Németország vagy Magyarország?

Szia nagyberci!
Ez a helyzet mindenkinek nehez. De talan a szüleidet is jobban tudod tamogatni, ha normalis kereseted is van,mintha csak ehenhalasra eleg. Ugyanakkor szamitasba kell venni, hoyg az itteni kereseteket sem ahhoz szabjak, hogy valaki masodik lakast fenntar belöle, hitelt fizet, stb.
Ha igy van, akkor bizony az elet is rosszabb. De ilyenkor is talan azt kellene nezni,higy az otthoni fizetesböl meg igy sem menne.

szia:
Eva

astarta írta: .......
Azzal a mondatoddal, hogy senkinek nem muszáj ennyiért dolgoznia elárultad magad, hogy gőzöd nincs milyen a helyzet valójában, főleg vidéken. Örül az ember ha van munkája és kap 70-80 ezret, nem még hogy a fejéhez vágd, hogy nem muszáj ennyiért dolgoznia.
.....Azokról nem is beszélve, akik nem maguk miatt nem indulnak neki, hogy jobb irányba változtassanak az életükön, hanem például a szüleik miatt. 2 barátnőm is van, akiknek az egyedülálló szülője a támogatásukra szorul, nem tudják őket otthagyni.pedig egyébként mennének..........

Kedves Astarta! Semmi elárulás. Pontosan tudom, hogy mi a helyzet vidéken! Persze, hogy örül ha kap ennyiért állást, mert ragaszkodik a lakhelyéhez és foggal körömmel ott akar maradni a megszokott környezetében és nem hajlandó változtani!
Innen a BRD-ből szereztem otthon egy békéscsabai ismerősnek szuper állást a Balcsi mellett. Lakás, 1x kaja naponta és szuper bér. Nem vállalta azzal, hogy jobb otthon neki a segély + hogy feketén fusizik! Az magányügy, hogy ha valakinek támogatnia kell a szüleit. Ezt nem hozhatod fel sem a rendszer, a kormány, sem a politika hibájának! Ez pech! ! Rengetegen vannak azonban akik tehetnék, de nem költöznek oda, ahol munkát kapni "itt a házam / lakásom", "itt vannak a barátok", "nem vehetem ki a gyereket a suliból" s még egy zsák kibújóval indokolják, hogy miért akarnak maradni! Nos, maradjanak, de akkor nem sírjanak, hogy keveset keresnek! Amúgy sem mehet el mindenki s a rossz munkákat is el kell végeznie valakinek!

Kedves DECOTEXT,
Félreértés ne legyen, magam is azon a véleményen vagyok, hogy az emberek zöme tudna változtatni, javítani a helyzetén, de vagy lusták, vagy vagy más okból nehezen mozdulnak, nagy a tehetetlenség.
DE!
Közel sem annyira könnyű, mint ahogyan te azt előadod. A másik, hogy Magyarországon igenis nagyon nehéz elfogadható álláshoz jutni.
Magamról annyit, hogy 57 éves vagyok, sajnos a diplomámmal nem megyek semmire (agrármérnök). A mérlegképes könyvelői oklevelemnek már többet köszönhetek, de ennyi idősen könyvelőnek már sehova nem vesznek fel, igaz másnak sem. Egy időben rengeteg pályázatot írtam, nagyon ritka kivétellel nem is válaszoltak. Van informatikai végzettségem is, dolgoztam is a szakmában vagy 10-15 évet, nem is sikertelenül, de a munka adók szerint ebből is kiöregedtem.
Nem mondható hogy nem lennék rugalmas, volt 3 önnálló vállalkozásom is. Volt ami nagyon sikeres volt, se az akkori állami szabályozás teljesen tudatosan ellehetetlenítette. Volt amit én toltam el, de nem sikerülhet minden. Voltam gyárigazgató, (sikeres). főkönyvelő, gazdasági igazgató stb. Szerencse, hogy mikor jól kerestem, mindig félretettem, ezért van még meg a családi házam.
Végső megszorultságomban, még online pokerrel is foglalkoztam, SIKERESEN! Kb két évig csak ebből volt csak jövedelmem. DE ha valaki próbálta már, az el tudja képzelni, milyen úgy pokerezni, hogy gyakorlatilag nem veszthetsz, hiszen ebből élsz, és nincs komolyabb tartalékod.
És végül mit is keresek itt.
Többször is próbálkoztam németországi munkavállalással, mivel elfogadhatóan beszélek németül( ez az én véleményem, a németek szerint kitűnően), de majus 1-ig ördögi kör. Csak akkor adtak volna munkavállalási engedélyt, ha 3 hónapig itt élek, de miből ha nincs munkám?
Augusztus 1-n kijöttem, 3-án munkába álltam, azóta is dolgozom. Van lakásom, már a családi pótlékot intézem. Én kifejezetten jól érzem magam. Jelenleg netto 1300 eurót keresek, és ebből 5-600 eurót tisztán félreteszek, úgy hogy jobban élek mint Magyarországon éltem.
Nem dicsekvésképpen írtam ilyen hosszan magamról, hanem azért, hogy éreztessem, nem tartozom az élhetetlen, siránkozó emberek közé, de a te hozzáálásodat enyhén szólva is nagyképűnek, lekezelőnek érzem.

Keves Gergoo,
nem személyeskedni akartam. Mivel nagyon sok hasznos információt tartalmaznaka hozzászólásai, kicsit megértőbb hozzáállással érzésem szerint többet segíthetne. A magyarországi viszonyok pedig tényleg elkeserítőek.
"Na de nem akárhogy, szállással tolmácsolással és persze elfogadható munkával manapság ezalatt értsd: 2000 nettó + szállás, 2-3 hetente egy hét hazaút (persze jó lenne ha fizetné a cég) persze nehéz se legyen a meló, mindezt nyelvtudás és különösebb végzettség nélkül." Ha valaki így áll hozzá, az menthetetlen, eszem ágában sincs segíteni neki.
Jelenleg második embernek segítek, munkával, lakással, ügyintézéssel, A KÖLTSÉGEK MEGHITELEZÉSÉVEL. De elvárom a szorgalmas igyekvő munkát ( a tulajnál személyes garanciát vállaltam érte!, másképpen nem vette volna fel. Én pénzt nem kérek a segítségemért! De azt elvárom, hogy ne hozzon szégyent rám. Eddig nem is volt probléma. Ha valaki nem tudja megbecsülni, hogy itt 1100-1300 (320-380 000 Ft) eurót keres heti 40 órás munkával, az nem érdemel segítséget.

Ambrusch írta: .....Augusztus 1-n kijöttem, 3-án munkába álltam, azóta is dolgozom. Van lakásom, már a családi pótlékot intézem. Én kifejezetten jól érzem magam. Jelenleg netto 1300 eurót keresek, és ebből 5-600 eurót tisztán félreteszek, úgy hogy jobban élek mint Magyarországon éltem. Nem dicsekvésképpen írtam ilyen hosszan magamról, hanem azért, hogy éreztessem, nem tartozom az élhetetlen, siránkozó emberek közé, de a te hozzáálásodat enyhén szólva is nagyképűnek, lekezelőnek érzem.

Na ugye! Amit itt leirtál az pontosan az, amiről én egész végig beszéltem! Nem adtad fel a többszörös kudrac ellenére sem! Semmi nagyképűség nincs az egészben! Egyszereüen racionális vagyok! Egy szóval sem mondtam, hogy könnyű a változtatás akár a kijövetel, akár otthon! Pontosan Te vagy arra a példa miről én írogatok! Lépni kell, mert mi magunk felelünk az életünkért! Otthon azonban a legtöbben nem ezt teszik hanem sírnak és szidják a politikát vagy az államot! Sőt! Neked óriási szerencséd is volt, hogy 57 évesen kaptál itt állást, pláne használható végzettség nélkül!! Ez ritkaság, nekem elhiheted! Az meg titok előttem, hogy 57 éves korodban, hogyan és ki után fogsz családipótlékot kapni, de tudom, hogy vannak olyanok, akik meglehetősen későn terveznek be gyereket! Gratulálok a merészségedhez! Mi ezt az időszakot 23 évesen lezártuk, s ma már 33/31 évesek a gyerkőcök.....