Németország vagy Magyarország?

Ambrusch írta: Édesapám elismert szakember, tanszékvezető egyetemi tanár, és dékán helyettes volt 1972-ben már. Nem keresett annyit, mint én összeüzleteltem, egyetemistaként. Ez az ő hibája volt. Mit csinált rosszul? Alul képzett volt? Doktorátus, Kanditátus, több tankönyvet írt. Édesanyám gimnáziumi tanárnő volt, két diplomával. Ketten nem tudtak összehozni egy saját házat. 2 szobás tanácsi lakásban laktunk 4 felnőtt, egy 1200 Zsigulink volt.

Kedves Ambrusch,

Az 1970-es években az én édesanyám asszisztens volt egy Munkalélektani laborban, az édesapám meg sofőr egy teherautón, és nekik viszont sikerült egy házat építeniük vidéken, mégpedig akkorát, ahol három generáció is elfér. Igaz, mi ( szüleim a húgom meg én )minden nyarunkat az építkezéssel töltöttük, használt anyagokat vásároltunk és azt tisztítottuk és építettük be, de mindemellett a szüleim fent tudtak tartani egy 3,5 szobás lakást Pesten a VI. kerületben, ahol a beteg nagymamámmal együtt éltünk. Az édesanyám vidékről jött fel 18 évesen Pestre dolgozni ( szővőgyárban dolgozott gép mellett) és hamar felismerte, hogy érettségiznie kell, melyet munka mellett csinált meg, az apukám pedig ugyan pesti, de a VIII. kerületből származik, tehát a nagyszüleim sem voltak éppen a felső tízezer tagjai, sőt még csak tanultak sem voltak igazán.

Az anyai nagymamám azonban nagyon bölcs vidéki parasztasszony volt, Ő mindig azt hajtogatta : Fiam, mindenedet elveszítheted, mindent elvehetnek Tőled, csak a tudást, ami a fejedben van, azt nem. Én ilyen háttérrel indultam az életben, s engem ez segít át az elém kerülő nehézségeken és akadályokon. Én vissza csak akkor nézek, ha tanulni akarok a hibáimból, ha következtetéseket akarok levonni bizonyos dolgokból, egyébiránt mindig csak előre nézek. Nem kesergek a múlton, sem a veszteségeimen, én felhasználom a múltamat a jövőmhöz.

Sokszor hivatkozol a munkádra, ha nem vagyok indiszkrét, pontosan milyen munkát végzel? ( Ha indiszkrét voltam, elnézést kérek.)

Szia Decotext!
1983-ban kerestem friss diplomaskent 3300 Ft-ot, öt evvel kesöbb, szakvizsgaval 3800-at.
Lehet, rossz szakmat valasztottam szerinted, de en szerettem, es most is szeretem.
En nem akarok vitatkozni, ki a hibas, nem is hibaztattam senkit, ez biztosan elkerülte a figyelmedet. En ugy gondolom, mindenki mas, van, akinel tenyleg sajat maga a hibas, van , akinel nem...es nem is mindig lehet hibast keresni.
En sosem nyafogtam, inkabb a megoldas kereseset javaslom most is.
En nem banom, hogy nem paraszolvenciaert dolgoztam, es igy keves volt a jövedelmem.
Az utolso 12 evben otthon is maganpraxisban dolgoztam, meg is fizettek, es most itt sem panaszkodhatom.
De: nem mindenki ilyen szerencses!
Es en most sem a hibast keresem, hanem a megoldast! Ha ki is nevettek a sporolasert, de bizony van, aki nem tudja min lehet sporolni es min nem.
De vannak olyan kicsi jövedelmem is otthon, hogy hiaba sporol.
szia:Eva

Nem szórták a pénzt, persze az akkori viszonylatban egész életet éltünk. Sokat voltunk együtt, el-el jártunk étterembe is. Nyáron nyaraltunk, VOltunk többször Bulgáriában.
Amire tellett egy olcsó telek a Balatonon. Nyaralót már nem sikerült rá építeni, csak egy garázsból kipofozott akármit.
Vettek Gödöllőn egy építési telket, erre sem sikerült soha építeni.
Nem éltünk rosszul, de nem is fényűzően.

[quote="Gergoo"
Emberek! Ez majdnem félmillió, németországi illetve külföldi munka iránt érdeklődő felhasználó!!!
Ha csak felének a nyavajgás mellett egy kis nyelvtanulásra is futotta volna akkor már mind kint lehetne május óta. [/hide][/quote]

Ez most vagy azt bizonyítja, hogy nagyon jó az oldal (ami amúgy igaz is), vagy azt, hogy Magyarország már teljesen ellehetetlenült és élhetetlenné vált, így közel fél millió ember szeretne külföldre költözni.... Tény, hogy a félmilliónak csak a töredéke is tett/tesz/fog tenni ezért valamit.... De nekik/nekünk sok sikert és kitartást!

Eva10 írta: Sziasztok!Az en lanyom 14 eves volt, amikor kijöttünk, persze ö sem akart kijönni. Olyan dijcsomagot vettünk a telefonra, hogy a magyar vezetekest tudja rola hivni. Az elsö idöben minden szünetben otthon volt, es rendszeresen beszelt az otthoniakkal.
Az elsö idöben meg az iskolajaba is bejart amikor otthon volt, söt volt baratnöje, aki vele jart itt iskolaba, amikor eljött latogatoba.Most mar - 3 ev utan - szeret innen hazamenni, es nem megy minden szünetben. Rendszeresen beszel most is nehany baratjaval,baratnöjevel, es többen voltak itt latogatoban.Termeszetesen sokat beszelgettünk.Eva

Beszélgetés sok volt, és még ma is van. Ezzel nem volt gond. Igaz mi anygiakkal soha nem próbáltuk rendezni a dolgokat! Kapcsolatuk még most is van, igaz ez idövel redukálódott 2 -3 személyre, de hát már felnöttek! A kezdetkor a szabi alatt sokat voltak az otthoniakkal együtt, de mi magunk is észrevettük, hogy távolodnak, mert az itteni lehetöségek a haveroknak nem volt biztositva, de hát erröl a szülök tehetnek, otthon is! A mindenapos dolgok is mások lettek! Aztán meunták hogy mindig a "milyen jó nekktek" duma jön a végén.....

Persze! "Itt minden ingyen van, minden könnyü, és csak a
mi utcánkban van 7 ház ami komplett kolbászból van....."

Kedves Decotext,

az általad belinkelt törvény 2004-ben íródott. Azt ugye mindannyian tudjuk, hogy a magyar állampolgárok munkajogi helyzetet azóta nagyot változott.

A kulcs itt van: “ die Beschäftigung deutsche Arbeitnehmer sowie Ausländer, die diesen hinsichtlich der Arbeitsaufnahme rechtlich gleichgestellt sind oder andere Ausländer, die nach dem Recht der Europäischen Union einen Anspruch auf vorrangigen Zugang zum Arbeitsmarkt haben“

Mikor Magyarország belépett az EU-ba 2004-ben, sok ország a magyar munkavállalókat egyböl a saját polgáraikkal egyenjogúnak tekintette munkajogi szempontból (pl. Nagy-Britannia, Hollandia, Olaszország). Németország és Ausztria nem így döntött, hanem egészen 2011-ig maximálisan kihasználta azt az idöszakot, ameddig az EU szerzödések szerint az új EU országok állampolgárait hátrányos helyzetbe lehetett hozni a német és a régi EU-s állampolgárokkal szemben. Tehát 2004 és 2011 között a német munkaeröpiac így nézett ki:

Ha volt egy szabad állás, akkor elméletileg 3 csoportba osztották a potenciális jelentkezöket:
1. csoport: Németek és a velük egyenrangú “régi EU-s” országok polgárai, akik tökéletes egyenjogúságot élvezhettek.
2. csoport: az újonnan belépett országok, köztük Magyarország munkavállalói (munkavállalási engedély kellett nekik, amit nem mindig adtak meg, esetleg voltak kvóták is)
3. csoport: a világ összes többi országa

Tehát az állásra elsö körben a német/angol jelentkezöt KELLETT felvenni, utána, ha nem volt megfelelö jelentkezö, akkor a 2. csoport tagjait, majd csak utána lehetett a 3. csoportból válogatni.
Ez még mind a mai napig így van, de Magyarország STÁTUSZA MEGVÁLTOZOTT!!! 2011 május 1-ével átkerültünk a másodikból az elsö csoportba!!! Ezt jelenti az “Arbeitnehmerfreizügigkeit” kifejezés. Munkajogi szempontból a német, a francia és a magyar ma egykutya! Tehát megszünt mindenféle engedélyeztetési eljárás és kvótarendszer, ami bennünket hátrányos helyzetben tartott.
Ez többek között itt van leírva: „Uneingeschränkte Arbeitnehmerfreizügigkeit genießen Staatsangehörige der EU Mitgliedstaaten: Belgien, Dänemark ….. sowie seit dem 1. Mai 2011 Estland, Lettland, Litauen, Polen, Slowenien, die Slowakische Republik die Tschechische Republik und Ungarn.“ (Forrás: Agentur der Arbeit, 2011)

Ennek megfelelöen ma a német munkaeröpiac így néz ki:
1. Csoport: németek + 24 EU ország tagjai
2. Csoport: románok, bolgárok,
3. Csoport: a világ összes többi országa

Tehát, ha ma valakinek azt írják vissza, hogy azért nem veszik fel egy német munkahelyre, mert magyar és a német náluk elönyt élvez,akkor nyugodtan bírósághoz lehet fordulni, a magyar nyerni fog. Az teljesen más kérdés, hogy ha Brünhilde személyzetis vagy Rüdiger osztályvezetö azt mondja, hogy ö márpedig nem vesz fel magyarokat, akkor nincs mit tenned. A „gond“ ott kezdödne, ha ezt írásba adnák. De nem teszik, mert nagyon jól tudják, hogy az mivel járhat. EU-s jog megsértése, ami nem vicc.