Németország vagy Magyarország?

Szia Ambrusch,

köszönöm a hozzászólásodat.
Én már épp falnak menni készültem, mert már kezdtem elhinni, hogy én vagyok az, aki túl bonyolultnak látja az életet, mikor nem is az, hiszen minden ember Magyarországon annyit kereshet amennyit akar, akkor kap munkát amikor akar, annyit tehet félre amennyit akar...

További jókat neked!

DCT!
Nem az a rendszer vagy kormány hibája, hogy valakinek támogatnia kell a szüleit, de az az ő hibájuk, hogy ezek az emberek szívesen elmenekülnének az országból a lehetetlen helyzet miatt.
És miután te gondolkodás nélkül mondod, hogy akkor miért nem teszik, példának hoztam fel, hogy akár emiatt.
Ha ezek a támogatásra, nem anyagilag, szoruló szülők nem lennének, már ők is messze járnának. De így nem tehetik meg. Később pedig senki nem vetheti a szemükre, hogy miért nem tették meg. Mert volt indokuk miért nem. Nem kifogásuk, indokuk. És ez csak egy példa, van még ezerféle élethelyzet, hogy valaki miért nem mozdul.
Ha valaki 30-as, főleg gyerek nélkül, vagy kisgyerekkel, én is azt mondom, hogy most induljon neki a változtatásnak, és ne siránkozzon. De egy 50-esnek már hiába mondod, ha időben nem lépett, akkor most már nem biztos hogy elvárható hogy ilyen gyökeres változtatást hozzon az életébe. Ha mégis megteszi, akkor viszont minden elismerés.
Mindemellett azokat természetesen én is elítélem, és tudom, hogy rengetegen vannak, akik viszont tehetnének valamit, mégsem teszik, csak siránkoznak.

És igen, érted te, minden munkát el kell végeznie valakinek. Csakhogy te rossz munkán itt a fizetést érted, vagyis a rosszul fizetett munkákat, már pedig a fizetések sokszor köszönőviszonyban sincsennek a mögötte lévő munkával. És ez pedig igenis a rendszer hibája.
Pl. orvosokra, nővérekre igenis szükség van, mert beteg emberek mindig lesznek, mégis nevetséges fizetést kapnak. Persze én is azt mondom, hogy nem siránkozni kell, hanem továbblépni, hiszen én is pályaelhagyó egészségügyis vagyok, de közben érzem, hogy nincs igazam, mert ez nem megoldás senkinek. Nem azért tanult az ember éveket, hogy utána kidobja a diplomáját, és a másik oldalról meg végképp nem megoldás, ha majd nem lesz aki gyógyítsa vagy ápolja a betegeket...
Én most épp ezt a területet hoztam fel, de sok más ilyen van.

A fiatalabb lányom egyetemista, és az itteni törvények szerint 25 éves koréig jár a családi pótlék.
Itt Bayor országban nekem úgy tűnik nem olyan rosz a helyzet. Amikor felvettek, megkérdezték építkezést is vállalok-e, és az igenlő válaszra már el is dőlt a dolog. Pedig nem volt sem lakásom, sem adószámom sem bankszámlám akkor még. Mindent menetközben intéztem. CSAK ANNYIT KELLETT TENNEM, HOGY MEGBÍZHATÓ VOLTAMm nem síránkoztam. Persze a néet beszéd készségem is segített. A második héttől annyira jó véleménnyel voltak rólam, hogy kifezezetten jó , állandó munkát kaptam. Itt is nagyon meg vannak velem elégedve, és ehhez csak annyi kell, hogy az ember igyekvő, türekvő legyen. Megbízhatóanm pontosan megjelenjen a munkahelyen, ne lógjon munkaidőben. De hát ez természetes kellene legyen mindenhol.
Azóta az én személyes ajánlásomra, felelósségvállalásommal felvettek olyat is, aki egyáltalán nem tud németül.

astarta írta: Szia Ambrusch,
köszönöm a hozzászólásodat.Én már épp falnak menni készültem, mert már kezdtem elhinni, hogy én vagyok az, aki túl bonyolultnak látja az életet, mikor nem is az, hiszen minden ember Magyarországon annyit kereshet amennyit akar, akkor kap munkát amikor akar, annyit tehet félre amennyit akar... További jókat neked!

Tetszik a fekete humorod Astarta!
Megkérlek, hogy majd idézz vissza tölem egy ilyen szöveget, ahol ezt irtam! Azt irtam, hogy otthon is vannak lehetöségek. Azt is irtam, hogy otthon is és itt is nagyon nehéz a váltás és az újrakezdés, de otthon sem lehetetlen! A jelszó: flexibilitás, szorgalom, s kitartás, és nem utolsó sorban merészség kell hozzá, hogy belefogjunk akár hol is akarjuk ezt tenni!!

Én egy hozzászólásomban sem irtam azt amit itt felsoroltál, de az sem igaz, hogy otthon nem lehet újrakezdeni és javitani a helyzetünkön! Az viszont biztos, hogy nem mindenkinek sikerül. Itt sem hidd el!

DCT, én csak összefoglalam a lényegét annak, amit írtál, számomra legalábbis ez jön le belőlük. Minden hozzászólásod azt sgallja, hogy milyen egyszerű ez.
Én nem látom ezt ilyen egyszerűnek.

Odáig rendben van, hogy otthon is vannak lehetőségek, csak azzal nem értek egyet, hogy ezek a lehetőségek mindenki számára egyformán elérhetőek. És nem csak az akarat hiánya miatt nem. De nem sorolom megint az okokat.
Te belevágtál, neked bejött. Én belevágtam egyelőre csak remélem, hogy nekem is be fog jönni. Mindenesetre nekem annyiból könnyebb volt elindulni, hiába sok mindent kellett föladnom, amit eddig elértem, hogy volt valaki akiért ezt tettem. A férjem.

Részemről kimerítettem a témát.