) jók!!

Ha párod szakács, tud németül és kiváló refenciákkal rendelkezik, ahogy írtad, akkor a helyében nem sokat pöszmögnék tovább, hanem nekiállnék pályázatokat írni. Nézd meg, csak Berlinben, csak az elmúlt 2 hétben 137 (!!!) szakácsot kerestek:
jobboerse.arbeitsagentur.de/vamJB/stelle...n=e1s6&d_6827794_p=1

A lényeg: ne az akadályokat nézegessétek, ne a problémákat ragozzátok, hanem induljatok ki abból, amitek van (tudásban, szakképzettségben, tapasztalatban) és arra építsetek. Lehet, hogy beletelik néhény év, mire eléritek a célt, de amit leírtam, annak abszolút van realitása!! :

Kedves Amy,
nem jarunk egy cipöben, de a Diploma az egy szep dolog es büszke lehetsz ra, mert nem mindenkinek sikerül.
A masik ,hogy hadd ne legyen mar piti munka a gyermekapolas vagy a Spüler (lettek mar milliomosok) azert ,mert te diplomaval rendelkezel.
Csak annyit a jövödre vonatkozoan.
Nalunk evek ota dolgoznak diplomas tanarok, mint segedmunkas, villamos mernökök, mint villanyszerelö es egyaltalan nem ciki nekik haromszor annyit itt megkeresni, mint magyarban.
Es igen jol beilleszkedtek kicserelve a lakcipöt a biztonsagi cipöre.
Nemetben nem szegyen a munka, a szegyen , ha nincsen!

prosperus,
itt nem csak arról van szó, hogy piti munkának érzi az ember a mosogatást vagy egyéb hasonló kategóriás munkát miközben diplomája van, hanem igenis rohadt érzés, hogy az ember 4-5 évet tanult, pénzt, időt és energiát fektetett a főiskolás vagy egyetemi éveibe, majd dobhatja félre a diplomáját.
Én ebben a cipőben jártam. És bár miután 2 év után félretettem a diplomámat, sokkal jövedelmezőbb és több lehetőséget adó munkát találtam, mégis rosszul éreztem magam, hogy hever egy használat nélküli diploma a fiókomban. Frusztrálja az embert. Hát még ha mosogatnom kellett volna...