Németország vagy Magyarország?

Szia Decotext!
Ne haragudj, de nem ertem, miert furcsa neked,hogy ambrusch 57 evesen csaladi potlekot kap.
Az en kisebbik lanyom 17 eves, meg legalabb 2 eve van az erettsegiig,utana egyetem, föiskola remelem. Mivel 52 eves vagyok,bizony en is fogok 57 evesen csaladi potlekot kapni valoszinüleg.
Nem annyira ritka ez, mint gondolod. maq sokaknal az elsö gyermek születese is kitolodott, de a 2.esetleg harmadik gyereke meg inkabb.
szia:
Eva

Eva10 írta: Szia Decotext!Ne haragudj, de nem ertem, miert furcsa neked,hogy ambrusch 57 evesen csaladi potlekot kap.Az en kisebbik lanyom 17 eves, meg legalabb 2 eve van az erettsegiig,utana egyetem, föiskola remelem. Mivel 52 eves vagyok,bizony en is fogok 57 evesen csaladi potlekot kapni valoszinüleg. Nem annyira ritka ez, mint gondolod. maq sokaknal az elsö gyermek születese is kitolodott, de a 2.esetleg harmadik gyereke meg inkabb. szia:Eva

Nekem ez fucsa! Mi a nejemmel 55 vagyunk, de már régen nem kapjuk a csp-ot. Gyermekeim 33 és 31 évesek, s több szakmájuk is van! Mi már vagy 8 éve nem kapjuk, amióta a lányom elvégezte az egyetemet....Igaz nekünk már 24 évesen 2 gyermekünk volt! agy mi kezdtük túl korán vagy Ti vagytok "Spaetzünder" ...

Nekem is 2 gyermekem volt 24 evesen, a harmadik jött kesöbb.

Az idósaebb lányom nekem is 33.
Hogy mennyire nem igaz, hogy Mo-on akarással, szorgalommal jó esélye van (lehet) valakinek.
Hadd írjam le az elmúl 10 éve történéseit.
2001-ben már tisztán látszott, hogy a kereskedelmi BT-m nem hoz a konyhára, megölték a multik.
Megpályáztam egy informatikai állást. Elnyertem. Egy hónap mulva iroda vezető voltam.( Adminisztrációs vonalon én voltam a főnök a Balatonfűzfői részlegnél) Sajnos a közvetlen főnököm, a gazdasági igazgató komplett hülye volt, képtelenség volt a munkát levégezni az irányítása mellett.
Miután az ügyvezető igazgató nem foglalt állást, azt mondta oldjuk meg, felmondtam. Kockázatos lépés volt, de bejött, mert miután otthagytam őket, minden beigazolódott amit előre vetítettem. Adminisztrációs vonalon teljes káosz lett. A tulajdosos felkért, hogy csináljak rendet. 1 hónap mulva kinevezett ügyvezető igazgatónak. Sajnos a gyár teljesen elavult volt és kát áv utám nem bírta a versenyt, tönkre ment.
Sokáig nem kaptam normális állást, de mivel elég sokat sikerült megtakarítani, kivártam.
Aztán lejjebb adtam. De megint szerencsésen alakult egy pályázatom, legalábbis azt hittem. Egy borász cég felvett adminisztratív vezetőnek. Nem tudott olyan munkával megbízni, amit ne intéztem volna el. De most jön a magyar csavar. Azt mondta a próba időre nem jelent be. Ebbe még belementem. Egy hnap elteltébel, kértem, jelentsen be. Hajszál híjján kirugott!!
Három hónap után már ragaszkodtam a bejelentéshez, aminek meg is lett az eredménye. Nem volt többé állásom!!!
MIután megfogyatkozott a tartalékom, már építkezésen is válláltam munkát. Minimál bejelentett bér, napi 12 óra munka!!! + bejárás, 150 000 zsebbe. A vállakozót nem fizették ki, innen is kikerültem. Balatonnál vállaltam panzióban munkát. Természetesen azzal kezdte, hogy bejelentésről szó sem lehet. Napi 4 később 5000 Ft-ért elvárta, hogy már reggel 7-kor tevékenykedjek, de még este 9 után is. !!! Mégis kénytelen voltam három nyáron is visszamenni annyira hiányzott már a kereset. MIndezt úgy, hogy beszélek németül, lengyelöl, elég jól értek angolul. Ez alatt az ifő alatt megcsinálta a honlapját, bereklámoztam stb.
Közben folyamatosan adtam be pályázatokat. A legutóbbira behívtak állás interjúra is, ami nagyon jól sikerült, de ide sem vettek fel. Ekkor sikerült a német munka.
Ami számomra szinte a legfontosabb az, hogy végre bizonyítottnak érzem, hogy nem bennem volt otthon sem a hiba. Itt szinte szuperlativuszokban beszél a tulajdonos is rólam. Nagyra értékeli a hozzáállásomat, a nyelvtudásomat el sem hiszi. A fizikai és szellemi frisseségem is meglepte.
Annyira meg van velem elégedve, hogy a kedvemért felvette az ismerősömet, aki SEMMIT nem tud németül, sőt, mikor három napig beteg voltam, és nem tudtam hazahozni a munkából, ő hozta el!!! A téli gumijaimat hatalmas kedvezménnyel adta, és még most sem kellett kifizetni. Azt mondta ráér.

Ambrusch írta: Az idósaebb lányom nekem is 33.....Hogy mennyire nem igaz, hogy Mo-on akarással, szorgalommal jó esélye van (lehet) valakinek.
.....

Nekem úgy tünik, hogy eléggé válogattál és hol ez nem tetszett hol az nem! Sőt magad is felmondtál, tehát jól ment a sorod! Nos, volt nekem is ilyen mélypontom, pláne a casinós időszak után, amikor állatira jól kerestem otthon, és az igényeink nagyon magasak voltak! Aztán kijöttünk és letörték hamar a szaravam!

Nekem rendszerint otthon a lojalitás hiányzik legjobban a munkavállalóból! Állandóan ellenségnek tekintik a munkaadót, és ha a tulaj milliókat keres, akkor elvárják (!) hogy nekik is jusson ebből! Ez nem megy! Ha a cégnek jól, megy akkor nekem is jól megy, tehát érdekem minden ami előreviszi az egészet!
Én mindig lazán kezetem a munkahelyeket! Soha nem iényeltem hogy "szükség legyen rám", talán ezért jöttek be nekem a munkahelyeim. Igaz, én mindig az első fenyegetésnél felálltam és többet nem mentem be, ha igy kezeltek! Soha nem hagytam magam zsarolni! Neked úgy látom az nagyon fontos, hogy megbecsüljenek! Nekem az a fontos, hogy megfizessenek! (Mostani helyemen is úgy dolgozom hogy ne tudjanak nélkülözni, igy ők vannak mindig kényszerhelyzetben nem én! Ezt úgy érem el hogy jobb vagyok mint a kolegák. Ezt persze nem szabad éreztetni vagy a szemükbe mondani, de tudják ezt maguktól is ha fele idő alatt többet csinálsz és jobban! Van annyi önbizalmam, hogy tudom, hogy jól csinálom, nem kell másoknak ezt bizonygatniuk!

Én mindig azért dolgoztam, hogy élhessek, itt a németek azért élnek, hogy dolgozhassanak! Nekem a munkától mindig rossz érzésem van, mert az a felirat jut eszembe amelyik világhírű lett: "Arbeit macht frei!" Hát enngem ne szabaditson (ki) vagy meg a munka.....
(Annak ellenére, hogy már jó régóta a hobbymat fizetik itt meg utálok dolgozni! Ezer más értelmes dolgot tudnék csinálni ha lenne elég lóvém s nem kéne naponta 7-8 órát dolgoznom!!)

"Neked úgy látom az nagyon fontos, hogy megbecsüljenek! Nekem az a fontos, hogy megfizessenek"
Ezt jól látod, de normális esetben a kettő együtt jár. Ha megbecsülnek, akkor meg is fizetnek.
"Ezer más értelmes dolgot tudnék csinálni ha lenne elég lóvém s nem kéne naponta 7-8 órát dolgoznom!!)"
Ezt is egyformén látjuk, csak sajnos ehhez pénz is kell nem csak idő.
Én enm utálok dolgozni. Ha volt a munkámban sikerélményem, aminek része az is, hogy elismerik a munkámat anyagilag is , erkölcsileg is, akkor mindig szíves dolgoztam. Mikor a hobbim volt a munkám, akkor kifejezetten élveztem. Mikor igazgató volta, annyi sikerélményem volt, hogy életem legboldogabb időszaka volt.
A lojalitásban is egyet értünk. Sajnos otthon ezt egyetlen munkahelyemen értékelték. Az a tulajdonos a mai napig tartja velem a kapcsolatot.
Mikor a "szabad kasszáról" be akartam mutatni az elszámolásomat, azt mondta:
" ha nem bíznék meg benned, nem lennél ebben a pozicióban, ha megbízom benned akkor minek nézegessem az elszámolásodat"! Pedig milloókról volt szó!