Főállású anya

Szia Éva!!!

Gratulálok a szép nagy családhoz
Belegondolok néha mi lesz ha már lesznek unokáim Ha csak gyerekenként 2 az 6 kis csemete plussz
Ú tudnak alakítani az enyémek is Főleg ha farsangosat játszanak,megy az öltöztetés felső fokon sőt ha épp ebédelünk,van,hogy a középső gyermekem a fiam eteti a kicsit,mert épp már hozom a második fogást ,olyan édesek
Írtad a gyerekruhákat,hát elképedtem ,hogy én m*rha megvettem Magyaroszágon még a téli csizmiket,vastag nacikat,itt meg olcsóbb és van választék és tényleg olyan szépek Még a ruhákhoz annyit,hogy végre itt a ruhába ha bennt van a cimke ,hogy L-es az nem 36-os méretet takar hipp-hipp hurrá
Sok puszi!
Perszike

Szia Decotext!
Nagyon igazad van!
Csak az a kerdes, hogy honnan tudjuk, ez a ceg mar masik 10-et becsapott!
Ha tudom, en biztos nem velük vegeztetem a munkat. De nem biztos, hogy tudom - sajnos.
szia:
Eva

Kedves DECOTEXT!
Végre valami amiben egyetértünk!
Hidd el,tényleg nem könnyű mostanság,főleg az építőiparban!Ha ez a cég egyszer talpra tudna állni,lehet haza is jönne a párom,és elmenne oda dolgozni,mert az egy normális cég volt,ahol a melósok is jól kerestek,meg mindig megkapták rendesen a fizetést!

Kedves Perszike!
Köszönöm a kedvességedet,olyan jó hogy még vannak ilyen rendes emberek!
Nekem 6 éves a kisfiam,7 és fél a középső lányom,és 11 éves a nagylányom!
A nagylányom fél a legjobban a kiköltözéstől,a sulitól,pedig nagyon jó esze van,a kicsik azok nem!
Én éppen mondtam a páromnak,ha sikerülne kimenni örömest vállalnék magyar szülők gyerekeinek gyermekfelügyeletet,nagyon szeretem a gyerekeket,most is itthon rengeteget segítek a testvéreimnek a gyerekekre vigyázni!
Tudom nem lenne könnyű,de ha már együtt lehetünk a párommal,az már mindent megér, mindenkinek rengeteg erőt adna,mert így Én is magamra vagyok utalva,meg Ő is!
Én nagyon családcentrikus vagyok,és Én nem akarom így leélni az életemet,hogy távol attól az embertől akit nagyon szeretek!
Ha úgy alakul lehet jönnének a párom kollégájának a családja is!Úgy talán még könnyebb lenne!
Köszi még egyszer mindent!
Puszi!Brigi!

DECOTEXT írta: ...Az meg ne állítsd, hogy mindent meg tudtok venni a gyerekeknek ami kell nekik! Ilyen még nálunk sincs pedig, nincsenek már régen anyagi gondjaink! Márpedig ha egy szülő nem tudja a maximumot nyujtani csak mindig a lehetőségekhez igazítja a nevelést akkor az szerintem meggondolatlanság.....

Kedves Decotext!

Akkor lehet, hogy mi meggondolatlanok voltunk?
Fiatalon, a 90-es években, néhány évvel egy budapesti vállalkozás megalapítása után vállaltunk tudatosan 3 gyereket 8 éven belül. Tudtam, hogy nem tudom nekik megadni az anyagi maximumot, de azt is, hogy mást (szeretetet, nagycsaládot, jó oktatást, a könyvek szeretetét, sportot, az önkéntes munka példáját stb.) tudunk nekik adni. Nem bántam meg egy percig sem.

Ma már jó anyagi helyzetben vagyunk, de ma sem adom meg nekik az anyagi maximumot, ráadásul tudatosan nem. A nyári szünetben a nagyok dolgoznak, ki-ki a képességei szerint tanul, nincsenek márkás cuccaik . Eszembe sem jut márkás ruhákat, iPhone-t, feltünö autót, egyéb felszínes dolgokat venni, pedig ma már nagyjából megtehetnénk.

Nem sorolom. Csak egyet kérdeznék: mi az a maximum, amit egy szülö meg kell hogy adjon a gyereknek, mert ha nem, akkor felelötlen? Mi ér többet: testvérekkel kempingezni nyáron vagy egyke gyerekként ülni a sokcsillagos szállodában két hétig a tenger mellett? Együtt sütni egy cseresznyés rétest, vagy a Hauer cukrászdában megvenni azt? A pénzért nem megvehetö dolgok, mint a figyelem, a gyerekre fordított idö, a közös kirándulás, hogyan értékelhetö? Kevesebbet ér, mint egy Nike cipö? Èri a gyereket „lelki sérelem”, ha az osztálytársai felének van ilyen, neki viszont nincs?

Szia Brigi!!!

Wow nálunk ugyan így volt a nagylányom nagyon félt sőt "drága anyósom" a fülébe tette a bogarat,hogy ott maradhat náluk Magyarországon...... azt hittem felrobbanok ,ahelyett ,hogy megkönnyítette volna kicsit a gyerekem dolgát ,még jobban
megnehezítette szóval onnantól kezdve,hogy elmagyaráztam anyóspajtinak,hogy ez azért nem épp így működik, ezek után nem sokszor mentünk fel hozzájuk ahányszor már keresztbetett.....tudnék mesélni
Azán kijöttünk pár nap múlva be lett kötettve a netünk ,szerencsére nem kellett sokáig várnunk és nagyon kedvező áron kaptuk meg telefon---2 nap múlva itt volt a szerződéssel a kabelBW-s ügyintéző és azt követő héten jött a kis szerelő ,megkereste a kabelanschlusst,majd pikk-pakk összekötötte ,és közölte,hogy reméli megbírkózunk a beüzemeléssel 2 nap alatt(akkor a barátnőm ,én és összesen 4 gyerek volt a lakásban) hát 8 perc múlva már csöngött a vonalas telóm és ment a net is reuterrel együtt fizettem érte 60 eurot,de most 4 hónapig 0 -t kell fizetnem,majd havonta 30-at,korlátlan és nagyon gyors pikk-pakk lejönnek a filmek
Visszatérve az elejéhez ,a fiam anno amikor leültünk elmondani nekik,hogy kb fél év múlva N.o.-ba költözünk azt mondta,oké anya és apa holnap mehetünk a pici lányom meg ,onnantól fogva mindig csak azt kérdezte,hogy anya mikor megyünk No.-ba? Poén benne az,hogy mikor már itt voltunk 2 hete akkor is megkérdezte minden nap de mára már megértette,hogy már itt vagyunk A nagy lányom fél év alatt kb 3-szor került a sírás szintjéig,neki volt a legnehezebb de amint lett netünk tudott beszélni a barátnőivel skyp-on és érezhetően jobb lett a kedve.
Bocsánat,hogy kicsit össze-vissza írtam,de a fogalmazás nem az erősségem
Húú hát ha majd jönnek utánnatok a barátok is,az nagy segítség lesz ,egymásra támaszkodhattok-szuper
Barátnőm is nagyon örült,hogy végre itt vagyunk már a gyerekek is megszokták egymást és nagy szerencsére a szomszédom kopp-kopp-kopp jobb nem is lehetne ,korunkbeli család 2 lurkóval.Mo.-on egy középkorú magában társalgó asszony volt a szomszédom aki pár éve székletet öntött az egyik lakó postaládájába.... szval jó,hogy ő ott maradt
Sok kitartásttt!!!!
Puszi
Perszike