Németország vagy Magyarország?

Sziasztok!
Nagyon köszönöm a válaszokat!!! örülök hogy pozitiv élményeitek vannak:) Remélemnekünk is az lesz! Mi is belevágunk !! egyszer élek és nemszabad ezt kihagynom...!Bárhogy islesz tudom tettem egy próbát,és ha már a gyereknek jobb lesz megérte!!!

Sziasztok!
Fejlemények
Szóval párom elbizonytalanodott Fél hogy a sulit amiből még van egy év nem fogja tudja befejezni,hogynem fog tudni haza járni,nem lesz rá pénz! Én mennék tennék egy próbát!És fél hogy kint senki sem lesz,ami itt volt és felépített az tönkre megy...és hogy nem fog tudni megtanulni németül és lenézik...stb! Szóval Én meg szeretném próbálni persze erőltetni nem akarom....De arra is gondoltammi lenne ha egyedül kimennék és megpróbálnám az edzőséget ....hátha bejön..és akkor látja ő is hogy lehet jobb lenne!!Persze nem tudomhogy megengedné e!íszóóvalnem egyszerű:(8

Szia Szinkron!
Ezt a cipőt mi is "felpróbáltuk".Nekem meg volt már a német alapfokom és az elhatározásom,hogy német nyelvterületen szeretnék dolgozni.Persze a férjemben is,csak neki nem volt még nyelvismerte.Így megbeszéltük,hogy megpróbálok egy szezonmunkát Ausztriában,hiszen az csak kb.4 hónap.Így is volt.Megcsináltam az önéletrajzomat,és el kezdtem küldözgetni.Végül összejött a munka 3 hónap keresgélés után.A férjem vitt ki(voralberg tartományba).Mát az szörnyű volt,hogy láttam őt elindulni hazafelé.Mindketten sírtunk,mint a gyerekek.Aztán amikor skypoltunk akkoris.
A szezonmunka letelte előtt felmondtam és hazajöttem,mert borzasztó rossz volt mindkettőnknek.Persze tudom sokan végig csinálják és kibírják a szeretteik hiányát.Csak azért írtam le neked az én tapasztalatomat,mert én is azt gondoltam magamról,(sőt mások is azt gondolták rólam-család,barátok),hogy erős vagyok minden téren és menni fog.De nem így volt.Soha nem gondoltam vna,hogy ez így lesz.
Most ott tartunk,hogy ő is elkezdte a német tanfolyamot és együtt megyünk ki.Üdv!

Szia!
Köszi a választ! Igazából én azt szeretném ha ő is kijönne,és neki már meg is van amunka ahova mehetne!!! Csak lehet ha látná hogy menne nekem kint,és tudnék vele pénzt szereni,akkor bátrabban jönne ő is,mert igy tuti haza tudnajárni az iskolába!Ezért gondoltam erre!! De persze ez tényleg nem egyszerű!!

Igen,tudom.Olvastam már a legelső hozzászólásodat is.Igazából megértem a férjed aggodalmait is,de téged is teljesen.Az iskolában nem tudná az utolsó évét halasztani?Hiszen,ha van munkája,egy év alatt meglátjátok mit lehet ebből a helyzetből kihozni a munka terén is,anyagilag is,minden egyébb szempontból.Az emberek nagy százaléka úgy vág neki,hogy nincs meg a munkahelye.Ha neki meg van ez a lehetősége,talán nem kellene elszalasztani.Azt lehet tudni,hogy erre az állásra,mondjuk jövőre,amikor befejezné az iskolát,akkor is számíthatna?Mert ha igen,lehet érdemes megalkudni egymással,és egy évvel halsztani a németországi munka projektet.Ki tudja,lehet,hogy az újabb megszerzett képesítése,jobb munkalehetőséget adhat a férjednek.Plussz addig is lehet tanulni a német nyelvet.

Kedves Szinkron!

Épp tegnap tudtam meg, sajnos mikor én kijöttem én sem tudtam, de az egyik barátnőmék a következő szituban jöttek ki:
Végül is úgy mint nálatok, a férj adott munkahelyre jött, a feleségnek még nem volt semmilyen lehetősége. Én azt javasoltam neki, hogy ettől függetlenül regisztráltassa magát a munkaügyi központban, hogy lássák, hogy szeretne munkát vállalni, bár nem beszél németül.
Így is volt, regisztráltatta magát, és akkor még nem akartuk elhinni, de kérdezték tőle, hogy igényel-e munkanélkülit. Nem értettük, mégis milyen pénzt kapna. Röviden a lényeg tegnap kiderült, hogy megkapta az Arbeitslosengeld II.-őt.
Ezen kívül a nyelviskolát is fizetik neki.
Most megnéztem és tényleg megtaláltam az Európai Bizottság oldalán, hogy ha valamely országban munkanélkülivé válsz, de másik EU tagországban élsz és keresel munkát, akkor eldöntheted, hogy a lakóhelyed szerinti vagy a korábbi munkahelyed szerinti államban kéred a munkanélkülit. Ennek persze feltétele, hogy aktívan együt kell működni a munkaügyi hivatallal.
Remélem segítettem valamit, bár ez még most per pillanat nekem is teljesen hihetetlen.
Üdv:
Szilvia