“Mindenki saját sorsának a kovácsa.” Sokszor és sokat hallottuk már és egyre közhelyesebb minél többet ismételjük. Mélységét és igazi tartalmát csak idővel értjük meg, amikor elértünk valamit segítség nélkül.
A “Gyere haza fiatal” program ötlete írásra sarkallt. A program elolvasása, tanulmányozása többször is megmosolyogtatott, talán még nevettem is volna, ha nem a Hazámról lenne szó.
Néha úgy érzem mindent leírok ami nem én vagyok. Leírom a tényeket, amiket tapasztalok. Csakis a tényeket, mert segíteni szeretnék azoknak akik még Otthon vannak, akik nem mernek még lépni, akik bizonytalanok.
Elment Merkel. Ha még maradt volna néhány napot nem járt volna jól azokkal a bizonyos… De elment. Mi meg folytattuk tovább amit abbahagytunk, csak most már nyíltan “legeciztünk” mindenkit. Ha még nem égettük volna le magunkat eléggé. Ez is megvolt.
Amivel egyre gyakrabban találkozom, ha Magyarországon vagyok. Egyre mélyebb szinten és egyre kevésbé látva a kiutat ebből a morális-lelki válságból. Kiút van, de kifogás is. Az utóbbival mindig könnyű “takarózni”.
2. oldal / 10