Németország vagy Magyarország?

Eva10 írta: Arra nem gondoltal, hogy nemcsak az otthoni rendszer hianyozhat valakinek, hanem a hazaja?

Arra nem! Tudod soxor elemeztem ezt már magamban! Én élből utálom a tömeget, és ki nem állhatom, az otthon piros-fehér, csíkos zászlót lengető, bottal csinált nemzeti "hősöket". Szerintem ha valaki magyar, akkor az belül magyar, s mindegy hogy hol van az adott pillanatban! Nem attól magyar valaki, mert teletüzdeli magát kokárdával és kivonul március 15.-én!! Nem! Nem hiányzik a hazám, mert Európa a hazám és itt vagyok otthon! Én valahogy mindig "világpolgárnak" éreztem magam, s ugyan van egy ország ahol születtem, többet segitek nekik, ha évente nem kis összeget költök el az ottani kereskedelemben! Sőt, ezzel többet teszek le az asztalra (Mo.-on) mint sok álmagyar mellveregető, aki csak rombol és a rosszat keresi!

Nekem mindig ott volt a "hazám" ahol jól éreztem magam és ahol nyugdotan élhettem!!

DCT!
Nem rolad beszeltem! Hanem esetleg masokrol! Nekem pl hianyzik a hazam gyakran!
szia:
Eva

anna1968 írta: ... Magunk közt szólva, én úgy vagyok vele, hogy legyen egy szoba, egy ágy és mindegy, mert elegem van a kb 300 eurós fizetésemből itthon, ami semmire sem elég!!!Anna

S a kinti mennyi lesz? S mire elég? Ha otthon szintén csak, egy szobában s egy ágyon laksz, akkor nem elég a 300 euró? Csak az életminőség, s a ráforditott energia aránya miatt kérdezem!

"3-szoros fizetésekhez 4-szeres költségek"
Hogyan csinálod?

Már be is paráztam! Nem megyek sehova, amúgy sem volt túl nagy kedvem...
Itt minden OK, pont annyit költök el amennyi a bevételem, csak közben már úgy nézek ki mint az ágrólszakadt, már nem mozdulok az autómmal, már NEM CSAK a fizu előtti utolsó héten nem eszek rendesen, már nem zavar hogy leesik a csempe a fürdőben stb.

Én is kifelé készülök, itt 900€-s a családi bevétel, 42-után, kisgyerekkel stb. és rohadtul aggódom. Maradjak? Belefásultam..-ha holnaptól a világ egycsapásra jó irányban kezdene (de nem kezd) haladni, iTT akkor sem lenne még vagy 15 évig eredménye.
Benne élek, de nem akarok. Valamint erről hallani sem, mindenhol minden nap!

Ez a biztos itteni lét szemben a kinti bizonytalannal. Te melyiket választanád?

Nincsenek illúzióim az ottani létről, mint ahogy a "segítő szándékról" sem. Hallottam eleget erről, néhány jobb érzésű kint élő magyartól.....

Sokan indulnak lila gőzzel tudatlanul szerencsét próbálni, ami igaz és a Te álláspontodat erősíti, de hidd el, itt már rég nem csak a "szomszéd zöldebb füvéről van szó".
A soraid alapján felmerül bennem egy kérdés: Te képben vagy a jelenlegi itthoni helyzettel?

Sziasztok,régi motoros vagyok,nagyanyátok lehetnék,és ötödik éve kint dolgozom.Okom?A szeretett hazám három szakmával és egy főiskolával a zsebemben,42 év munkaviszony után
60 000 Ft nyugdíjjal tisztelt meg.Ezekután a beígért nyugdíjemelés 2000-ben "elmaradt".
Özvegy vagyok,szorozzál légyszíves,a rezsivel együtt meg lehet-e ebből emberhez méltó módon élni.Abszolute nem a mennyek országa a munka,amit végzek/idősápoló/,de tisztességgel,becsülettel csinálom.Panasz nem volt még rám. Ámulva hallom a közvetítőktől,hogy első kérdése az ifjú hölgyeknek:hol a disco,és mikor van szabadnapom.Szabad estém?!
Soha édes, az idősgondozás folyamatos.
DE:gyere haza,és próbáld meg,milyen éhezni.Próbáld meg,húst venni,kenyeret,villanyt fizetni,gázt,adót a házad után.Utána sírjál.Még egy újságot is megfontoltan veszel
Ha meggondolod,jönnek a román és már a horvát kolleganők,és dalolva leváltanak.
Próbáld ki.

wagnermari írta: A szeretett hazám három szakmával és egy főiskolával a zsebemben, 42 év munkaviszony után 60 000 Ft nyugdíjjal tisztelt meg...

Kedves Mari, én is régi motoros vagyok, de sajnos még nem vagyok nyugdijas! Azt viszont tudom, hogy csak azok kapnak alacsony nyugdijat Mo.-on (is) akik keveset fizettek be, illetve az utolsó éveikben alacsony volt a bérük! Ha 42 évig dolgoztál, (nekem eddig 38 van de még van hátra 10 év a nyugdijig!!) miért nem képeztél soha tartalékot? Én már az 1980-as évek elején elkezdtem ezt (még otthon) mert nem biztam meg a rendszerben! Az idő engem igazolt!